Bátorkeszi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bátorkeszi (Bátorove Kosihy)
Bátorkeszi 1848.JPG
Bátorkeszi címere
Bátorkeszi címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Turisztikai régió Alsó-Csallóköz
Rang község
Polgármester Labancz Roland
Irányítószám 946 34
Körzethívószám 035
Forgalmi rendszám KN
Népesség
Teljes népesség 3415 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 123 m
Terület 45,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bátorkeszi (Szlovákia)
Bátorkeszi
Bátorkeszi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 49′ 51″, k. h. 18° 24′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 51″, k. h. 18° 24′ 39″
Bátorkeszi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátorkeszi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bátorkeszi (szlovákul Bátorove Kosihy, 1948–1993 között Vojnice, azelőtt Bátorove Kesy) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Közigazgatási területe 45,9 km². Miklósháza és Antalháza (Antonov sad) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Komáromtól 27 km-re északkeletre fekszik. A 270 m-ig (Erdőhát) magasodó Bátorkeszi-dombság déli lábánál, a Fényes-patak partján található.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban, a 845. számú háznál van gólyafészek alátéten. 2011-ben 4 fiókát számoltak össze, 2012-ben nem költöttek a gólyák, 2013-ban azonban 3 fiókát neveltek fel. 2014-ben 2, 2015-ben 4 fiókát számoltak össze. 2016-ban nem volt költés.[2]

Története[szerkesztés]

1957-ben az iskola építésénél egy bolerázi objektumot, és egy 8. századi avar temetőt is megbolygattak. Ennek során összesen 10 sírt sikerült feltárni.[3]

Nevét a honfoglalás után ide telepített Keszi törzsről kapta. Azt, hogy már a 10. században magyar település volt itt, a határában megtalált kalandozáskori temető bizonyítja.[4]

A falut írásos dokumentumban 1156-ban említik először villa Kesceu alakban. A 16. században a Báthoryak birtoka lett, innen nevének előtagja. A 17.-19. században a Pálffyak birtokolták. 1650-ben már református eklézsiája volt. 1783-ban vásártartási joggal rendelkező mezőváros lett. A 19. században iparosodott, cukorgyár (1830), két szeszgyár, valamint sör- és likőrgyár létesült.

Vályi András szerint "BÁTORKESZI. Mező Város Esztergom Vármegyében, földes Ura Gróf Pálffy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Komáromtól két órányira, Kis Ujfalutól délre fél mértföldnyire; nap nyugotra pedig Kürth, Perbete, és Madár faluknak szomszédságokban, melly faluk távol lévén Bátorkeszitöl nagy határt engednek e’ Mező Városnak. Nevezetes a’ földes Uraságnak szép kastéllya itten, egy felöl pedig a’ sík határján szántó földgyei homokosak, de elég termékenyek. Földgye jó, vagyonnyai külömbfélék, bora középszerű, első Osztálybéli." [5]

Fényes Elek szerint "Bátorkeszi, magyar mezőváros, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vgyében, dombos rónaságon, ut. posta Köbölkúthoz 1 órányira, 783 kath., 934 reform., 350 zsidó lak., s mindeniknek helyben van papja és imaháza. Határa igen nagy, de ez többnyire majorsági, a lakosok csak 2102 hold szántóföldet, 1115 h. rétet és 918 h. szőlőt birnak. Legelőjén az uradalom sok és finom birkát tenyészt; erdeje derék; szántóföldjei bár nagy részben homokosok, de termékenyek. Van itt urasági kastély, kert és sok tiszti s gazdasági épület igen jeles gazdászattal. Birja b. Pálffy, s feje egy uradalomnak." [6]

A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1935-ben kis olajütő is létesült.

1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került.

1945 elején hat hétig megrekedt a front a faluban, mely súlyos károkat szenvedett. 1960-ban csatolták a Komáromi járáshoz, a Párkányi járás megszüntetésekor.

1977-ben avatták fel a járás egyik legmodernebb kultúrházát. 1993-ban szlovák nevét népszavazás eredményeként Bátorove Kosihy-re változtatták. A község zászlaját és címerét 1997-ben Erdélyi Géza református püspök avatta fel, az avatóünnepségen Boros Jenő, Magyarország pozsonyi nagykövete is beszédet mondott. A községben ma magyar és szlovák nyelvű alapiskola és egy magán szakközépiskola[7] is működik.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 3144 lakosából 3116 magyar nemzetiségű.

2001-ben 3514 lakosából 2930 magyar és 548 szlovák volt.

2011-ben 3415 lakosából 2671 magyar, 614 szlovák, 39 cigány, 13 cseh, 1-1 német, lengyel, bolgár és morva, 6 egyéb, továbbá 68 ismeretlen nemzetiségű.[8]

Gazdasága[szerkesztés]

A szőlőtermesztéséről ismert falu 1949-ben alakult mezőgazdasági szövetkezete 2720 hektáron gazdálkodik (főként kukorica-, búza-, árpa-, dohány- és repcetermesztéssel, sertés- és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik) és 200 embernek ad munkát. A méhészkedésnek is hagyományai vannak Bátorkeszin.

1998 óta egy cipőüzem, 1993 óta kartondoboz és papírtasakgyár, valamint modern flexonyomda is működik a faluban. Régi téglagyára 2002-ben megszűnt. Fontos üzemek működtek még a faluban: volt sörgyára, két szeszgyára, hengermalma (ma is áll).

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Sarlós Boldogasszony-templomot Pálffy Miklós építette 1720-1728 között barokk stílusban. 1735-ben toronnyal, 1795-ben sekrestyével bővült, majd 1797-ben klasszicista stílusban átépítették. Mellette áll a Pálffyak 1827-ben emelt öntöttvas obeliszkje.
  • A református templom 1785-ben épült, tornyát 1878-ban építették hozzá.
  • A faluban 2005 óta évente megrendezik a Bátorkeszi borfesztivált.
  • A Szentlászló és a Galambos pincesorok a leghíresebbek.
  • A régi hengermalom épülete Bátorkeszi központjában áll.
  • A falunak két (Pálffy-, Kobek-) kastélya is volt, de egyik sem maradt fenn. A 18. században épült barokk Pálffy-kastélyt az 1940-es évek végén bontották le.
  • Emlékművet állítottak a két világháború áldozatainak, az 1848–49-es szabadságharcnak, valamint a Keszi nevű falvaknak.
  • A Bátorkeszi István napokat 2006 óta rendszeresen megrendezik, mely manapság már többnapos rendezvénnyé nőtte ki magát.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született Bátorkeszi István református lelkész (később Veszprém prédikátora), az 1676-ban kiszabadított gályarab prédikátorok egyike. 2006-ban domborművet állítottak emlékére, ami a református templom falán található.
  • Itt született 1868-ban Grünfeld Sándor nyomdász, szociáldemokrata tisztségviselő.
  • Itt született 1874. október 17-én Kobek Kornél országgyűlési képviselő
  • Itt született 1948. november 29-én Lacza Tihamér vegyész, tudomány- és művelődéstörténész, irodalomkritikus, szerkesztő.
  • Itt hunyt el 1888-ban a falu életében is fontos Kováts József nagyhírű pomológus, aki református lelkész volt. Róla kapta nevét a Bátorkeszi Kováts József alapiskola (magyar tannyelvű iskola).
  • Itt hunyt el 1889-ben Hazay Ernő hírlapíró, országgyűlési képviselő.

Testvértelepülés[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Bóna Tamás 2006: Bátorkeszi 850 éves. 1156–2006. Komárno.
  • 1925 Magyar Tanító V, 187.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. bociany.sk No. 88
  3. Zlata Čilinská 1960: Nové nálezy z neskorej doby avarskej na jz. Slovensku. Arch. roz. 12, 829-832, 834-841; Zábojník, J.: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava 2004, 76-77; 2009, 78-79; Němejcová-Pavúková, V. 1964: Sídlisko bolerázskeho typu v Nitrianskom Hrádku. Slov. arch. 12-1, 163-268; Darina Bialeková 1989: Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra.
  4. Zora Liptáková 1964: Dve pohrebiská z X. storočia na juhozápadnom Slovensku. Študijné zvesti 14, 237-258; Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in Südwestslowakei. Bratislava; Darina Bialeková 1989 (ed.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 140-141.
  5. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  6. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  7. A bátorkeszi magániskola weboldala
  8. [1]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátorkeszi témájú médiaállományokat.