Tokodaltáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tokodaltáró község Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban.

Tokodaltáró
Tokodaltáró címere
Tokodaltáró címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Esztergomi
Jogállás község
Polgármester Petrik József[1]
Irányítószám 2532
Körzethívószám 33
Népesség
Teljes népesség 2883 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 538,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 5,27 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tokodaltáró (Magyarország)
Tokodaltáró
Tokodaltáró
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′ 04″, k. h. 18° 40′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 04″, k. h. 18° 40′ 49″
Tokodaltáró (Komárom-Esztergom megye)
Tokodaltáró
Tokodaltáró
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Tokodaltáró weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokodaltáró témájú médiaállományokat.

Fekvése[szerkesztés]

Tokodaltáró Komárom-Esztergom megye keleti részén, Dorogtól 4, Esztergomtól 10, Budapesttől 42 km-re fekszik. A községen halad keresztül a 10-es főút, északról érinti az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal.

Nevének eredete[szerkesztés]

A település nevének előtagját egy Tokod nevű vitézről kapta a fennmaradt hagyományok szerint. Nevének utótagja az itt folyt bányászatra utal.

Története[szerkesztés]

Tokodaltáró és környéke ősidők óta lakott hely volt; területén bronzkori, és sok római kori, valamint honfoglaláskori leleteket találtak.

Területén az ókorban egy nagyméretű (120×140 méter átmérőjű) késő római tábor (castrum) állt, melynek 11 kerek tornya, másfél méter vastag fala, díszes várkapuja, fürdője is volt. Az itt talált kerámiaégető, üveg- és fémolvasztó kemence maradványa is bizonyítják, hogy a helyben talált szenet már a rómaiak is használták.

A mai település létrejöttét a bányászatnak köszönheti; 1896-ra kiépült a fővárosi kapcsolatot biztosító Budapest–Esztergom-vasútvonal az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonallal kapcsolatban (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.), még ebben az évben megkezdték a tokodi altáró fúrását, ami a falu nevét is adta. 1899-ben elkészült a kétvágányú vasúti rakodó a szénszállítás praktikusabbá tétele érdekében, amelyet összekötöttek a tokodi vasútállomással. Mai területe 1890-ben még lakatlan volt, 1900-ban már 720 lakosa volt a Tokod területén, Dorog határában épülő bányásztelepnek.

Az 1920-as években Dorog építésével párhuzamosan Tokodaltáró is jelentős fejlődésen ment keresztül; népessége két és félszeresére növekedett, bányászkolónia, munkásotthon, iskola, óvoda, orvosi rendelő, a bánya mellett pedig fürdő, üzemi iroda és élelemtár épült, jórészt Gáthy Zoltán tervei alapján. A széntermelés növekedése folyamatos volt, 1925-ben 120 vagonos szénosztályzó épült négyvágányú iparvasúttal.

A fejlődés töretlen volt még a második világháború alatt is, köszönhetően a háborús konjunktúrának, népessége 1949-ben már 3110 fő volt. 1947-ben a tokodi altárót összekötötték a dorogi altáróval, így a szenet a keskeny nyomtávú bányavasúttal közvetlenül a dorogi vasútállomás szénosztályozójához tudták szállítani, ennek következtében megszüntették a feleslegessé vált tokodi osztályzót. A széntermelés 1953-ban érte el csúcspontját 203 038 tonnával, ettől kezdve megindult a bányászat fokozatos visszafejlesztése, az utolsó bányát 1967-ben zárták be. 2007 július 1-jén újraindult a vízkivétel az altáróból, napjainkban ez látja el karsztvízzel Tokodaltárót és a szomszédos településeket.

A korábban Tokodhoz tartozó altárói bányatelep 1992-ben lett önálló község.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templom
  • Bányász emlékmű
  • 1956-os emlékmű

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tokodaltáró települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]