Moson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moson
Mosoni Szabadstrand - 2013.08.18 (1).JPG
Közigazgatás
Település Magyaróvári járás
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Moson (Magyarország)
Moson
Moson
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″
A Wikimédia Commons tartalmaz Moson témájú médiaállományokat.
1873-as térképen Moson(y) Wieselburg-ként szerepel a jobb felső részen

Moson (németül: Wieselburg) Mosonmagyaróvár része, 1939-ig önálló község volt Moson, majd Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegyében, akkor egyesült Magyaróvárral.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az először 1137-ben Mussun alakban feltűnő Moson településnév legvalószínűbben a ’mohos; lápos, lápnál lévő, mocsári’ jelentésű szláv Mъšьnъ helynév átvétele. Ugyanennek a névnek a semleges, illetve nőnemű formáira mennek vissza a cseh Mešno, Mšeno, lengyel Mszana, ukrán Мшана településnevek. Egy hasonló értelmű óbajor névre visszamenő etimológia kevésbé valószínű, minthogy a német forrásokban más névalak szerepel (l. alább). Az ebben a névkörben szokott magyar névadás, tudniillik az első ispán nevét viseli a település, kizárható, mivel hasonló személynév csak későbbről mutatható ki.[1]

Moson német Wieselburg neve ebben a formában 1407-ből adatolható Wisenpurg formában. Ez a német Wiese ’rét’ szó hatására keletkezett a korábbi M- kezdetű alakokból: 1063 Miesigenburch, 1074 Miesenburc. Ezek forrásaként elsősorban a magyar nevet is adó szláv Mъšьnъ alak átvétele jön szóba a német Burg ’vár’ szóval kiegészülve[2], vagy annak a felsőnémet Mies ’moha, mocsár, láp’ szóval alkotott fordítása[3]. A német névben megörökített vár a Lajta és a Duna összefolyásánál épült, és határispánsági központként szolgált.

Fekvése[szerkesztés]

Moson a Mosoni-Duna partján állott és áll ma is Mosonmagyaróvár részeként. Az egykori falu a mai város déli részét foglalta el.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése késői (1137: Mussun), de ekkor már városi rangú (civitas). Moson hajdanán ispáni központ volt erős várral, ahol Péter, András és Salamon királyaink is megszálltak. Moson vármegye innen vette a nevét. A vár kiváló fekvésével védte az ország nyugati kapuját, ellenőrizte a Hanság mocsarai közötti egyetlen járható utat, így sem a keresztesek, sem a tatárok nem tudták bevenni. A föld-fa erődítésből kiépült földvár sáncdarabjai a Hansági Múzeumban láthatóak. A vár az idők során elenyészett, s bár a helyi hagyomány szerint II. Ottokár, aki 1271-ben elfoglalta a védők kiéheztetését követően lerombolta, ennek semmiféle régészeti bizonyítéka nincs. Moson az Árpád-házi királyok idejében virágzó kereskedőváros volt. A vár jelentősége a 13. század végére szűnt meg, amikor a közeli (Magyar-)Óvár korszerű kővára vette át a szerepét, de Moson mezőváros volt a későbbi századokban is, bár Magyaróvár jelentőségben meghaladta. A 19. század második felében, a vasút kiépítése nyomán veszítette el jelentőségét, mivel nem lett belőle vasúti csomópont, de népes település volt még ezután is. 1871 után, amikor a mezővárosi rang megszűnt az országban, Moson nagyközséggé alakult és 1886-ig viselte a mezővárosi címet is.

Mosonban egyetlen lényeges ipari létesítmény volt, egy gépgyár (Kühne mezőgazdasági gépgyár), ahol 1926-ban 750 munkás dolgozott. Külön érdekes, hogy a szomszédos Magyaróvár mellett Mosonnak is volt kórháza.

1848. december 18-án itt győzött Görgey Artúr tábornok Jellasics horvát bán ellen.

1939-ben Magyaróvár megyei várossal egyesítették Mosonmagyaróvár néven.

Lakosságszáma[szerkesztés]

Lassan növekedett a község lakosságának száma az 1939-es megszüntetéséig.

  • 1910-ben 6258,
  • 1920-ban 6425 lakosa volt.

Híres mosoniak[szerkesztés]

Itt született[szerkesztés]

Itt halt meg[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. L–Zs. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második kiadás első lenyomata, 1997. 161. oldal. ISBN 963 05 4567 5
  2. Moór, Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. In: Acta Litterarium ac Scientiarium Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio Philoligica. Tomus X. Szeged, 1936. 105. oldal
  3. Mollay, Karl: Scarbantia, Ödenburg, Sopron. Siedlungsgeschichte und Ortsnamenkunde. In: Archivum Europae Centro-Orientalis. Band 9-10. (1943-44.) 234. oldal