Szent László-templom (Ógyalla)
| Szent László-templom | |
| |
 | |
| Egyházmegye | Nagyszombati főegyházmegye |
| Védőszent | I. László magyar király |
| Építési adatok | |
| Építése | 20. század |
| Stílus |
|
| Település | Ógyalla |
| Elhelyezkedése | |
 Szent László-templom
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 47° 52′ 13″, k. h. 18° 11′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 13″, k. h. 18° 11′ 26″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent László-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az ógyallai római katolikus Szent László-templom 1912–1913 között épült. A magyar szecessziós építészet egyik jellegzetes példája Szlovákia területén. A templomot Medgyaszay István tervezte, aki elsősorban a vasbeton merész alkalmazása révén vált híressé Magyarországon. A Szent László-templommal új korszakot nyitott meg munkásságában, amelyet a vasbeton alkalmazása helyett a fa felhasználása iránti érdeklődés jellemez.
Története[szerkesztés]
A Szent László királynak szentelt római katolikus templom az egykori barokk templom helyén áll, melyet 1718-ban építettek, és az 1763-as földrengés után restauráltak. Az 1911-es tűzvész során - melyben több gyallai épület, közöttük a plébánia épülete is megsérült - az öreg templom leégett. Az új plébániát Medgyaszay javaslata alapján készítették. A tervek egyik kidolgozója Boldoghy Gyula volt.
Alaprajza[szerkesztés]
A templom szecessziós épület, melyet az erdélyi gótikus építészet ihletett. A templom nyolcszögletű alaprajzú, mely nyolcszögből négy oldalsó szár türemkedik ki, melyek együtt egy keresztet formáznak. Ezek egyike meghosszabbított. Itt található a templombejárat. A sekrestye szintén sokszögletű, a kereszt szárai között helyezkedik el északnyugati irányban.
Beltere[szerkesztés]
A belső teret felülről a fából készült kupola zárja le. A kupola sötét színe kontrasztot teremt a környező falak fehér színével, amelyek a kereszt száraival enyhén nyomott Tudor-boltívekkel kapcsolódnak. Az oldalsó terek faboltozata ezen boltíveket követi. A kórust a központi tértől népi motívumokkal díszített faragott fakorlát különíti el. Ugyanezen népi motívumok díszítik a szószéket is. A kórus és az oldalsó terek famennyezete karcsú fapilléreken nyugszik. A pillérek volutafőkkel vannak ellátva, melyek díszítését az erdélyi népművészet inspirálta.
Szerkezete[szerkesztés]
A belső és külső tér szerves egységet képeznek. A külső rész egysége a templombelsővel egyedül a boltozatos szerkezettel bomlik meg, mely a külső részen nem jelenik meg megfelelően. A kupolát sátortető fedi, melynek csúcsán funkció nélküli lucerna van sokszögű alaprajzzal. Az oldalsó terek tört hengeres boltozatát félnyeregtető. A falak sima felületét csak az ablaknyílások periodikus váltakozása szakítja meg, melyek teljes boltívben végződnek. Díszítőelemeket csak a fából készült részeken látunk. A külső térben díszítettek csak a tetőt tartó konzolok. A fából készült konstrukciós elemek Medgyaszay művészeti elképzeléseinek megtestesülései. Foglalkozott ugyanis a különböző építőanyagok művészi módon történő felhasználásával. Ezt bizonyítja a fából készült kupola szerkezeti megformálása, illetve a fából készült mennyezet a konzolokkal, melyeket mint kontrasztot érzékel a szemlélődő a tiszta beltérrel.
Méretei[szerkesztés]
- A torony magassága: 48 m
- A torony alaprajzának területe: 20 m²
- A templom teljes alaprajzának területe: 435 m²
- Befogadóképesség: 164 személy
- Kórus területe: 135,50 m²
- Kórus befogadóképesség: 240 személy
- Együttes terület: 570,50 m²
- Állóhely: 1100 személy
- Férőhely együtt: 1550
Források[szerkesztés]
- Kathy Imre: Medgyaszay István (Akadémia, 1979)
- Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete (Szépirodalmi, 1990)
- Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. ISBN 963-10-1780-X
- Kós Károly: Hármaskönyv, (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1993)
- Rév Ilona: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón (Gondolat, 1983)
- Pamiatky a múzeá 2/93, Adriana Bögiová, strana 14-15-16
- Dulla-Moravčíková : Architektúra Slovenska v 20.storočí (Slovart, Bratislava, 2002)
- Lukáčová-Bašo-Krivošová-Dohnány: Sakrálna architektúra na Slovensku (vydavateľstvo KT, Komárno, 1996)