Feszty Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feszty Árpád
Feszty Árpád (Vasárnapi Ujság, 1914. 23. sz
Feszty Árpád (Vasárnapi Ujság, 1914. 23. sz

Született 1856. december 24.
Ógyalla
Meghalt 1914. június 1. (57 évesen)
Lovran
Nemzetisége magyar
Stílusa romantika, historizmus
Aki hatott rá Ujváry Ignác
Pállya Celesztin
Vágó Pál
Jókai Róza
Aki(k)re hatott Munkácsy Mihály
Mednyánszky László
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Feszty Árpád témájú médiaállományokat.
Feszty Árpád síremléke Ógyallán a Feszty-család sírboltjában

Feszty Árpád (született: Rehrenbeck Árpád Szilveszter, Ógyalla, 1856. december 21.[1]Lovran, 1914. június 1.) magyar festőművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.

Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.

Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.

Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).

Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.

1896-ban a millenniumi kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.

Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú vaskorona renddel tüntették ki.

Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Ó Gyallai kereszteltek anyakönyvének digitalizált változata [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarok bejövetele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljes festmény
A teljes festmény