Erdélyi körkép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erdélyi körkép
Erdélyi körkép Petőfi Sándor a körkép alakjaként
Erdélyi körkép
Petőfi Sándor a körkép alakjaként
MűvészJan Styka és mások (1897)
Típus olajfestmény
Műfaj történelmi festmény
Magasság1500 cm
Szélesség12000 cm
Múzeum Tarnówi Körzeti Múzeum és más múzeumok
Település Tarnów
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi körkép témájú médiaállományokat.

Az Erdélyi körkép vagy Erdélyi panoráma vagy Bem-Petőfi Körkép[1] (lengyelül: Panorama Siedmiogrodzka) egy 15 x 120 m méretű körpanoráma-festmény, mely a tavaszi hadjárat egyik dicsőséges pillanatát, a nagyszebeni csatát, illetve Bem József és Petőfi Sándor alakját jelenítette meg. A kép jelentős része mára elveszett, lengyel tulajdonban lévő megmaradt részei azonban restaurálva ma is láthatók. Korábban „Bem és Petőfi”, valamint „Nagyszebeni csata” címen is ismerték.

A körkép a csata döntő pillanatát ábrázolta. Négy fő motívuma: Bem és vezérkara, a hídért folytatott küzdelem, a honvédroham és a közeledő magyar tartalék.[2] 1898 márciusában Budapesten láthatta a magyar közönség, majd Európa több városában is kiállították, amit az tett lehetővé, hogy a korabeli panorámaképek "szabvány" szerint készültek (körülbelül 120×15 méteres méretben). Bemutatásukra Európa-szerte ennek megfelelően kialakított speciális kiállítótermek és épületek szolgáltak.[3]

Története[szerkesztés]

A Lengyelországban készült Racławicei körképet (Panorama Racławicka) 1896-ban Magyarországra hozták és kiállították a Városligetben. A Kościusko Tádé (Tadeusz Kościuszko) vezette lengyel sereg győztes csatáját ábrázó 15 x 114 méteres monumentális képet 800 000 néző tekintette meg. A sikeren felbuzdulva Jan Styka, a Racławicei körkép ötletadója és egyik festője megbízást kapott a Bánffy-kormánytól, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készítsen hasonló alkotást. A témaválasztást Stykára bízták, aki az 1849. március 11-i nagyszebeni csatát választotta.

Az ún. második nagyszebeni csatában Bem vezetésével fényes győzelmet aratott a magyar honvédsereg az egyesült osztrák és orosz csapatok felett.

Styka azok közé a művészek közé tartozik, a kik valósággal beleélik magokat tárgyukba, s addig nem fognak az alkotás nagy munkájához, mig minden legkisebb részletet gonddal és szeretettel át nem tanulmányoztak. A lengyel mű­vész egész kis könyvtárt olvasott össze a magyar szabadságharezra vonatkozó munkákból; mú­zeumokban, ereklyetárakban fölkutatta az egykorú öltözékeket, fegyverzeteket; meghallgatta a nagy események még életben levő tanúit s kétszer is ellátogatott a helyszínére, hogy ottan gondos tanulmányokat tegyen, részletekre is kiterjeszkedő vázlatokat készítsen. Mikor aztán mindezekkel készen volt, munkatársaiul fölszó­lította az élénk előadásban jártas Margitay Tihamért, a ki azonban közbejött betegsége miatt rövid idő múlva kénytelen volt abbahagyni a munkát, továbbá a geniális Vágó Pált s újabb tájképfestészünk egyik mesterét: Spányi Bélát, hogy velük együtt megalkossa a nagymérvű körképet: Szeben ostromát.
– Vasárnapi Ujság: BEM ÉS PETŐFI. Az új körkép, 1898. 11. szám[4]

Styka a lengyel Zygmunt Rozwadowski, Michal Wywiórski és Tadeusz Popiel, a német Leopold Schönchen és a magyar Margitay Tihamér, K. Spányi Béla, valamint Vágó Pál festőkkel végezte el a munkát, ami Lwówban (Lembergben) folyt. A három lengyel művész korábban részt vett a Racławicei körkép elkészítésében, így megfelelő tapasztalattal rendelkeztek a munkához. Margitay zsánerképfestő, Spányi tájképfestő, Vágó a monumentális festészet mestere, Schönchen pedig a csatajelenetek szakértője volt. A munkát 1897 áprilisában kezdték el a festők és öt hónap alatt szeptemberre készültek el a teljes körképpel. Először Lwówban állították ki, majd év végén Magyarországra hozták a „Népek Tavasza” 50. évfordulójára kiállítani. Egy városligeti pavilonban 1898 elejétől lehetett megtekinteni. A mű nagy sikert aratott és számtalan nézőt vonzott. A mű népszerűsége ellenére Jan Styka nem látott reményt arra, hogy a korábban kialkudott honoráriumot a budapesti megrendelőitől megkapja. Ezért 1900-ban a körképet összetekerte és Galíciába szállította. 1907-ben volt az utolsó lehetőség arra, hogy a körképet teljes egészében láthassa a közönség, mert Varsóban kiállították. Végül az anyagi nehézségei miatt Styka az általa kiválasztott részekre vágatta és1908-ban részenként külön-külön értékesítette. Styka valamennyi önálló műként létrejött körkép részletet ellátta a szignójával.[5]

A körkép részletei
Bem József a nagyszebeni ütközetben
Orosz lovastiszt gyalogsági rohamot vezényel
Nagyszeben elfoglalása
Magyar huszár
Jan Styka Panorama Siedmiogrodzka című művének részlete
A Panorama Siedmiogrodzka fellelt részlete
A Panorama Siedmiogrodzka fellelt részlete
A Panorama Siedmiogrodzka fellelt részlete
Jan Styka: Panorama Siedmiogrodzka (1897 - 1902)[6][7] A megrendelő hosszú időn át nem tudta kifizetni Jan Stykát, aki végül úgy döntött, feldarabolja a képet, és úgy értékesíti[8]
Jan Styka: Panorama Siedmiogrodzka (1897 - 1902)[6][7]
A megrendelő hosszú időn át nem tudta kifizetni Jan Stykát, aki végül úgy döntött, feldarabolja a képet, és úgy értékesíti[8]

1928-ban vita támadt Lengyelországban Bem földi maradványainak Lengyelországba szállításáról. Tarnówban, Bem szülővárosában ekkor elhatározták, hogy összegyűjtik a kép részeit, de a munka félbemaradt. 1977-ben vetődött fel ismét a gondolat, amikor egy krakkói antikváriumban feltűnt a kép egy darabja. A Tarnówi Körzeti Múzeum 36 részt kutatott fel azóta, még napjainkban is kerülnek elő újabbak. 15 rész a tulajdonába került, más részei Varsóban, Krosnóban, Łęczycaban és magángyűjteményekben szerepelnek. Az eredeti alkotás kb. 75%-a azonban elveszett. Feltételezések szerint a II. világháborúban a varsói felkelés idején néhány részlete elégett, más részei pedig Frankfurtban vesztek el.[9]

A körkép napjainkban[szerkesztés]

2009-ben ünnepelték Bem születésének 215. és hamvai Lengyelországba szállításának 80. évfordulóját. Az ünnepségek részeként bemutatták a körkép 1:2,5 méretarányú, fekete-fehér másolatát a tarnówi Rybny téren. A kiállítást Bronisław Komorowski, a szejm elnöke nyitotta meg. 2010-ben Várpalotán, 2011-ben Sepsiszentgyörgyön, Nagyszebenben és Kiskőrösön állították ki. 2013-ban Miskolcon volt látható.

2013. szeptember 29-én az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban együtt mutatták be a fellelt részeket a Feszty-körképpel.[10]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Alicja Majcher-Wegrzynek: Panorama Siedmiogrodzka, 1997

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]