Vértestolna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vértestolna
Katolikus templom
Katolikus templom
Vértestolna címere
Vértestolna címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Tatai
Jogállás község
Polgármester Harmados Oszkár[1]
Irányítószám 2833
Körzethívószám 34
Népesség
Teljes népesség 474 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 28,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,95 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vértestolna (Magyarország)
Vértestolna
Vértestolna
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 42″, k. h. 18° 27′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 42″, k. h. 18° 27′ 23″
Vértestolna (Komárom-Esztergom megye)
Vértestolna
Vértestolna
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Vértestolna weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértestolna témájú médiaállományokat.

Vértestolna (németül Tolnau) község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai járásban. Mai elnevezése némileg megtévesztő, hiszen nem a Vértes, hanem a Gerecse területén fekszik. A településen ma is jelentős számú német nemzetiségi lakos él, gazdag a falu nemzetiségi kulturális élete is.

Fekvése[szerkesztés]

Vértestolna a Gerecse hegység nyugati részének kis völgyében található, alig 500 lakosú község.

A településtől Tata közúton mintegy 12 km, Tatabánya 16 km utazással érhető el (légvonalban Tatabánya valójában közelebb fekszik hozzá, mint Tata). A legközelebbi szomszédos települések: Tardos 5 km, Tarján 4 km, Héreg 8 km távolságra találhatók. A település határos Vértesszőlős és Baj községek közigazgatási területeivel is, ezekkel azonban közvetlen közúti összeköttetése nincsen.[3] Autóbusszal elérhető a 786-os, 8406-os és 8481-es buszjáratokkal.[4][5]

Története[szerkesztés]

A község múltja a környék településeihez hasonlóan egészen az őskorig, bronz-, vaskorig nyúlik vissza. A település határában, az úgynevezett malomföldeken is találtak már bronz-, és vaskori tárgyakat.

Vértestolna első írásos említéséről 1337-ből van adat, ekkor Tolma néven írták. Nevét feltehetőleg a Koppán-(Katapán-)nemzetség őséről, Alaptolmáról (Tulma SRH.I. 55), Ketel vezér fiáró nyerhette, akinek itt nyári szállása lehetett.[6] Régi iratok alapján egy tolmai nemes 1247 után Kava megosztása ügyében tanúskodott Koppán nemzetségbeliekkel és Komárom vármegyei emberekkel együtt. Egyháza 1334-ben a budai főesperességhez tartozott, papja az okiratok szerint ekkor 4 gs. pápai tizedet fizetett.

A törökök pusztításai miatt valószínűleg elnéptelenedett a falu, erre utal az akkori Tolmapuszta vagy Tolnapuszta elnevezés, még a 18. században is csak puszta volt a helyén. Ekkor már az Esterházyak birtoka volt, akik 1733 őszén kötöttek települési szerződést az első német telepesekkel. A legelső német lakosok Baden-Württemberg tartományból érkeztek ide, később települtek a községbe würzburgi és elzászi lakosok is. A település elnevezése a Tolma forma irányából egyre inkább a Tolna névváltozat felé tolódott el, ezt mutatja a község pecsétje is, amely 1755-ből való, és amelyen a Torffs Tulnau felirat szerepel.

A 18. században egy tűzvész következtében leégett a falu jelentős része, de a megsemmisült házakat később újraépítették. 1945-ig a települést szinte kizárólag német nemzetiségi családok lakták, ennek ellenére Vértestolna elkerülte a kitelepítést, viszont a második világháború után mintegy 40 magyar családot betelepítettek a községbe, részben a Heves megyei Apcról, részben a Felvidékről. Az új telepesek betelepítéséhez egyes sváb családokat kiköltöztettek a házaikból – ők kénytelenek voltak rokonoknál meghúzni magukat –, de később az ide telepített "idegen" családok szinte mindegyike elköltözött, a nemzetiségi lakosok pedig az elvett házak túlnyomó többségét visszavásárolhatták.

A falu a 20. század elején, pontosan nem ismert körülmények között kapta a kissé megtévesztő Vértestolna elnevezést; a helyi lakosok jobbára ma is csak Tolna néven említik lakhelyüket. A német anyanyelvű lakosság régebben a Taunau néven nevezte saját faluját, a jelenleg használatos német név Tolnau.

Kovács(i)[szerkesztés]

Kovácsi régi, már elpusztult Árpád-kori település volt, amely a mai Vértestolna nyugati határán feküdt. Neve 1364-ben tűnt fel az oklevelekben, egy királyi ember, Marco de Koacy nevében. 1366-ban olyan faluként említik amely Tardostól délre, Tardos és Tolna közt feküdt, mint Agostyán keleti szomszédja. Az egykori település nevét dűlőnevek, illetve az Öreg Kovács-hegy elnevezése őrzi.

A falu élete a II. világháború óta[szerkesztés]

A vértestolnai lakosság főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, de a 20. század közepétől egyre többen jártak dolgozni (férfiak és nők egyaránt) Tatabányára, a szénbányákba, a cementgyárba vagy a karbidgyárba.

A község közigazgatási szempontból sokáig Tardos körjegyzőségéhez tartozott, önállósodása után alakították ki az önálló polgármesteri hivatalt, amely közös épületben található az orvosi rendelővel és a postával. Önálló óvodáját is 1992-ben szervezték meg, kultúrotthona viszont már az 1960-as évek óta működik. 2004 és 2013 között Héreggel együtt alkotott körjegyzőséget Héreg-Vértestolna Önkormányzati Képviselőtestületeinek Körjegyzősége néven; 2013 óta Tardos és Vértestolna községek önkormányzatai ismét közös önkormányzati hivatalt tartanak fent, tardosi székhellyel.

Vallási szempontból a lakosság túlnyomó többsége római katolikus, a település az egyházi közigazgatás szempontjából a Győri egyházmegye tatai espereskerületéhez tartozik, s mint ilyen, az egész egyházmegye legkeletibb fekvésű települése.[7] A település határában található a győri, a székesfehérvári és az esztergom-budapesti egyházmegyék hármashatára, a Vértestolna környéki települések közül ugyanis Tata és Baj a győri, Vértesszőlős és Tatabánya a fehérvári, a környéken található többi település (Tardos, Héreg, Tarján, stb.) pedig az esztergomi egyházi főhatóság alá tartozik.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal nevére szentelt, barokk stílusú műemlék római katolikus temploma (Petőfi Sándor u. 54.), amely a 18. században épült.
  • A tardosi úton álló Mária-kápolna, amely 1812-ben épült; oltárképe 20. századi eredetű.[8]
  • A község tájháza (Petőfi Sándor u. 88.), amelyet egy, mára műemlékké nyilvánított egykori parasztházban alakítottak ki, gyűjteménye a helyi lakosok felajánlásaiból állt össze.[9]

Képtár[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]