Sikátor (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sikátor
Sikátor falukép.JPG
Sikátor címere
Sikátor címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Pannonhalmi
Jogállás község
Polgármester Vighné Kemény Teréz[1]
Irányítószám 8439
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 307 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 21,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sikátor (Magyarország)
Sikátor
Sikátor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 26′ 10″, k. h. 17° 51′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 10″, k. h. 17° 51′ 07″
Sikátor (Győr-Moson-Sopron megye)
Sikátor
Sikátor
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Sikátor weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sikátor témájú médiaállományokat.

Sikátor község Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járásban található.

Fekvése[szerkesztés]

A települést közúton a 82-es útról Veszprémvarsányon letérve, a 82114-es közútra, attól 2 km-re lehet elérni. Vasúti összeköttetése nincs. Győrtől 35 km-re délkeletre, Veszprémtől 40 km-re északra van. Azon hat település egyike, amelyeket Veszprém megye Zirci kistérségéből a Győr-Moson-Sopron megyei Pannonhalmai kistérségbe csatoltak át 2002. október 20-án. A község határos Komárom-Esztergom megyével is.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említését 1392-ben találhatjuk meg, Sykator alakban. Latin eredetű neve szűk utcát, szőlők közötti „vakutat” jelent. A középkorban a cseszneki uradalom tartozéka volt, s fő birtokosai a gróf Cseszneky, Garai, szepesi Szapolyai, enyingi Török és galánthai Esterházy családok voltak. A törökök a községet 1542-ben elpusztították. A kis számú őslakosság és az új telepesek 1720 után építették fel ismét. 1829-ben már 756 lakosa volt. A későbbi évtizedekben a lakosságszám lassan emelkedett. A legmagasabb népessége 1810-ben volt. Ekkor 821-en lakták. Azóta állandóan csökken, mára alig 350 főt tesz ki. A lakosság mezőgazdasági foglalkozású volt és az is maradt. A környező erdők miatt fakitermeléssel is foglalkoztak. Virágzott a falu szőlőkultúrája. Megtermelt boraikat fél évig szabadon adhatták el. Termékeiket a győri és veszprémi piacokon értékesítették. Lakói nagyrészt örökös jobbágyok voltak. A földesuruk készített urbáriumot, de nem éltek vele, így a régi módon adóztak. Peres ügyeiket a cseszneki úriszék intézte. A község határában lévő hajdani Ság nevű település 1882-ben szerepel utoljára az iratokban.

A tanácsrendszer bevezetésétől kezdve 1963-ig önálló tanácsa volt, majd Veszprémvarsánnyal, 1969-től pedig Lázival alkotott közös tanácsot. A településen kirendeltség működött. Az önkormányzatok megalakulásával önálló képviselőtestülete lett. A közigazgatási munkát a veszprémvarsányi körjegyzőség látja el. A faluban cigány kisebbségi önkormányzat is létesült.

A község fejlődését a kedvezőtlen közlekedési és földrajzi helyzete rontotta. A község földjeinek nagy részét 1935-ben herceg Esterházy Pál birtokolta. A lakosság többsége csak 1 kh földdel rendelkezett. Jövedelmüket állattartásból, napszámos munkából egészítették ki. Egyre többen jártak el dolgozni a környékbeli bányákba, ipari üzemekbe. 1959-ben megalakult a Jóreménység termelőszövetkezet. A gazdaság 1962-ben egyesült a veszprémvarsányi termelőszövetkezettel. A Pápai Állami Gazdaság vecsenypusztai üzemegysége a veszprémvarsányi tsz. kezelésébe került. A privatizálás után a veszprémvarsányi Bakony vagyonkezelő kft. tulajdona lett. A közvetlen győri autóbusz-összeköttetés lehetősége miatt a férfiak többsége a győri üzemekben dolgozik.

Vallási élete[szerkesztés]

Vallási szempontból megosztott. Nagyobb része evangélikus, kisebb fele katolikus. Muzsay püspök 1661-ben önálló evangélikus egyházközséggé nyilvánította a falut. Az ellenreformáció idején megszűnt az evangélikus gyülekezet. Csak II. József türelmi rendeletének megjelenése után gyakorolhatták a hívők vallásukat ismét szabadon. Első templomuk 1787-ben épült fel. Az 1896-os esztendőben villámcsapás miatt elpusztult, s vele együtt sokak hajléka szűnt meg. A millecentenárium évében a gyülekezet emléktáblát helyezett el a templom falán. Az első világháborús emlékművet 1941-ben, a második világháborús emlékművet 1989-ben hozták létre.

A római katolikusok a bakonygyiróti egyház filiáját alkotják. A hitélet gyakorlását Bakonyszombathelyről kijáró pap segíti elő. A katolikusok Anna napján (július 26-án) tartják hagyományos búcsújukat, az evangélikusok október 31-én tartják templomszentelési emlékünnepüket.

Infrastruktúra, szolgáltatások[szerkesztés]

A község rendelkezik a vonalas infrastruktúrákkal. Vezetékes víz, gáz, csatornahálózata van. A szennyvizet a veszprémvarsányi tisztítóműbe vezetik. A település külterületi részét képező Vecsenypuszta szilárd burkolatú közúton közelíthető meg. A pusztán van az autóbuszok fordulópontja. Az 1962-ben épített kultúrházat 1992-ben bővítették. Itt található a körjegyzőség hivatalos helyisége is, melyben rendszeres ügyfélfogadást tartanak. Az óvodásokat és iskolásokat iskolabusz szállítja a veszprémvarsányi közös tulajdonú és fenntartású általános iskolába, ahol az óvoda is működik. A régi iskolát orvosi rendelővé és könyvtárrá alakították át. Hetente két alkalommal van gyermek és felnőtt orvosi rendelés. A faluban egy ABC bolt árusít. Ezenkívül két kocsma gondoskodik a felnőtt lakosság unaloműzéséről. A hulladék elszállítást a Győri Kommunális kft. végzi heti egy alkalommal. Az utóbbi években a vezetékes telefonhálózat is kiépült, korszerűsödött. Az idősekről, és a település lakosairól való gondoskodást szolgálja a néhány évvel ezelőtt bevezetett falugondnoki szolgálat. Az elmúlt években a lakosság igényeinek kiszolgálására ételszállítást, orvosi kezelésre való elvitelt, illetve nagyobb bevásárlások lebonyolítását szervezték meg. A lakosság először idegenkedve fogadta, mára azonban nagyon népszerű szolgáltatássá vált.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templom
  • Evangélikus templom

Forrás[szerkesztés]

  • Győr-Moson-Sopron megye évkönyve (Szerkesztő:Bunovácz Dezső) Szekszárd, 2004 445. o. ISBN 963908994X

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]