Soproni Petőfi Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Petőfi Színház
Sopron Petőfi Színház főhomlokzat.jpg
Település Sopron
Megnyitás 1909
Építési stílus szecessziós építészet
Építész(ek) Medgyaszay István
Elhelyezkedése
Petőfi Színház (Sopron)
Petőfi Színház
Petőfi Színház
Pozíció Sopron térképén
é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 16° 35′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 16° 35′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Színház témájú médiaállományokat.

A Soproni Petőfi Színház Sopron belvárosában található, a Petőfi téren. Az eredetileg 1840-ben emelt épület jelenlegi formáját Medgyaszay István 1909-es átépítésének köszönheti. Az intézmény igazgató-főrendezője 2012 augusztusa óta Pataki András.

Építése[szerkesztés]

A színház az 1909-es átépítés előtt

Az ország első kőszínháza Sopronban nyílt 1769-ben, a jelenlegitől nem messze, egy szárazmalom átépítésével. 1840-ben a bécsi Franz Lössl tervei szerint új, erre a funkcióra tervezett épületet emeltek a jelenlegi helyen.[1] A viszonylag kis méretű, téglalap alaprajzú épület öttengelyes homlokzatát négy oszlop tartotta erkéllyel díszítette a tervező.

A 20. század elején már komoly problémát jelentett az épület tűzveszélyessége, illetve a fűtetlen előcsarnok és a ruhatár. Ezért Sopron városa 1908-ban felkérte a Fellner és Helmer építészirodát egy új épület tervezésére, ám mivel a bécsi műhely csak 1910-re vállalta volna a befejezést, inkább új tervezőt kerestek. A város 1909. március 31-én 200 000 koronát szavazott meg az átépítésre.[2] Medgyaszay Istvánt a nemrég befejezett és pozitív fogadtatásra talált veszprémi színház miatt keresték meg. Az építész 1909 áprilisában járt először a városban, felmérve az épület állapotát és a lehetőségeket; akkor úgy becsülte, az év karácsonyára már elkészülhet az átépítés. Ajánlatát április 14-én nyújtotta be, és májusra már a kivitelezési tervek is elkészültek. A bontás júniusban kezdődött; csak a színház főfalai maradtak meg, minden egyéb épületelem: a tető, a lépcsők, a páholyok és az erkélyek újonnan, vasbetonból készültek. Az épület az ígért hat hónap alatt elkészült, karácsonykor meg is nyitották.

Medgyaszay megtartotta a régi befoglaló tömeget és az alaprajzot is, a tömb egyedül a főhomlokzat elé épített új előterek és lépcsőházak révén bővült, hosszanti irányban 4-5 méterrel. A főhomlokzat mintegy a régi homlokzat ellenképe; a klasszicista timpanon helyett Medgyaszay sgraffitóval és széles párkánnyal zárta le, de átvette és újra felépítette a négyoszlopos erkélyt. A cél itt is a Veszprémben is alkalmazott újszerű technológia, a vasbeton lehetőségeinek megmutatása: a homlokzaton elhelyezett négy oszlop tetején kiszélesedő fejezet helyett keskeny vasbeton elem tartja az erkélylemezt, amelynek korlátja az építészre jellemző, vasbetonból formált népművészeti motívumokat mutat. A főhomlokzat sgraffitóját először a soproni művész, idősebb Storno Ferenc tervezte meg, ám ez nem nyerte el Medgyaszay tetszését, így végül maga készítette el a vázlatokat, amelyek alapján Beszédes Ottó és Zsille Kálmán végezték a kivitelezést.

Az oldalhomlokzatokon és a hátsó homlokzaton az ablakok a Medgyaszayra jellemző filigrán vasbeton osztást viselik. Az oldalhomlokzatokra az építész erkélyeket tervezett; ezek egyrészt ideiglenes menekülőútvonalként szolgáltak, másrészt változatosságot vittek az elnyújtott falszakaszokba.

A 17,5 × 17,5 méteres nézőteret háromemeletes páholysor, első emeleti erkély és karzat tagolja, eredetileg 900 férőhellyel.[3] A tetőt nyolc centiméter vastag vasbeton födém képezi, amely alá ötcentis rabic dongamennyezetet húztak. A páholyokat a szokásos rabicfalak helyett plüssfüggönyök választották el, színüket a belső tér átgondolt koncepciója határozta meg, amely a szokásos fehér-arany-bordó helyett a homokszín és a rozsdabarna felfelé világosodó kombinációjára épült. A mennyezetről a Veszprémben is alkalmazott üvegcsillárok tökéletesített változatai lógtak, a Medgyaszay által 1909-ben szabadalmaztatott foglalat nélküli izzókkal. A belsőt Zsolnay-kerámiával díszítették. Ugyancsak a tervező szabadalmát képezték a kijárati ajtózárak, amelyek csukott állapotban biztonságosak voltak betörés és léghuzat ellen, veszély esetén azonban a középen elhelyezett gomb megnyomásával azonnal feltárultak.[4] Az építést jobbára soproni iparosok végezték, a teljes költség 250 000 koronára rúgott.

Rekonstrukciók[szerkesztés]

A rossz állapotba került színházépületet 1969-1975 között Kotsis Iván (KÖZTI) vezetésével felújították és átépítették.[5] Bár Kotsis saját leírása szerint tiszteletben tartották az eredeti koncepciókat, és funkcionálisan valóban pozitív változások történtek, a Medgyaszay-féle eredeti homlokzat és belső tér komoly károkat szenvedett. A homlokzaton átrendezték az ablakbeosztást mind az oldalsó rizalitokon, mind az erkély felett, részben eltüntetve az eredeti vasbeton kiosztást. A már korábban súlyosan károsodott sgraffito maradványait eltüntették, helyére a „Petőfi Színház” felirat került. Kotsis bővítette a párkány vonalát is, megváltoztatva a homlokzat arányait. Az oldalhomlokzat erkélyeit elbontották. A belsőből eltűntek az eredeti berendezés darabjai; az új belsőépítészeti terveket Bánk András készítette.

1992-ben újabb rekonstrukcióra került sor, ekkor a feladattal megbízott Kőnig Tamás és Wagner Péter a Medgyaszay-féle állapot minél teljesebb rekonstrukcióját tűzték ki célul, bár a színház ekkor nem volt műemlék.[6] A tervezés 1992. május-júniusban, a kivitelezés tízmillió forintos költséggel június-december között zajlott – nagyjából annyi idő alatt, mint az építés. A főhomlokzatot részben rekonstruálták. Az eredeti mintájára Rády Andrea és Nagy Attila újra elkészítették a sgraffitót, és a középrizalit ablakai is visszakapták a vasbeton osztásokat.[7] A két szélső rizalitban azonban a Kotsis-féle ablakosztás maradt meg. A belsőben is igyekeztek visszaállítani az eredeti állapotot, a színházterem eredeti színeit; a csillárokat ugyancsak Medgyaszay tervei alapján gyártotta újra Gaál Endre iparművész. Kipótolták a kerámiadíszítés elpusztult darabjait is.

A színház 1992. december 3-án Friedrich Dürrenmatt Meteor című darabjával nyitott újra.[8] 2012-ben a városi közgyűlés úgy döntött, hogy a városban élő és dolgozó társulatot alapít. A prózai társulat 10 fős, munkájukat neves vendégművészek segítik. 2014-ben, a színházon belül létrehozták a Sopron Balett együttest, Demcsák Ottó vezetésével, 10 fős társulattal.

A színház igazgatói[szerkesztés]

Társulat (2020-2021)[szerkesztés]

Művészeti vezetés[szerkesztés]

Színészek[szerkesztés]

Örökös tagok[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Holnap Kiadó, Budapest, 2004.
  2. Dávid Ferenc: A soproni színház 1838-1909-1963-1992. Az OMvH Magyar Építészeti Múzeumának kiállítási katalógusa. Budapest, 1993.
  3. Medgyaszay István: A soproni városi színház átépítéséről. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítője, 1910/20.
  4. Rerrich Béla: A soproni színház. Építő Ipar 1909/1.
  5. A soproni Petőfi Színház átépítése. Tervező építész: id. Dr. Kotsis Iván (KÖZTI). MÉ 1976/5. 9-13. o.
  6. A soproni Petőfi Színház rekonstrukciója. Építész: Kőnig Tamás és Wagner Péter. Magyar Építőművészet, 1993/2. 26-27.
  7. Dávid Ferenc: Medgyaszay színházának helyreállítása. Magyar Építőművészet, 1993/2. 28-30.
  8. A színházról (magyar nyelven) (html). A ProKultúra Sopron Nonprofit Kft. honlapja. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 11.)

Források[szerkesztés]

  • A Soproni Petőfi Színház hivatalos oldala
  • Dávid Ferenc: Medgyaszay színházának helyreállítása. Magyar Építőművészet 1993/2. 28-30.
  • Kotsis Iván: A soproni Petőfi Színház átépítése. Magyar Építőművészet 1976/5. 9-13. o.
  • Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Holnap Kiadó, Budapest, 2004.
  • A soproni Petőfi Színház rekonstrukciója. Építész: Kőnig Tamás és Wagner Péter. Magyar Építőművészet, 1993/2. 26-27.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]