Olgyay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Olgyay Ferenc
Született 1872. augusztus 22.
Jászberény
Elhunyt 1939. február 17. (66 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festő
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Olgyay Ferenc témájú médiaállományokat.
Feszty Árpád és művésztársai emléktáblája az ópusztaszeri rotundában

Olgyay Ferenc[1] (Jászberény, 1872. augusztus 22.Budapest, 1939. február 17.) magyar festő.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Olgyay Ferenc sírja Budapesten. Kerepesi temető: 41-1-28.

Budapesten és Münchenben folytatott festészeti tanulmányokat. Hazatérve Szolnokra ment, ott a Szolnoki művésztelep egyik alapító tagjává vált. 1893-95 közt részt vett Vágó Pállal és Mednyánszky Lászlóval együtt a Feszty-körkép megalkotásában. Egyedi alkotásai a természet beható tanulmányozásáról árulkodnak. Festészetének korai időszakában hatott rá az impresszionizmus.

1907-ben csatlakozott a MIÉNK képzőművészeti csoportosuláshoz, majd Iványi-Grünwald Béla hívására a Kecskeméti művésztelepre ment festeni, nyaranként felelősségteljes rajz- ill. festőtanári munkát vállalt, korrigált a művésztelep tanfolyamain. A kecskeméti telep szecessziós stílust követő festőivel szembefordult, végül 1914-ben elhagyta a telepet, Sárváron szervezett képzőművészeti iskolát, majd 1920-ban Budapestre költözött.

1921-ben csatlakozott a Benczúr Társasághoz. Legértékesebbek realista szemléletű, széles előadású alföldi tájképei.[2] Műfaj tekintetében többnyire tájképeket festett, gyakran alakokkal, állatokkal. Fő motívumait a természetből merítette.

Leggyakrabban csoportos kiállításokon vett részt a Nemzeti Szalonban, 1909-ben a Könyves Kálmán Galériában. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, de festményeinek számosabb része magántulajdonban van.

Műveiből, év megjelöléssel[szerkesztés]

Csendélet
  • Szántás (1893) (olaj, vászon; 38 cm x 70 cm)
  • Kukoricaföld (1894)
  • Tehenek akácosban (1905)
  • Téli séta a tóparton (1907) (olaj, vászon; 60,5 cm x 80 cm)
  • Őszi napsütés (1907) (olaj, vászon; 73 cm x 101 cm)
  • Kerti kút (1912 körül)
  • Rózsafa (1912 körül)
  • Csendélet (1913) (olaj, vászon; 40 cm x 31 cm)
  • Szeptemberi reggel (1920)
  • Pipacsos rét (1922) (olaj, vászon; 40 cm x 51 cm)

Művei, évszám nélkül[szerkesztés]

  • Dunakanyar (olaj, vászon; 45 cm x 60 cm) (MNG)
  • Dunai látkép (1935 előtt) (olaj, vászon) (MNG)
  • Várhegyről (1935 előtt) (olaj, vászon)
  • Holt Tisza
  • Mocsaras táj
  • Holdfelkelte
  • Virágzó fa

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • Nagy állami aranyérem (1905 a „Tehenek akácosban” c. festményéért, mely a Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán volt látható)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szakirodalomban vezetéknevét Olgyainak is írják.
  2. Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest, Győző Andor, 1935. 232. o.
  3. Művészet, szerk. Lyka Károly. 1905/3. sz.

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 3. köt. Budapest : Akadémiai K., 1981-84. ISBN 9630523604

További információk[szerkesztés]