Bakonybánk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakonybánk
Katolikus templom
Katolikus templom
Bakonybánk címere
Bakonybánk címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Kisbéri
Jogállás község
Polgármester Kovács Kálmán Imre[1]
Irányítószám 2885
Körzethívószám 34
Népesség
Teljes népesség 439 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 28,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,06 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bakonybánk (Magyarország)
Bakonybánk
Bakonybánk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 00″, k. h. 17° 54′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 00″, k. h. 17° 54′ 16″
Bakonybánk (Komárom-Esztergom megye)
Bakonybánk
Bakonybánk
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Bakonybánk weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonybánk témájú médiaállományokat.

Bakonybánk: község Komárom-Esztergom megyében, a Kisbéri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Bakony keleti lábánál, a Bakonyalja és a Kisalföld határán fekszik. Többutcás úti falu. Mellette folyik a cuhai Bakony-ér.

Története[szerkesztés]

A bakonybánki evangélikus templom

Első írásos említése 1340-ből való. A neve a középkori személy- és méltóságnévből, a Bán-ból származik.

A török hódoltság idején elpusztult. A 18. század középétől kezdett újra benépesülni. Ekkortól az Esterházy, a Hunkár, a Stróbel, a Potyondi és a Dombay családoknak voltak itt birtokai.

A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc brigadéros, Bezerédi Imre birtokában volt a település.

Jelentős lendületet adott a falu fejlődésének a századfordulón (1901-1902-ben) megépült helyiérdekű vasút,[3] posta és távírda.

A falu 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Bakonybánk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Itt azonban 2007. március 4-én megszűnt a személyforgalom.

További információk[szerkesztés]