Olgyay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olgyay Ferenc
Született 1872. augusztus 22.
Jászberény
Elhunyt 1939. február 17. (66 évesen)
Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Olgyay Ferenc témájú médiaállományokat.
Feszty Árpád és művésztársai emléktáblája az ópusztaszeri rotundában

Olgyay Ferenc[1] (Jászberény, 1872. augusztus 22.Budapest, 1939. február 17.) magyar festő.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Olgyay Ferenc sírja Budapesten. Kerepesi temető: 41-1-28.

Budapesten és Münchenben folytatott festészeti tanulmányokat. Hazatérve Szolnokra ment, ott a Szolnoki művésztelep egyik alapító tagjává vált. 1893-95 közt részt vett Vágó Pállal és Mednyánszky Lászlóval együtt a Feszty-körkép megalkotásában. Egyedi alkotásai a természet beható tanulmányozásáról árulkodnak. Festészetének korai időszakában hatott rá az impresszionizmus.

1907-ben csatlakozott a MIÉNK képzőművészeti csoportosuláshoz, majd Iványi-Grünwald Béla hívására a Kecskeméti művésztelepre ment festeni, nyaranként felelősségteljes rajz- ill. festőtanári munkát vállalt, korrigált a művésztelep tanfolyamain. A kecskeméti telep szecessziós stílust követő festőivel szembefordult, végül 1914-ben elhagyta a telepet, Sárváron szervezett képzőművészeti iskolát, majd 1920-ban Budapestre költözött.

1921-ben csatlakozott a Benczúr Társasághoz. Legértékesebbek realista szemléletű, széles előadású alföldi tájképei.[2] Műfaj tekintetében többnyire tájképeket festett, gyakran alakokkal, állatokkal. Fő motívumait a természetből merítette.

Leggyakrabban csoportos kiállításokon vett részt a Nemzeti Szalonban, 1909-ben a Könyves Kálmán Galériában. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, de festményeinek számosabb része magántulajdonban van.

Műveiből, év megjelöléssel[szerkesztés]

Csendélet
  • Szántás (1893) (olaj, vászon; 38 cm x 70 cm)
  • Kukoricaföld (1894)
  • Tehenek akácosban (1905)
  • Téli séta a tóparton (1907) (olaj, vászon; 60,5 cm x 80 cm)
  • Őszi napsütés (1907) (olaj, vászon; 73 cm x 101 cm)
  • Kerti kút (1912 körül)
  • Rózsafa (1912 körül)
  • Csendélet (1913) (olaj, vászon; 40 cm x 31 cm)
  • Szeptemberi reggel (1920)
  • Pipacsos rét (1922) (olaj, vászon; 40 cm x 51 cm)

Művei, évszám nélkül[szerkesztés]

  • Dunakanyar (olaj, vászon; 45 cm x 60 cm) (MNG)
  • Dunai látkép (1935 előtt) (olaj, vászon) (MNG)
  • Várhegyről (1935 előtt) (olaj, vászon)
  • Holt Tisza
  • Mocsaras táj
  • Holdfelkelte
  • Virágzó fa

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • Nagy állami aranyérem (1905 a „Tehenek akácosban” c. festményéért, mely a Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán volt látható)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szakirodalomban vezetéknevét Olgyainak is írják.
  2. Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest, Győző Andor, 1935. 232. o.
  3. Művészet, szerk. Lyka Károly. 1905/3. sz.

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 3. köt. Budapest : Akadémiai K., 1981-84. ISBN 9630523604

További információk[szerkesztés]