Hetény (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hetény (Chotín)
A községi hivatal épülete
A községi hivatal épülete
Hetény címere
Hetény címere
Hetény zászlaja
Hetény zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Polgármester Magyari Ferenc
Irányítószám 946 31
Körzethívószám 035
Forgalmi rendszám KN
Népesség
Teljes népesség 1383 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 109 m
Terület 20,425 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hetény (Szlovákia)
Hetény
Hetény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 48′ 18″, k. h. 18° 13′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 18″, k. h. 18° 13′ 50″
Hetény weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetény témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hetény (szlovákul Chotín) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Komáromtól 10 km-re északkeletre fekszik, a mátyusföldi síkságon, a Komárom-Nyitra főúttól (64) és vasúttól (megállóhely) 3 km-re. A község közigazgatási területe 20,425 km². Közigazgatásilag határos: Izsával (délről és keletről), Szentpéterrel (északról), Komárommal (délnyugatról). A község déli határát az Öreg-Zsitva alkotja. A falutól északra fekvő dombos területen találjuk a Csenke-erdőt (Čenka), valamint a Hetényi-homokbuckákat. A község katasztere elnyúlik egészen a 64-es főútig, ahonnan a vasútállomásnál ágazik el a Perbete és Kolta felé vezető 589-es út. A falu főutcája egyben az erről az útról Marcelháza felé leágazó mellékút.

Élővilága[szerkesztés]

Hetényben hosszú ideje fészkeltek gólyák. 2011-től tartanak nyilván egy új fészket, amelyben 2011-ben 3, 2012-ben 1, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is 3-3, 2016-ban 2 fiókát számoltak össze.[2]

Története[szerkesztés]

A református templom

Közelében újkőkori, vaskori szkíta és trák, valamint kelta, illetve római kori leleteket és honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel. Különösen jelentős kelta település meglétére utal a mai Hetény területén az, hogy sok hamvvedres sírt találtak a szőlőhegyen.[3]

Első okleveles említése 1075-ből származik Vaghetum néven. 1138-ban villa Hetten alakban említik. 1233-ban már az esztergomi érsekség birtoka volt, 7 évvel később a komáromi és a banai vár tartozékaként említik. 1272-ben Sixtus mester itteni birtokait (Hetyn) az esztergomi érsekségre és testvérére hagyományozta.[4] A 13-14. század fordulóján a Bána nemzetségbeli Cseszneki család birtoka volt. 1345-ben már a Boldogságos Szűznek szentelt egyházát is említik.

1502-ben Szentiványi Zsigmond után Hetényt több nemes között osztották fel. 1505-ben parucsai Sarthvány Fóris lemondott az őt illető részről, Attya Miklós esztergomi prépost javára.[5] A 16. századi török pusztítás után sokáig lakatlan volt, 1552-ben mindössze 4 háza állt fenn. Ekkoriban Hethyn néven szerepel. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[6] A 17. században népesült be újra Vág- és Garam-menti, valamint gömöri telepesekkel. Lakói ekkor már református vallásúak voltak, 1650-ben már lelkipásztoruk is volt (Patay György). 1666-tól a falu lelkésze volt Sajószentpéteri Márton prédikátor, akit az ellenreformáció 1674-ben gályára küldött. A református gyülekezet csak 1781-ben alakulhatott újjá. Az újjátelepült falu az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1701-ben Kollonich Lipót esztergomi érsek több hetényi áttért kálvinistától elvette birtokát és azokat Sándor Menyhértnek, Esztergom alispánjának adományozta.[7] 1711-ben a verebélyi székhez tartozott egy kuriális rész.[8] 1856-ban és 1882-ben is tűzvész pusztított a faluban.

Vályi András szerint Hetény - Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Kászonyi járásban, Iszának filiája, határja középszerű, mint réttye, ’s legelője.[9]

Fényes Elek szerint Hetény, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromtól 1 mfldnyire, lapályos rónaságon: 27 kath., 1192 ref. lak. Ref. anyaegyház és iskola. Róna határa 5050 holdból áll, melly a Duna, Vágh, Nyitra és Zsitva folyamok áradásaitól igen sokat szenved, ugy hogy 3509 holdat könnyen árvizjárta földnek lehet mondani. Földe homokos, de jó termő. Lakosai szorgalmasok, s földmivelésen kivül marhával is kereskednek. F. u. az eszterg. érsek, és a guttai urad. tartozik.[10]

Korábban hozzátartozott a ma Komáromhoz tartozó Lándor is, valamint a ma már nem létező Örs-puszta. Borovszky Sámuel vármegye-monográfiája (1907) szerint a falunak 314 háza és 1847 lakosa volt a századfordulón. Ekkoriban a monográfia szerint lakói a hímzést háziiparként űzték, különösen híresek voltak az azsúrnak és toledónak nevezett hetényi kézimunkák.A trianoni békeszerződés előtt Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.

1945-1948 között lakóinak egy részét kitelepítették Magyarországra (sok hetényi került Mórra). A település 1992-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének székhelye lett, amely Csokonai Vitéz Mihály múzsájának emlékére 1993-ban itt nyitotta meg a társaság tagjainak alkotásai mellett a hetényi kézimunkák állandó kiállításának is helyet adó Lilla Galériát. A falu bortermelő község, a pincesor a falutól keletre húzódik.

Népesség[szerkesztés]

1880-ban 1452 lakosa közül 1375 magyar, 1 német, 29 egyéb anyanyelvű és 47 csecsemő volt.

1890-ben 1587 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1847 lakosa közül 1832 magyar, 8 német és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1817 lakosa közül 1811 magyar, 5 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.

1921-ben 1755 lakosából 1743 magyar, 3 csehszlovák és 1 német volt.

1930-ban 1890 lakosából 1745 magyar, 132 csehszlovák és 7 zsidó volt.

1941-ben 1824 lakosából 1811 magyar, 5 szlovák és 8 egyéb nemzetiségű volt.

1991-ben 1466 lakosából 1294 magyar, 165 szlovák, 5 cseh és 2 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben lakói közül 925 református, 347 katolikus és 30 evangélikus vallású volt. A község 1448 lakosából 1261 magyar (87%), 182 szlovák, 3 cseh és 1 német.

2011-ben 1383 lakosából 1157 magyar, 201 szlovák, 5 cseh, 1-1 német és ukrán, illetve 17 ismeretlen nemzetiségű.

Oktatás[szerkesztés]

A faluban magyar nyelvű óvoda és általános iskola működik. A korábban református iskolát 1945-ben államosították és megszüntették a magyar nyelvű oktatást, mely 1948-ban indult újra. Ekkor nyílt meg a magyar óvoda is. Az iskola Tarczy Lajos nevét viseli.

Nevezetességek[szerkesztés]

Széchenyi István szobra
  • Református temploma a 18. század második felében épült, értékes barokk-klasszicista szószék tartozik hozzá. Kapuzata felett az 1792-es évszám olvasható. A templom mai alakját 1912-ben nyerte el.
  • A falutól északnyugatra fekszik a Hetényi-homokdombok (Chotínske piesky) védett terület (4 hektáron 1953 óta), mely a homokpusztai szöcske egyik utolsó előfordulási helye.
  • Galériája Lilláról, Csokonai Vitéz Mihály szerelméről kapta a nevét, aki itt volt lelkészfeleség.
  • A református parókia 1931-ben épült.
  • A régi iskola 1857-ben, az új 1872-1873-ban épült. Ma óvodaként, illetve református gyülekezeti központként működnek.
  • Hetényi Újbor Ünnepe.

Emlékművek, emléktáblák[szerkesztés]

  • A faluban egész alakos szobrot állítottak Széchenyi Istvánnak. A szobor Nagy János alkotása és 2000-ben avatták fel.
  • Az alapiskola épületének falán 1994-ben avatták fel Tarczy Lajos emléktábláját, mely Nagy Lajos alkotása.
  • A református templom falán 1934-ben helyezték el Szentpéteri Márton gályarab prédikátor emléktábláját.
  • A községi hivatal falán 2005-ben a falu első írásos említésének 930. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.
  • A községi hivatal falán található a kitelepítettek emléktáblája, melyet 1998-ban avattak fel.
  • Az óvoda falán található a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójára 1999-ben elhelyezett emléktábla.
  • A községi hivatal közelében áll Tarczy Lajos emlékműve (kőoszlop emléktáblával és plakettel).
  • A református templom bejáratával szemben 2007-ben, a reformáció 490. évfordulójára kopjafát állítottak.
  • A millenniumi kopjafa a falu központjában, a Széchenyi-szoborral szemben áll, a községcímer díszíti. Buncz János alkotása, 2001-ben avatták fel.
  • A temetőben áll a két világháborúban elesett hetényiek emlékműve. Az oszlopos, turulmadárral díszített emlékművet 1924-ben állította a község, később egészítették ki a második világháború áldozatainak névsorával.

Szakrális kisemlékek[szerkesztés]

  • Műkőből készült temetői nagykereszt a katolikus temetőben.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Tarczy Lajos (18071881) filozófus, természettudós a faluban született. Tiszteletére évente megrendezik a Tarczy Lajos Napokat, ő az alapiskola névadója és emléktábla is őrzi emlékét.
  • Hetényen született 1942. november 6-án Varga Sándor történész, levéltáros, politikus.[11]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk
  3. Baranyay József: Komárom vármegye eltűnt, elpusztult községei, pusztái In: Komáromi Lapok, 1943. január 30. (5. szám); Priska Ratimorská 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95; 1979 Praveké a včasnostredoveké lokality v Chotíne. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 1, 35-48; 1981 Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.
  4. Szentpétery II/2-3, 27 No. 2325.
  5. Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187.
  6. UC 45:28, pag. 9a
  7. Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187 nn.
  8. Ethey Gyula 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti Szemle. I/105; XVI/190.
  9. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  10. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  11. Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010

Források[szerkesztés]

  • Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város. Országos Monográfia Társaság, Budapest, 70-71.
  • Mikuláš Dušek 1953: Skýtske birituálne pohrebište v Chotíne na Slovensku. Archeologické rozhledy V, 153-157, 181-184.
  • Mikuláš Dušek 1954: Chotín I. - kostrové pohrebište z X. a XI. storočia. Arch. roz. VI/5, 623, 627-628, 710, 716.
  • Mikuláš Dušek 1955: Skýtsko-halštatské birituálne pohrebište Chotín I. Arch. roz. VII/4, 450-458, 471-475, 559, 564-565.
  • Mikuláš Dušek 1955: Kostrové pohrebište z X. a XI. storočia v Chotíne na Slovensku. Slov. arch. III/1, 244-263.
  • Mikuláš Dušek 1956: Halštatská kultúra chotínskej skupiny. Arch. roz. VIII/5, 647-656, 673-675, 762-763, 768-769.
  • Mikuláš Dušek 1956: Sídlište z doby laténskej v Chotíne na Slovensku. Arch. roz. VIII/5, 668, 676-678, 763, 769.
  • Mikuláš Dušek 1957: Žiarové pohrebisko severopanonskej kultúry v Chotíne na Slovensku. Arch. roz. IX/6, 772-775, 789.
  • Jozef Paulík - Rejholec, E. 1958: Stredoveké chaty v Chotíne. Slov. arch. VI/1.
  • Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.
  • Mikuláš Dušek 1966: Thrakisches Gräberfeld der Hallstattzeit in Chotín. Bratislava.
  • Ratimorsky Piroska 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95.
  • Eva Hajnalová 1976: Prehľad botanických nálezov z výskumov Archeologického ústavu SAV v roku 1975. AVANS 1975, 96.
  • Peter Romsauer 1978: Výsledky záchranného výskumu v Chotíne. AVANS 1977, 207-209.
  • Berényi et al. 1979: 30 rokov JRD v Chotíne - Harmincéves a hetényi EFSZ. Komárno.
  • Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 42-43.
  • Romsauer, P. 1980: Druhý rok výskumu v Chotíne. AVANS 1978, 234-238.
  • Romsauer, P. 1980: Záverečná etapa výskumu v Chotíne. AVANS 1979, 183-185.
  • P. Ratimorská 1981: Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.
  • Eva Kolníková 1981: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1980. AVANS 1980, 139.
  • Oto Orlický 1981: Výsledky magnetických meraní vzoriek z archeologických objektov v Cíferi-Páci, Chotíne a Radzovciach. AVANS 1980, 207-211.
  • Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS 1988, 100-102.
  • Elena Hanzelyová - Ivan Kuzma - Ján Rajtár 1996: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 1994, 81-88.
  • Ján Hunka - Eva Kolníková 1996: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1994. AVANS 1994.
  • Bielich, M. 2004: Nález badenskej kultúry v Chotíne. AVANS 2003, 34-35.
  • Bohuslav Šebesta 2010: Príspevok k interpretácii vybraných objektov z germánskych sídlisk v Branči-Helyföldeku a Chotíne-Delihegy. In: Archeológia barbarov 2009 - Hospodárstvo Germánov. Nitra.
  • Hunka, J. - Kolníková, E. 2004: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 2003. AVANS 2003, 76-79.
  • 2012 Helytörténeti album, Hetény.
  • Anita Kozubová 2013: Pohrebiská vekerzugskej kultúry v Chotíne na juhozápadnom Slovensku. Dissertationes Archaeologicae Bratislavenses 1. Bratislava. ISBN 9788022334501
  • 2014 Hetényiek kálváriája.
  • 2015 Színház az egész Hetény!
  • A. Kozubová 2016: Armringe aus Gräberfeldern der Vekerzug-Kultur in Chotín. Zborník SNM - Archeológia Supplementum 11.
  • Rajtár, Ján – Kolníková, Eva – Kuzmová, Klára 2017: K osídleniu Chotína v dobe rímskej. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 173-193.
  • Klára Kuzmová 2017: Decorated Central Gaulish Terra Sigillata from Chotín. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 437-443.
  • A. Kozubová: Príspevok k problematike hrobov detí a mladistvých na pohrebiskách vekerzugskej kultúry v Chotíne. Musaica 28.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetény (Szlovákia) témájú médiaállományokat.