Ógyalla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ógyalla (Hurbanovo)
Hurbanovo2.JPG
A Szent László-templom
Ógyalla címere
Ógyalla címere
Ógyalla zászlaja
Ógyalla zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Turisztikai régió Dunamente
Rang város
Polgármester Margita Zemková
Irányítószám 947 01
Körzethívószám 00421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség 7751 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 129 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 115 m
Terület 59,943 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ógyalla  (Szlovákia)
Ógyalla
Ógyalla
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 52′ 23″, k. h. 18° 11′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 23″, k. h. 18° 11′ 36″
Ógyalla weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ógyalla (szlovákul Hurbanovo, korábban Stará Ďala, németül Altdala) város Szlovákiában a Nyitrai kerület Komáromi járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ógyalla Komáromtól 14 km-re északkeletre, a Zsitva bal partján fekszik. Területe a Zsitva-menti síkságtól (110 m) kelet felé emelkedik a Szentpéter határában levő szőlődombig (140 m). Ógyalla területe kiterjed a Zsitván túli Abára, Szeszílesre és Bacherre, valamint az Öreg-Nyitrán túli rétek egy részére is, Martostól délre.

Ógyallát északkeletről Bajcs, északnyugatról Ímely, nyugatról Martos, délnyugatról Komárom, délről Komáromszentpéter, keletről pedig Újgyalla községekkel határos.

Ógyalla és Bagota főutcái egyben a Komáromot (14 km) Érsekújvárral (16 km) összekötő 64-es főút részét képezik. Mellékutak kötik össze Martossal (4 km), Ímellyel (5 km), Perbetével (9 km) és Szentpéterrel (7 km). Vasútállomás a Komárom-Érsekújvár vonalon.

Településrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ógyalla 59,94 km²-es területe két kataszteri területből (korábban külön községből) és hét településrészből áll:[2]

  • Ógyalla (Hurbanovo) - 40,85 km²
    • Hambpuszta (Holanovo)
    • Nagykonkoly (Konkoľ)
    • Ógyalla (Hurbanovo)
    • Vékpuszta (Vík)
    • Zöldállás (Zelený Háj)
  • Bagota (Bohatá) - 19,09 km²
    • Bagota (Bohatá)
    • Margitpuszta (Nová Trstená)

A Bagotától északra fekvő Pál-major (Pavlov Dvor) bár különálló lakott terület, hivatalosan nem számít településrésznek. Ógyalla kataszteri területén találhatóak még a következő külterületi lakott részek: Alsóbacher (Dolný Bacher), Felsőbacher (Horný Bacher), Balázspuszta (Balážov dielik) és Szeszíles (Sesíleš).

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ógyallán 6 gólyafészket tartanak nyilván. Az elsőben a Keleti utca sarkán 2011-ben 6, 2012-ben 3, 2013-ban 4 fiókát számoltak össze, a másodikból csak 2011-es adat van 3 gólyafiókáról. A harmadikban 2011-ben 3, 2012-ben 2, a negyedikben szintén csak 2011-es adat szerint 3, az ötödikben hasonlóan 3 (2011) és 2 (2012) fióka kelhetett ki, a hatodikban pedig egy 2011-es adat szerint 2 gólyafióka volt.[3]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar neve a régi magyar Gyál személynévből ered, az pedig az ótörök jalan (= láng) főnévből. Mai szlovák nevét 1948-ban kapta Jozef Miloslav Hurban szlovák író nevéből, azelőtt a magyarból átvett Stará Ďala volt a szlovák neve.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határa már a történelem előtti időkben is lakott volt. A régészeti leletek szerint a vonaldíszes kerámia, a bükki, a zselízi és a lengyeli kultúra települései álltak egykor a területén. A bronzkorban és a hallstatt korban is lakták. Hamvasztásos sírok kerültek itt elő, csakúgy mint a szeredi csoport és latén kor népeinek sírjai. A 12. századból egy ősi templom alapfalait tárták fel.

A mai települést oklevélben 1357-ben possesio Galla néven említik először, de Nagykonkoly nevű részét már 1242-ben említi oklevél. Ebben közvetlenül a tatárjárás után IV. Béla király hívét Konkoly Thege Mátét nemesi rangra emeli és neki adja a mintegy 1600 hektáros birtokot. 1247-ben Véket említik villa Vegh alakban. Bagota 1404-ben tűnik fel először a Désházy család birtokaként, majd 1571-től az Ordódyak birtoka. Ógyalla a 15-16. században a Gyallai család birtoka volt. 1582-ben a Thassy és Zsigmondi családoké. 1561-ben a török Ógyallát és környékét teljesen elpusztította, évtizedekig csak pusztaként szerepel. Csak a 17. század közepén telepítették be újra. Ezután a Konkoly-Thege, a Szluha, a Csúzy család és mások a főbb birtokosai. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Az egykori Steiner-kastély (ma étterem)

Vályi András szerint "Ó, és Új Gyala. Két elegyes tót faluk Komárom Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek Ó Gyala Perbetéhez egy, Új Gyala pedig fél mértföldnyire. Legelőjók saját marhájoknak elég, réttyei tsekélyesek, szőlei elég tagasak, és középszerű borokat teremnek, el adásra is meg lehetős alkalmatoságjok, második Osztálybéliek."[4]

Fényes Elek szerint "Ó-Gyalla, pusztai magyar-tót falu, Komárom vmegyében, a Komáromtól Érsekujvárra vivő országutban, Komáromhoz 1 3/4 mfdnyire: 1150 kath., 3 ágostai, 220 ref., 240 zsidó lak., kath. ref. anyaegyházakkal és synagógával. Határa már tagositva van Aba pusztával együtt s 9000 holdra terjed, egy része a Nyitra és Zsitva folyam közt fekszik, ez többnyire kaszálló rét; keleti része homokos és dombos, terem jó gabonát, különösen jó rozsot és dohányt, s a zsellérek főjövedelme a dohányból van, de szőlőt is mivelnek. Van itt több csínos uri lak, és Csuzy János urnak szivargyára, mellyben rendesen 16 egyén dolgozik. F. u. Konkoly, Thege nemzetség, Ghiczy, Baranyay, Csuzy, s több kisebb birtokosok."[5]

1910-ben 2585 lakosából 2536 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásának székhelye volt. 1923-tól 1960-ig az Ógyallai járás székhelye volt.[6]

1919. január 10-én a csehszlovák hadsereg bevonult Ógyallára és ezzel a települést az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolták. 1920-ban a Stará Ďala hivatalos nevet kapta.

Az 1920-as években a csehszlovák "földreform" keretében Ógyalla környékén több szlovák kolóniát is létrehoztak (Zöldállás, Hambpuszta, Margitpuszta, Pálmajor) azzal a céllal, hogy megváltoztassák a Kisalföld e részének etnikai szerkezetét. Margitpusztán 12 morva kolonista család telepedett meg, akiknek a letelepülését a brünni székhelyű Északmorvaországi Telepítési Szövetkezet közvetítette.[7] Zöldálláspusztán Csáky Károly egykori birtokán 1922-ben a Szlovák Liga 45 Gyetva-környéki családot telepített le, akik összesen 493 hektár termőföldet kaptak. 1930-ban már 237-en éltek a kolónián, melynek 1928 óta saját szlovák iskolája is volt.[8]

Ógyalla az 1920-as évekig teljesen magyar lakosságú település volt, de a kolonisták megérkezte után is megtartotta magyar többségét. A második világháború utáni kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere eredményeként azonban az etnikai arányok megváltoztak és Ógyalla vegyes magyar-szlovák lakosságú településsé vált.

Az 1950-es években Nový roľník – Új Földműves címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg. Az 1950-es évektől 1982-ig gimnázium is működött Ógyallán.

Ógyallát 1960-ban nyilvánították várossá. 1971-ben a korábban önálló Bagota községet egyesítették Ógyallával.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városháza

1921-ben 3025 lakosa volt, ebből 2041 (67,5%) magyar, 765 (25,9%) szlovák; 78 (2,6%) pedig roma nemzetiségű volt.

2001-ben 8153 lakosa volt, ebből 4092 (50,2%) magyar, 3177 (45,5%) szlovák, 302 (3,7%) roma nemzetiségű volt. Az elszlovákosodást mutatja, hogy 4525-en vallották magyar anyanyelvűnek magukat, akik közül csupán 4092-en vállalták nemzetiségüket is. Ugyanebben az évben 6253 római katolikus, 531 református, 218 evangélikus, 110 baptista, 20 görög katolikus és 7 izraelita vallású lakosa volt a városnak.[9]

2011-ben 7751 lakosából 3753 szlovák, 3196 magyar, 189 roma, 42 cseh és 539 ismeretlen nemzetiségű volt.

Ógyallán a népszámlálási adatokban szereplő értékeknél magasabb a cigányság aránya, 2008-ban a városi hivatalnál mintegy ezer főre tették az etnikumhoz tartozók számát, akik a város 110 utcájából 35-ben élnek. A városban egy nagyobb cigánytelep is kialakult, a Sárad, ahol már évtizedek óta romák élnek.[10]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Építőipari Szakközépiskola

A városi önkormányzat élén a polgármester (2006 óta Zemko Margit, 2002-2006 között Bastrnák László) áll, a képviselőtestület 11 tagú.

A város címerét 1977-ben fogadták el, rajta kék alapon arany színnel a régi csillagvizsgáló látható, felette a hét csillag a hét városrészt szimbolizálja.

Oktatás, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Feszty Árpád Magyar Tannyelvű Alapiskola
  • Építőipari Szakközépiskola
  • Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet
  • Feszty Árpád Művelődési Klub

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Arany Fácán sörgyár
  • Legismertebb üzeme az Arany Fácán (Zlatý Bažant) sörgyár, melyet 1967-ben létesítettek és mintegy 500 embernek ad munkát (2007). Az aranyfácán egy állat neve, jelenleg is él a sörgyár területén néhány példány belőle.
  • Ógyalla sokoldalú élelmiszeriparral rendelkezik: a Zelex üzeme paprika- és fűszerkeverékek előállításával foglalkozik, a Namex sós pálcikákat készít, a Jatka pedig húsipari termékeket állít elő.[11]
  • A Kenzel kerékpárüzeme Bagotán található.
  • Műanyag csomagolóanyagok gyártása Zöldálláson (Terbo).
  • A dél-koreai tulajdonban levő Nuritech vállalat elektronikai cikkeket állít elő. Telephelye a 64-es főút mentén található, Bagota és Pálmajor között.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi csillagvizsgáló
  • I. (Szent) Lászlónak szentelt római katolikus temploma 1718-ban épült, 1911-ben leégett, helyette 1912-13-ban Medgyaszay István tervei szerint építették szecessziós stílusban a jelenleg is meglévő újat, mely merőben eltér elődjétől, semmi sem emlékezteti arra.
  • Református templomát 1822-ben építették, 1913-ban késő klasszicista stílusban építették újjá.
  • A településen több régi kúria is volt, ezért Ógyallát a kúriák városának szokták nevezni. Sajnos ezek közül több vagy megsemmisült, vagy nagyon rossz állapotban van.
    • Konkoly-Thege-kúria - a 19. század elején épült klasszicista stílusban.
    • Feszty-kastély - a 19. század elején épült klasszicista stílusban.
    • Steiner-kastély - 1901-ben szecessziós stílusban épült. A rendszerváltás után vendéglővé alakították át.
  • Csillagvizsgáló és Meteorológiai, Geofizikai Intézet: Konkoly-Thege Miklós alapította 1871-ben Közép-Európa első obszervatóriumaként. Ezután Európa egyik meghatározó csillagvizsgálója volt, rendszeresen folytak itt már akkor is megfigyelések. Jelenleg Szlovákia központi obszervatóriuma, tudományos munkával, megfigyelésekkel és oktatással foglalkoznak az intézetben. A látogatók számára a régi csillagvizsgálóban kialakított múzeum, valamint a planetárium jelenthet kuriózumot. Tudni kell azonban, hogy a régi csillagvizsgálóból csak a nagykupola eredeti, a többit életveszélyességre hivatkozva a kommunista rendszer 80-as éveiben lebontották, így a mai látogatók csak annak újraépült mását láthatják.
  • Az ógyallai temetőben található a Feszty család sírboltja, az 1946-ban épült Gyurcsovics-sírbolt, valamint a második világháború áldozatainak emlékműve.
  • A Konkoly-Thege család 1859-ben épült sírkápolnája Ógyalla déli részén, a főút mögé magasodó kis dombon áll.
  • Konkoly-Thege Miklós életnagyságú szobrát (Nagy János szobrászművész alkotása) 2007-ben leplezték le a szintén róla elnevezett téren.
  • Jókai Mór mellszobrát az író halálának 100. évfordulóján, 2004-ben avatták fel a Szent László templom mellett.
  • Basternák László emléktáblája. A város egykori polgármesterének emléktábláját erőszakos halálának első évfordulóján, 2011 júliusában állították a gyilkosság elkövetésének helyszínén.[12]

Szakrális kisemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus templom előtti Szentháromság-szobor
  • Az ógyallai temetőben álló nagykeresztet 1820-ban emelték Királyi György síremlékére. A mellette álló Szűz Mária-szobrot 1934-ben állíttatta Kadek András.
  • A katolikus templom oldalában álló missziós keresztet 1927-ben állították.
  • A katolikus templom kertjében álló, süttői márványból készült keresztet 1901. május 3-án állíttatta Kádek András és neje Marsó Mária.
  • A katolikus templom előtt álló Szentháromság-szobrot 1886-ban emeltette Gyurcsovics Józsefné. 2000-ben helyreállították.
  • Szent Vendel útmenti szobrát 1938-ban álították.
  • Nepomuki Szent János 18. századi szobra köré a millenium idején akácfákat ültettek.
  • A Zahorec-keresztet 1931-ben emeltette Zahorecz Pál és neje, Gyurcsovics Mária.
  • Ógyalla Bagota felé eső végénél áll a 19. század végéről származó Baranyai-kereszt.
  • A Kádek-keresztet 1920-ban emeltette Kádek János.
  • A Psenák-keresztet, mely Ógyalla, Bagota és Újgyalla határán áll, 1880-ban emeltette Psenák János és Ondrusek Ágnes.
  • Az Ógyallát Szentpéterrel összekötő út mellett áll a Gyallai-kereszt, melyet 1902. november 1-jén állítatott Kádek Márton és Ballay Anna.
  • Vékpusztán 19. századi temetői nagykereszt, harangláb és 1950-ben megújított útmenti kereszt található.
  • A zöldállási temetői nagykeresztet 1923-ban emelték, a településen fa harangláb is található.

Bagota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Anna templom Bagotán
  • Bagota legjelentősebb építészeti értéke a késő barokk stílusban épült, 1739-ből való, a 18. század végén klasszicista stílusban átépített Szent Anna római katolikus templom, amelynek gondnokságát 1945-ig az Ordódy család férfitagjai viselték. A templomot 1963. július 14-én műemlékké nyilvánították.[13]
  • Említést érdemel még a templom előtt álló két népies, süttői vörösmészkőből készült feszület is. A jobb oldalit 1912-ben, a bal oldalit 1901-ben emelték.
  • Nepomuki Szent János-szoborcsoport - 1770 körül épült, értékes barokk műemlék.
  • A katolikus templom mögötti temetőben található az Ordódy-család számos tagjának régi, nemesi címeres síremléke.
  • A temetőben több szakrális kisemlék található:
    • 18. századi fakereszt - 1735-ben állították, 1992-ben restaurálták.
    • 18. századi barokk homokkő kereszt - feltehetően az Ordódy család emeltette, rossz állapotban van.
    • Temetői nagykereszt - 1994-ben emeltette Radosický László.
    • Öregtemetői nagykereszt - Trencsik Mária emeltette 1891. április 27-én.
  • Az Ordódyak három klasszicista stílusú kúriája a 19. században épült. Bagota déli részén fennmaradt az értékes park is.
  • Református harangláb - a csillaggal megjelölt toronyépítményű haranglábat 1991 után építették az útépítési munkálatok során összedőlt, 19. század elején épült régi harangláb helyett.
  • Szent Antal homokkő szobra a főút feletti kis dombon áll.
  • A Bagota és Pálmajor között található, Jézus Szívének szentelt útmenti képoszlopot 1934-ben emelték.
  • A Pálmajoron található útmenti keresztet 1852-ben állítatta Ordódy Ferenc.
  • A margitpusztai temetőben álló keresztet és haranglábat 1933-ban szentelték fel.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bagin Árpád 2005: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei. Acta ethnologica Danubiana 7. Komárom.
  • Régka Bögi Adrianna 2007: Hurbanovo - Ógyalla. Ógyalla. ISBN 9788096982
  • Resko Sándor 2003: Ógyalla - a nemesi rezidenciák városa. Honismereti Kiskönyvtár 198. Komárom. ISBN 8080562040
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. http://www.webcitation.org/query?url=http://www.geodesy.gov.sk/sgn/kusr09-2007.xls&date=2010-01-18+17:54:13
  3. bociany.sk
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796. 
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. 
  6. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Udvard/pages/005_egykori_udvari_jaras.htm
  7. Simon Zsolt: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 245.p.
  8. Simon Zsolt: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 247.p.
  9. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól
  10. Miriák Ferenc: Egyes utcákban tarthatatlan a helyzet, Szabad Újság, 2008. december 3.
  11. OKC IMA - Hubranovo
  12. Új Szó 2011. július 12-i lapszáma
  13. Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei, 29.p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ógyalla témájú médiaállományokat.