Dunaalmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dunaalmás
Látkép
Látkép
Dunaalmás címere
Dunaalmás címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeKomárom-Esztergom
JárásTatai
Jogállás község
Irányítószám 2545
Körzethívószám 34
Népesség
Teljes népesség1547 fő (2015. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség104,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület14,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dunaalmás (Magyarország)
Dunaalmás
Dunaalmás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 47″, k. h. 18° 19′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 47″, k. h. 18° 19′ 18″
Dunaalmás (Komárom-Esztergom megye)
Dunaalmás
Dunaalmás
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Dunaalmás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaalmás témájú médiaállományokat.

Dunaalmás község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Komárom-Esztergom megye északi peremén, a Gerecse északi nyúlványainál, a 10-es főút és az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal mellett található (Dunaalmás megállóhely) 1500 lakosú Dunaparti település.
Tatabánya 17 km, Komárom 16 km, Tata 9, Almásfüzitő 4 km távolságra található.

Nevének eredete[szerkesztés]

A hagyomány szerint a település környékén hajdan nagy almafaerdők voltak, s e almaligetekről nevezték el a települést Almásnak.

Története[szerkesztés]

Dunaalmás és környéke már ősidők óta lakott hely, ahol bronz-, római-, népvándorláskori leletek kerültek elő. Az itt lévő egykori római telepet Asaum-nak nevezték. Nevének első írásos említése 1093-ból való, Almás alakban.

A település valószínű, hogy abból a füzitői birtokból különülhetett el, amelyet Szent István adott a pannonhalmi apátságnak.

1093-ban I. László király birtokai közt szerepel.

1216-ban III. Ince pápa az apátság önálló birtokai között sorolja fel Szent Lászlóról elnevezett templomával együtt. A szentmártoni apátság ősi birtokai közé tartozott és 1223-ban Endre király megerősíti Szent László adományát.

A tatárjárás alatt a falu elnéptelenedett.

1342-ben Károly Róbert király is megfordult Almáson, és innen keltezte egyik oklevelét is. 1367-ben Nagy Lajos király újra benépesítette, és visszavette a bencésektől. 1369-ben Ferenc nevű királyi orvost írják bérlőjének. 1422-1462 között a komáromi vár tartozéka Villa Almas néven. 1500 táján a Porkoláb családot találjuk birtokosaként.

1529-ben a törökök elpusztították. 1540-ben Erdőhegyi Benedeknek és társainak zálogbirtoka. 1570-ben népesült be újból, ekkor a Rév-Almás nevet nyeri. A zsámbéki basától a török hódoltság idejében egy malmot kapott adományba a település.

1651-ben és 1673-ban a pannonhalmi főapát tiltakozik az ellen, hogy a települést a király Puchaim Jánosnak adományozza.

1714-ben itt pihent meg XII. Károly svéd király, aki a török fogságból szabadulva hazafelé tartott. 1749-ben Takács János, Ferenc és Judit, Király Kata, Varga János, Mészáros István, Zsuzsanna és Éva van megnevezve birtokosaként. Később a Zichyek lettek tulajdonosai 1853-ig, amikor eladták a klosterneuburgi kanonok-rendnek.

1815-ben a környéket és Almást is erős földrengés érte, romba döntve a község egy részét is.

A híres szerelmespár[szerkesztés]

Lilla síremléke Dunaalmáson.

Vajda Julianna, akit a források gyakran Lilla néven említenek, Csokonai Vitéz Mihály nagy szerelme, a híres Lilla-dalok ihletője volt. Nem maradt teljesen közömbös a költő iránt, aki rajongását szebbnél szebb versekkel fejezte ki. A Vajda házaspár azonban bár kedvelte a költőt, de egyáltalán nem szánta neki lányát. Lilla szülei kényszer hatására 1798-ban férjhez ment egy Lévai István nevű gazdag dunaalmási kereskedőhöz.[2] 1805-ben Csokonai halálakor hozzátartozói elküldték neki a búcsúlevelét, és a kinyomtatott Lilla-dalok egy kötetét, melyet haláláig megőrzött. 1840-ben Lévai Istán meghalt; Vajda Julianna ekkor másodszor is férjhez ment, Végh Mihály, dunaalmási református lelkipásztorhoz.[3] Lilla 1855-ben, 79 éves korában halt meg,[2] utolsó kívánsága szerint vele temették a költő búcsúlevelét. Ágya mellett tartotta a Lilla-dalok első kötetét, valamint Csokonai eljegyzési gyűrűjét, melyet egészen a haláláig viselt.[3]

Az 1848-as szabadságharcban[szerkesztés]

„Az elsáncolt táborban minden zászlóaljból két század maradt őrségül.
Pontban éjfélkor indultak el a Csillagsánc mellett gyülekezett csapatok, pedig Rakovszky csapatai csak néhány órája érkeztek vissza a Duna balpartjáról. A kora reggeli órákban rohanták meg Almást, s a rohamot az élen haladó 25. zászlóalj hajtotta végre. Az első rohamot a meglepő erővel védekező ellenség visszaverte, azonban a szétbontakozó 48. honvédzászlóalj rohamát már nem tudták megállítani. A peredi és királyrévi utcai harcokban magát már kitüntetett zászlóalj a faluból kiverte az ellenséget, s Neszmélyen túl üldözte.”
- Petheő Attila, Az 1849. augusztus 3-i komáromi kitörés története, in: Katonák, papok, polgárok 1848/49-ben: Tudományos konferencia a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén.[4]

1849. augusztus 2-án Klapka György tábornok csapatai megpróbáltak kitörtek a körbezárt Komáromi várból. Augusztus 3-án Aschermann Ferenc ezredes vezette balszárny csapatai elfoglalták Dunaalmást. A falut védő osztrák helyőrség létszáma pár századra tehető, a község területén heves utcai harcok folytak. Aschermann teljes sikert aratott és utána továbbhaladt a lovadi hadihíd és Mocsa, Tömörd és Igmánd elfoglalása felé. Augusztus 3-án késő délután a több oszlopból egyesülő magyar erők döntő győzelmet arattak Anton Csorich csapatai fölött. A komáromi vár ostroma ezzel megtört, a vár ideiglenesen felszabadult.[5]

Modernkori történet[szerkesztés]

A település kőbányájából hordott kövekből építették fel például a komáromi várat, de már a rómaiak is bányásztak innen követ, Brigettio építkezéseihez, amit rabszolgák bányásztak ki és szállították el a máig fennmaradt ún. kőhordóúton keresztül. A római kor óta üzemelő kőbányát mára már bezárták.

A település és környéke máig híres szőlő- és bortermeléséről.

A Csokonai Művelődési Ház Lilla lebontott lakóháza helyén épült 1933-ban. Szomszédságában kapott helyet Csokonai szobra és a körülötte kialakított park. A kutatás közben felgyűlt felbecsülhetetlen értékű tárgyi és írásos emlékek az 1971-ben felavatott emlékszobában leltek otthonra.[6]

1977. április 1-jén Almásneszmély néven egyesítették a szomszédos Neszméllyel. A két település 1991-ben szétvált.[7]

Dunaalmás2.jpg
Dunaalmás1.jpg

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1991–1994:
  • 1994–1998: Maár András (független)[8]
  • 1998–2002: Lévai Péter (független)[9]
  • 2002–2006: Lévai Péter (független)[10]
  • 2006–2010: Lévai Péter (független)[11]
  • 2010–2014: Czeglédi Zoltán (független)[12]
  • 2014–2016: Czeglédi Zoltán (független)[13]
  • 2016–2019: Ollé Árpád (független)[14]
  • 2019–2022: Ollé Árpád (független)[15]

Az egyesített településen a rendszerváltás utáni első önkormányzati választáson Balázs László független jelöltet választották polgármesternek.[16] Az egyelőre nem tisztázott, hogy a szétválás után melyik községet irányította tovább és melyik településen kellett időközi polgármester-választást tartani, de a következő, 1994-es önkormányzati választáson már egyik településen sem jelöltette magát a polgármesteri tisztségre.

2016. június 26-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak Dunaalmáson,[14] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[17]

2022. október 2-án ugyancsak időközi polgármester-választást kell majd tartani Dunaalmáson, mert a korábbi polgármester 2022 június végi hatállyal lemondott posztjáról.[18]

Sportélete[szerkesztés]

Labdarúgó csapata a DMAC Dunaalmás. 2022-ben a Komárom-Eszergom megyei III. osztályban játszott.[19]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,3%-a magyarnak, 0,9% németnek, 0,2% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (19,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 29,3%, református 22,5%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 13,3% (32,6% nem nyilatkozott).[20]

Nevezetességei[szerkesztés]

Ismert emberek[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. a b visittata.com
  3. a b chotin.sk
  4. Petheő 118-119. o.
  5. Petheő 118-119. o.
  6. visittata.hu
  7. etata.hu
  8. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
  9. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  10. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  11. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  12. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  13. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
  14. a b Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016. június 16. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  15. Dunaalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2022. július 20.)
  16. Almásneszmély települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  17. Időközi helyi önkormányzati választások (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016 (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  18. index.hu
  19. magyarfutball.hu
  20. Dunaalmás Helységnévtár
  21. Lenhardt György. artportal.hu. [2008. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 30.)

Források[szerkesztés]


További információk[szerkesztés]