Medgyaszay István (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medgyaszay István
Komáromi emléktáblája
Komáromi emléktáblája
Született Benkó István[1]
1877. augusztus 23.[2][3]
Budapest[4]
Elhunyt 1959. április 29. (81 évesen)[2][3]
Budapest[4]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
SzüleiBenkó Károly
Foglalkozása
  • építész
  • építészeti szakíró
  • néprajzkutató
Iskolái
Kitüntetései Ybl Miklós-díj (2010)[5]
Sírhelye Farkasréti temető (2-1-19/20)
Építészi pályafutása
Jelentős épületei Veszprémi Petőfi Színház
Laczkó Dezső Múzeum
Soproni Petőfi Színház
Díjai Ybl Miklós-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Medgyaszay István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A veszprémi Petőfi Színház

Medgyaszay István, születési nevén Benkó István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) posztumusz Ybl Miklós-díjas magyar építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel (népies stílus), de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Benkó Károly (1837-1893) kőműves, építész. Édesanyja Kolbenheyer Kornélia volt. Ödön testvére fiatalon meghalt, bátyja Medgyaszay Gyula is építész lett. 1893-1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán tanult, majd egy évet Francsek Imre tervezőirodájában dolgozott. 1898-ban befejezte az Állami Főreáliskolát és leérettségizett. A következő évben Bécsben dolgozik, majd ugyanott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára.

Jellegzetes Medgyaszay-stílus

1902-ben két év után átiratkozik a budapesti Műegyetemre. 1903-ban Nemzeti Panteonjának első tervével elnyeri az Akadémia Gundel-díját. A következő évben megszerzi mérnöki oklevelét. 1904-1906 között itthon és Székelyföldön részt vesz a Malonyai-Csoport kutatásaiban, majd Németországban, Svájcban, Franciaországban jár tanulmányutakra. Benkó vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után változtatta Medgyaszayra.[6]

1908-ban több szabadalma van: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozza a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket. 1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezik, és még ugyanebben az évben feleségül veszi Martinovich Gabriellát. Három leányuk születik: Margit (1909), Ilona (1920) és Gabriella (1925). 1927-től műegyetemi magántanár. 1930-tól Zajti Ferenc mellett a Magyar-Indiai Társaság társelnöke.

1932-ben megy indiai tanulmányútjára, ahol sokat merített az ősi keleti építészetből. 1939-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1947-től életjáradékot kap a Magyar Köztársaságtól. 1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolják pártonkívülisége miatt. 1956-ban nyugdíjrendezési kérelmet nyújt be, amit csak egy év múlva fogadnak el. 1959 áprilisában megszüntetik munkaviszonyát, rá három hétre meghal.

Főbb művei[szerkesztés]

Veszprém: Színház a mai Óvári utca felől
A soproni Petőfi Színház
Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum főhomlokzata

Írások[szerkesztés]

Benkó István néven

  • Körösfő (1905)
  • Egy-egy székely házról, faluról (1905)
  • Népünk művészetéről (1906)

Medgyaszay István néven

  • VASBETON MŰVÉSZI FORMÁJA (1908)- Reprint: Ars Hungarica 1983/2.
  • A vasbeton művészi formáiról (1909)
  • A hun-magyar ókori művészet. Székfoglaló beszéd (1927)
  • Thallóczy Lajos művészlelke; ill. Edvi-Illés Aladár; Thallóczy Lajos Társaság, Bp., 1938 (A Thallóczy Lajos Társaság kiadványai)
  • Művészet és népművészet (1942)
  • Templomstílusok – Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Comitatus Könyv- és Lapkiadó, 1993 (Pannon panteon). ISBN 963-7208-36-4
  • Keletre magyar! Medgyaszay István 1932-es indiai útja során készített fotóinak kiállítása (A kiállítást rend. Hadik András és Ritoók Pál.) Budapest, Magyar Építészeti Múzeum, 1997. ISBN 963-7143-69-6 (Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállításainak katalógusai)
  • Több cikk a Városok Lapja című folyóiratban (1906-1948), amelynek munkatársa volt
  • DOKUMENTUMOK, Ars Hungarica 1983/2.

Emlékezete[szerkesztés]

Medgyaszay István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 2-1-19/20.
  • Nevét viseli a veszprémi Medgyaszay István Szakképző Iskola és Kollégium[6]
  • Posztumusz Ybl Miklós-díj, 2010[10]
  • Nevét viseli az általa tervezett nagykanizsai színház-, majd később moziépület, a Medgyaszay ház[7]
  • 2019-ben nagyszabású emlékkiállítása volt a Műcsarnokban a II. Építészeti Nemzeti Szalon keretein belül[11]

Források[szerkesztés]

  • Németh Lajos (szerk.): Magyar Művészet 1890-1919 – Bp., Akadémiai K. 1981. – AK. 1754 k 8184.
  • Moravánszky Ákos: Versengő látmások – Bp., Vincze Kiadó, 1998. ISBN 963-9192-10-4
  • Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák–Magyar Monarchiában – Bp., Corvina K., 1988. ISBN 963-13-2096-0
  • Rerrich Béla: A veszprémi színház – Épip. 1909/1
  • Rerrich Béla: A soproni színház – Épip. 1910/20
  • Lepsényi Miklós: A magyar stílusú templom (Rárosmulyad) – Élet, 1910
  • Wannemacher Fábián: Medgyaszay István – MÉ 1930/5-6
  • Kathy Imre: Medgyaszay István – MÉ 1961/3
  • Kathy Imre: Medgyaszay István – MÉ 1978/3
  • Kathy Imre: Medgyaszay István – Bp., Akadémiai K., 1979 ISBN 9630516861
  • Bartha Zoltán: Az építőművész – Bp., 1984/8
  • Klaus Jürgen Sembach: Szecesszió – a megbékélés utópiája – Köln, Taschen; Bp., Vince K., 1999. ISBN 3-8228-2023-7
  • Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete. – Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1990. ISBN 963-15-4278-5
  • Kiss Tamás: Veszprém, megyeháza, színház, múzeum. – Bp., TKM Egyesület, 1990. ISBN 963-555-680-2
  • Potzner Ferenc (összeáll.): Medgyaszay István. – Bp., Holnap Kiadó, 2004 (Az építészet mesterei). ISBN 963-346-668-7

Dokumentumfilm[szerkesztés]

Zajti Gábor 2005-ben készítette el Medgyaszay István munkásságát bemutató dokumentumfilmjét Az építészet Bartókja – Medgyaszay István címmel, melyet először 2006-ban mutattak be a 37. Magyar Filmszemlén.[12][13]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]