Vágó Pál (mérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágó Pál
SzületettVágó Pál Ignác
1889. május 24.[1]
Budapest
Elhunyt1982. november 10. (93 évesen)
Buenos Aires
Állampolgárságamagyar
SzüleiVágó Pál
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1940)
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1914)
SablonWikidataSegítség

Vágó Pál (Budapest, 1889. május 24.Buenos Aires, 1982. november 10.) magyar gépészmérnök, közíró, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Vágó Péter Pál festőművész és Egert Ilona gyermekeként született evangélikus családban. Piaristáknál végezte középiskoláját. 1911-ben a Magyar Királyi József Műegyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. Ugyanitt 1929-ben műszaki doktori címet védett. Mérnöki állásban dolgozott a budapesti villanyerőműnél (1927–1939), 1942–1944 között a Magyar Optikai Műveknél (MOM).

Politikai tevékenység[szerkesztés]

1939–1940 között nyilas programmal országgyűlési képviselő. A Nyilaskeresztes Párt (NYKP) gazdasági szakértője. A Szálasi-kormányban 1944 októberében árkormánybiztos, 1944. november végétől közellátásügyi államtitkár. A nyilas kormányzattal telepedett át 1945 tavaszán Ausztriába, majd kivándorolt Argentínába. 1953–1954 között az Argentin Nemzeti Energia Igazgatóság munkatársa. Politikai nézeteit több cikkben illetve könyvben összefoglalva terjesztette.

Stabilizátor[szerkesztés]

A műegyetemen Bánki Donát foglalkozott repülőgépek stabilizálásának problémájával, de az általa alkalmazott műszer nem vált be a gyakorlatban. Vágó az elért tudományos alapok feldolgozását új elgondolás mentén folytatta. Tudta: a pilóták rendszeresen jelezték a tervezőknek, hogy repülés közben folyamatos korrekciókat kell végrehajtaniuk, ami egy idő után igen fáradságos feladat volt számukra. Nappali repülések közben ugyan a terep adott tájékozódási pontokat, ám az éjszakai repülés a biztonság hiánya miatt teljességgel lehetetlenné vált. Olyan berendezésre (műszerre) volt tehát szükség, amely a pilótától függetlenül jelzi, esetleg automatikusan visszaállítja a megfelelő szögtől való eltérést.

1912-ben szerkesztette meg kardanikusan felfüggesztett giroszkópos stabilizátorát, amelynek a kardánkereten lévő csapjai a beálló ferdeség következtében létrejövő nyomaték által hidraulikus szervómotort hoztak működésbe, ami helyreállítja a rendszer stabilitását.

A giroszkópos iránymeghatározásnál meghatározott feltételek között, irányító (giroszkopikus) nyomaték lép fel, amely a giroszkóp forgástengelyét állandóan a meridián síkjába kényszeríti. A kardanikus felfüggesztésű giroszkópnak három, egy pontban metsződő forgástengelye van, ez a metszéspont a giroszkóp felfüggesztési pontja. A forgórész tengelye, amely a giroszkóp főtengelye, a tér minden irányába el tud fordulni, azaz a giroszkóp 3 szabadságfokkal rendelkezik. A 3 szabadságfokú giroszkóp, amelynek felfüggesztési pontja egybeesik a súlypontjával, a főtengely bármely helyzetében megőrzi egyensúlyát.

Találmánya teljes leírását, közel 150 oldalnyi terjedelemben 1914-ben publikálta.

Írásai[szerkesztés]

  • Munkanélküliség, hitel, országépítés
  • A magyar munkaállam.
  • A nemzetiszocialista munkaállam alapelvei.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

  • kétszer megkapta a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-pályadíját,
  • elnyerte a Cserháti-plakettet,

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)

Források[szerkesztés]

  • Bödők Zsigmond – Magyar feltalálók a repülés történetében – 2002. NAP Kiadó, Dunaszerdahely

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Vágó Pál. kfki.hu. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  • Vágó Pál. oszk.hu. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  • Vágó Pál. u-szeged.hu. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  • Vágó Pál. bme.hu. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 22.)