Vágó Pál (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágó Pál (Goszleth István fotója)

Vágó Pál (Jászapáti, 1853. június 6.Budapest, 1928. október 15.) magyar festőművész.

Életpályája[szerkesztés]

Szeged szebb lesz mint volt

Eredetileg jogásznak tanult, de Münchenben Wagner Sándor mesteriskolájában, majd Párizsban Jean-Paul Laurens-nél festészeti tanulmányokat folytatott. Eleinte müncheni akadémikus stílusú tárgyias felfogású életképeket festett (Jár a baba, Menekülők), hazajőve jászsági és más alföldi jeleneteket (Jászapáti táj, Húsvéti öntözés) festett, s állított ki Budapesten nagy sikerrel, elnyerte a Műcsarnok 1887-es nagydíját. 1881-ben nagy sikert aratott az 1879-es szegedi nagy árvízről festett képével, amiben nagyon jellegzetesen ragadta meg a katasztrófa utáni tanácstalanságot, döbbenetet, mely a királyt, sőt egész Európát meghatotta.

Később Székely Bertalan, Madarász Viktor hagyományainak szellemében monumentális magyar történelmi képeket festett kiváló kompozícióteremtő- és alakábrázoló képességgel. Az alakok mozgásának érzékeltetése, akár nagy tömegben is, nem okozott számára gondot. Mednyánszky Lászlóval, Olgyay Ferenccel együtt jócskán kivette részét Feszty Árpád A magyarok bejövetele c., azóta Feszty-körkép néven híressé vált monumentális alkotás megfestésében, de egymaga is képes volt monumentális történelmi jelenetek ábrázolására.

A millenáris ünnepségek idején (1896 körül) igen foglalkoztatott festő volt, amely bizonyítottan nagy mesterségbeli tudásának és az ezzel párosuló nagy teljesítőképességének volt köszönhető. 1897-ben részt vett a monumentális Erdélyi körkép megfestésében. Kivette részét a 21 kötetes „Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben” c. sorozat illusztrációinak előkészítésében. Freskókat is festett a jászapáti templomban és a volt Ludovika Akadémián, ez utóbbit Pataky Lászlóval együtt.

A legmagasabb kitüntetést A huszárság diadalútja c. (1899) történelmi pannója hozta meg számára, itthon Lotz-díjjal tüntették ki, Franciaországban a francia Becsületrenddel jutalmazták. E kép 1996 óta a Hadtörténelmi Múzeumban látható a Vágó Pál Emlékbizottságnak köszönhetően.

Halála után, 1929-ben rendeztek műveiből kiállítást a Műcsarnokban. Hagyatékával jelenleg a Vágó Pál Emlékbizottság törődik.[1] Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Művei[szerkesztés]

Életképek[szerkesztés]

  • Jár a baba (1881)
  • Gyík
  • Szegedi árvíz (1881)
  • Menekülők (1882)
  • Olvasó öregasszony (1883)
  • Jászapáti táj
  • Húsvéti öntözők
  • Vonós négyes
  • Birkózó bikák
  • Víg társaság (1890)

Történeti kompozíciók[szerkesztés]

Magyarok Kijev előtt (1896-99)
  • Magyarok Kijev előtt (népvándorlás kora) (1882) (olaj, vászon 150x250 cm; (MNG)
  • A magyarok bejövetele avagy a Feszty-körkép (1893-94)
  • Bem-Petőfi körkép (Nagyszeben bevétele, 1849. március 11.) (1898) (olaj, vászon, 120x15m; jelenleg restaurálás alatt Lengyelországban)
  • Ferenc József zászlaja alatt huszárroham (1898) (Vázlat, olaj, vászon 2x? m.; magántulajdonban)
  • A huszárság diadalútja történelmi pannó (1899) (18 m hosszú, 3,5 m magas; a Hadtörténelmi Múzeumban látható 1996 óta)
  • Szeged szebb lesz mint volt (1902) (olaj, vászon, 7x4 m; a szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében)
  • Budavár bevétele 1849-ben (1906) (olaj, vászon 6x3,7 m; MNG tulajdona, letétben a Budavári Önkormányzat dísztermében)

Könyvillusztrációk[szerkesztés]

  • Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben. 1-21. köt. Budapest : Révai, 1887-1901.

Díjak[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 4. köt. 3. kiad. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523647

Jegyzetek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágó Pál (festő) témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés]