Ordódy Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Alsó-liészkói és rozsony-miticzi Ordódy Kálmán Keresztelő János Ferenc (Bagota, 1815. január 10.[forrás?]Buda, Várnegyed, 1871. december 14.)[1] császári és királyi főhadnagy, honvédelmi minisztériumi osztálytanácsos.

Élete[szerkesztés]

1815-ben született Bagotán Ordódy Bálint és Bacskády Anna gyermekeként. Neje Práznovszky Jolán volt. 1848. június 13-ától honvéd századosként szolgált,[2] 1848. szeptember 27-én őrnaggyá nevezték ki, októbertől pedig Trencsén megye hadparancsnoka volt. Balthazar Simunich 1848. október 28-án a kosztolnai ütközetben vereséget mért seregére. 1848. november 23-ától Ordódy dandárparancsnoka a feldunai hadseregnek, december közepétől pedig Lipótvár várparancsnoka. Az ostromkor 1500 katonája, 27 ágyúja és fél évre elegendő élelmiszerkészlete volt. A császáriakkal rövid tárgyalást folytatott, majd azt követően feltétel nélkül letette a fegyvert. Az ezutáni hadbírósági tárgyaláson Ordódy azt vallotta, hogy azért nem adta fel a várat, mert Mednyánszky és társai terrorizálták. Báró Mednyánszky Lászlót és Gruber Fülöpöt emiatt április 22-én kötél általi halálra ítélték, mely ítéletet június 5-én végre is hajtottak. Ordódy Kálmánt később három évi börtönre ítélték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Saját gyászjelentése
  2. Forrásközlemények

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.