Ujváry Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ujváry Ignác
Ujváry Ignác
Ujváry Ignác
Született 1860. szeptember 20.[1]
Pest
Elhunyt 1927. július 4. (66 évesen)
Kisoroszi magyar
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Dubois Mária Alice
Gyermekei Ujváry Ferenc
Foglalkozása festő, díszletfestő
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kitüntetései Rökk Szilárd-jutalom

Ujváry Ignác aláírása
Ujváry Ignác aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ujváry Ignác témájú médiaállományokat.

Érsekújvári Ujváry Ignác,[m 1] teljes születési nevén Ujváry Ignác Vilmos Károly (Pest, 1860. szeptember 27.Kisoroszi, 1927. július 4.) magyar festő, az Iparművészeti Iskola tanára. Ujváry Ferenc édesapja.

Élete[szerkesztés]

Ujváry Ignác emléktáblája Kisorosziban.

Egy népszerű pesti orvos, id. Ujváry Ignác (1832 k. – 1906. jún. 27.)[2] fiaként látta meg a napvilágot, anyja Kernstok Katalin. Középiskoláit részben Kunszentmiklóson, részben a fővárosban végezte, majd a budai pedagogium elvégzése után, 1882-ben tanítói oklevelet szerzett. Félévig a fővárosnál alkalmazták, mint óradíjas tanítót. Ekkor festette első ismert képét, a budai Duna-part-ot, amelyet a Székesfőváros szerzett meg.

1882 végén beiratkozott a Mintarajztanodába, ahol Székely Bertalan tanítványaként kezdett, majd félév után Lotz Károly tanítványává fogadta,[3] és akivel együtt dolgozott a VII. és VIII. kerületi kör mennyezetének, a Magyar Tudományos Akadémia freskóinak[4] s a Saxlehner-palota falfestményeinek elkészítésén. 1883-ban Somogy vármegyébe a Inkey családhoz került rajztanítónak és nevelőnek, ahol hét évet töltött. Időközben folytatta a festést: 1885-ben, felvidéki barangolása során festette meg a nagy feltűnést keltett Rutén pásztorfiú-t, 1886-ban a Műcsarnokban kiállították Felkelő hold című képét. Ugyanebben az évben készült el a Cigánylány, 1887-ben a Modell, 1989-ben pedig a Pásztorlány.

1889-ben az Országos Képzőművészeti Tanács 400 forintos ösztöndíjjal Münchenbe küldte, de ő az akadémia helyett a képtárakat látogatta. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta Olaszország, Spanyolország s Észak-Afrika egy részét, majd hosszabb időt töltött Párizsban és környékén, ahol a természetet festve tanulmányokat készített.

1891-ben Benczúr Gyula tanítványa lett,[5] s már mint ilyen állította ki 1893-ban. a Templomba menet című képét, amely a budai királyi várba került, s meghozta számára a Rökk Szilárd-díjat is.[6] Még ez évben megfestette az Őszi reggel és a Tavaszi tanulmány című képeket. Az ácsműhelyben pihenő gyermek Jézust ábrázoló Mária a Jézussal című Madonna-képéért 1894-ben elnyerte a Műbarátok Körének díját,[7] István király szentté avatása című festményéért pedig, melyet Recsk község számára készített Ipolyi Arnold-díjat kapott 1895-ben.[8]

A Millennium idején tevékeny részt vett a Magyarok bejövetele körkép megalkotásában és megfestésében,[9] majd Feszty Árpád egyik tönkrement operaházi képének pótlására megfestette az Alkonyi vihar-t.[10]

1896-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választott tagja,[11] és azon belül a Kiállítási Bizottság előadója.[12]

1896-ban, felhagyva az addigi iskolás stílust visszamenekült a természetbe. Kisorosziban telepedett le, ahol ismét tájképeket kezdett festeni. Ezen új korszakának első jelentősebb terméke az 1900-ban festett Virágos rét.

1906-ban vászonra festve pótolta az budapesti operaház büféjének oldalfalain eredetileg Feszty Árpád által festett kilenc kép közül négy tönkrement képet.[13] 1912–1913-ban tanítványai az ő vezetésével elkészítették a zebegényi templom falfestményének terveit.[14]

1897. február 1-jén Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Dubois Máriával, Dubois Henrik és Ferentzy Mária lányával.[15] 1898-ban született meg fiuk, Ujváry Ferenc.

Ujváry részt vett, sőt egy ideig vezető szerepet játszott a budapesti művészeti életben is. Tanított az Iparművészeti Iskolán, ahol 1907–1925 között a Díszítőfestő szakosztály vezetője volt.[16] Az iskola homlokzatára a vezetésével festettek nyolc sgraffito képet.[17] Díszleteket készített a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Színház részére, rendszeresen írt cikket Ambrozovics Dezső Műcsarnok című folyóiratába.[m 2] Több esetben is felkérték művészeti alkotások bírálóbizottsági tagságára.

Festményeinek egy része a főváros tulajdonába, más része a Szépművészeti Múzeumba, a Magyar Nemzeti Galériába, a Nemzeti Múzeumba, illetve magángyűjtőkhöz került. Szent István király koporsójának felnyitása című festményét Samassa József bíboros vásárolta meg az egri érsekség képtára részére. Aratók című festménye 2004-ben a Sotheby's árverésén kelt el a kikiáltási áron felül 13 200 angol fontért.[18]

Hosszú betegség után 1927. július 4-én hunyt el Kisorosziban. Nekrológját a Magyar Művészet című folyóiratban Lyka Károly írta.[19] Budapesten a Farkasréti temetőben a főváros által adott díszsírhelyen temették el. Búcsúztatóját Simay Imre az Iparművészeti Iskola akkori rektora mondta.[20]

2015. novemberében Kisoroszi település önkormányzata 12 millió forintért megvásárolta Ujváry Ignác egykori telkét, és vele együtt műtermét.[21]

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Duna-part (1882)[m 3]
  • Rutén pásztorfiú (1885)
  • Felkelő hold (1886)
  • Cigánylány (1886)
  • Modell (1887)
  • Pásztorlányka (1889)[22]
  • Erdőnyílás (1889)[m 4]
  • Templomba menet (1991)[m 5]
  • Öszi reggel (1891)
  • Tavaszi tanulmány (1891)
  • Mária Jézussal (1894)
  • István király szentté avatása (1895)[m 6]
  • Alkonyi vihar (1896)
  • Virágos rét (1900)
  • Őszi est (1900)[m 7]
  • Pipacsmező (1900)
  • Akácos út (1900)
  • Holdas est (1900)
  • Erdei út (1901)[m 7]
  • Kapuban (1901)
  • Szeles idő (1901)
  • Havazás előtt (1901)
  • Borongós est (1901)
  • Kacsales (1901)
  • Part mentén (1902)
  • Pipacsok (1902)
  • Etetőnél (1902)
  • Visegrád (1902)
  • Libapásztor (1902)
  • Orgonás ház (1902)
  • Mikor a csorda jön (1902)
  • A tavasz (1903)[m 7]
  • Rév (1903)[m 7]
  • A Duna télen (1903)
  • Eresz alatt (1903)
  • Akácos (1903)
  • Esős idő (1904)
  • Szalmaboglya (1904)
  • Tavaszi délután (1904)
  • Pipacsok [2] (1904)
  • Tavasz (1904)
  • Szemfülesek (1904)
  • Visegrádi hegyek közt (1904)
  • Alkony (1904)
  • Népligeti részlet (1904)
  • Vasárnap reggel (1905)
  • Boglyák (1905)
  • Pajtarészlet (1905)
  • Eső után (1905)
  • Alkony a faluvégen (1907)
  • Rouge cloître (1907, Belgium)
  • Hamburgi kikötő (1907)
  • Zsellérudvar[m 8]
  • Őszi est[m 8]
  • Hajóépítés a Duna parton[m 8]
  • Dámázó arabok
  • A Duna a váci fordulónál[m 3]
  • Legelő a Duna partján[m 3]
  • A Duna a Gellérthegy alatt[m 3]
  • Téli táj[m 3]
  • Szent István koporsójának felnyitása[m 9]

Díjai[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Nevét rövid U-val írta, de több forrásban Újváry alakban szerepel. Keresztneve Ignácz régies változatban is előfordul.
  2. Lásd Műcsarnok című folyóirat 1898. I. évf. 13., 15., 16., 18. és II. évf. 13., III. évf. 2., IV. évf. 7. szám
  3. ^ a b c d e A székesfőváros birtokába került.
  4. A Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg 1891-ben. Zádor Anna (1991). „Kapossy János hagyatékából II.”. Művészettörténeti Értesítő 40. (1–2.), 108.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  5. A király birtokába, a Budavári Palotába került.
  6. Recsk község megrendelésére készült.
  7. ^ a b c d A Szépművészeti Múzeum birtokába került.
  8. ^ a b c A Magyar Nemzeti Galéria birtokába került.
  9. Az egri érseki képtárba került.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benezit Dictionary of Artists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Ujváry Ignác. Nekrológ. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 6.
  3. Szvoboda D. Gabriella (1986). „A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig”. Művészettörténeti Értesítő 35. (3–4.), 166.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  4. (1887. július 26.) „Az akadémia falképei”. Fővárosi Lapok (204.), 1499.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  5. (1892. április 13.) „Jenő főherceg a mesteriskolában”. Budapesti Hírlap 12. (104.), 6.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  6. Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 302.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  7. Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (2.), 301.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  8. Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 299.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  9. Kovács Ákos (1996). „Feszty Árpád és a körkép”. Ars Hungarica 24. (1–2.), 102-1.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  10. (1899. október 12.) „Új festmény az operaház előcsarnokában”. Budapesti Hírlap 19. (283.), 9.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  11. Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 296.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  12. Gergely Attiláné Baktay Julianna (1979). „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)”. Ars Hungarica 7. (1–2.), 297.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  13. Szvoboda D. Gabriella (1986). „A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése 1863-tól 1903-ig”. Művészettörténeti Értesítő 35. (3–4.), 168.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  14. Révész Emese (2003). „A művészeti nevelés reformja a századfordulón és a gödöllői művésztelep”. Ars Hungarica 31. (1.), 96.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  15. Házasságkötésük bejegyezve Budapest V. ker. polgári házassági akv. 84/1897. folyószám alatt.
  16. Mezei Ottó (1975). „Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai”. Művészettörténeti Értesítő 24. (1.), 52.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  17. Mezei Ottó (1975). „Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai”. Művészettörténeti Értesítő 24. (1.), 47.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  18. Martos Gábor (2004. június 17.). „Magyar festők a legnagyobbak versenyében”. Népszava 132. (140.), 6.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  19. Lyka Káoly (1927). „Ujváry Ignác †”. Magyar Művészet III. (6.), 425–427. o.  
  20. (1927. július 8.) „Ujváry Ignác temetése”. Budapesti Hírlap 47. (152.), 7.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  21. Kisoroszi tulajdonába került a faluban található Ujváry-műterem. Youtube.com (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.)
  22. (1928. október 21.) „A Műcsarnok ősz kiállításából. Pásztorlányka. Ujváry Ignác festménye”. Új Idők 34. (43.), 495.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 7.)  
  23. Szmrecsányi 1911 „A Műbarátok Köre által adományozott 1500 forintos (3000 koronás) ösztöndíj.”
  24. Szmrecsányi 1911 „Ipolyi Arnold püspök végrendeleti alapítványából 1892-ben befolyt 23 332 korona s az időközi kamatokkal együtt 1910 végén 31 353 korona tőke után az egyházi vagy a magyar történelmi művészet előmozdítására minden második évben esedékes 2000 korona pályadíj.”

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
  • Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.