Perbete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perbete (Pribeta)
A katolikus templom
A katolikus templom
Perbete címere
Perbete címere
Perbete zászlaja
Perbete zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Polgármester Jozef Koša
Irányítószám 946 55
Körzethívószám 035
Forgalmi rendszám KN
Népesség
Teljes népesség 2974 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 136 m
Terület 42,795 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Perbete (Szlovákia)
Perbete
Perbete
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 54′ 05″, k. h. 18° 18′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 05″, k. h. 18° 18′ 51″
Perbete weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Perbete témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Perbete (szlovákul Pribeta) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A református templom előtti tér
A régi katolikus iskola épülete
A régi református iskola épülete

Komáromtól 24 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken. Perbeténél keresztezi egymást az 589-es (Komáromot Koltával összekötő), valamint az 509-es (Bajcs-Párkány közötti) főút. A falutól 3 km-re északra, a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspusztánál (Dvor Mikuláš) vasútállomás az Érsekújvár-Párkány közötti vonalon.

A község területén fekszik két egykori (ma már lakatlan) puszta is: Mihályvárpuszta (Michalovo) és a falutól délkeletre fekvő Perbetepuszta.

A község 42,80 km²-es területű határa 127-222 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A község területe nem változott 1921 óta. A határ északi része a Dunamenti-síkság (Kisalföld) széles teraszos része, melyet hordalékos és futóhomokos talaj borít és a Perbetei-patak (Pribetský potok) szel ketté. Perbetét délkeletről a Bátorkeszi-hát (Chrbát) dombvidéke határolja, itt található a Perbetei-erdő. Az Újgyalla felé eső dombtetőn találhatóak a perbetei szőlők, melyeknek létezéséről az első írásos említés 1720-ból származik.

Közigazgatásilag határos Madar és Bátorkeszi (délkeletről), Újgyalla és Szentpéter (délnyugatról), Bajcs (nyugatról), Udvard és Csúz (északról) valamint Fűr és Kürt községekkel.

Élővilága[szerkesztés]

Perbetén nem tartanak nyilván gólyafészket. Csupán egy faoszlopon lévő alátét található a faluban, ezen azonban régóta nem volt költés.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorszakban lakott volt. A mai község területén a zselízi csoport, valamint a lengyeli kultúra települése állt. A római korban barbár település volt a helyén. Határában az 1943-ban végzett ásatások során honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel.[2]

A település első írásos említése "Perbethe" alakban 1312-ből való, amikor az esztergomi érsekség birtokaként Csák Máté hadai feldúlták. 1337-ben a falu nemeseinek tizedét az esztergomi Szent György mártír társaskáptalan prépostjának adományozzák.[3] A 15. században kisebb vára (Mihályvár) is volt, de a török harcok idején ez a faluval együtt elpusztult. 1552-ben 10, 1570-ben 40 háza volt, 1594-ben már puszta. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[4] 1629-ben Perbete újra lakott hely, lakossága ekkor már református vallású. 1664-ben a török adószedők összeírásai 53 portáról tanúskodnak. 1683-ban Érsekújvár visszafoglalásakor Perbete ismét elpusztult és lakatlan is maradt az 1710-es évekig, amikor eredeti helyétől mintegy 3 kilométerre építették újra.

1715-ben 36 háztartása volt, 1720-ban szőlőskertje. 1731-ben 170 katolikus, 400 református, 80 evangélikus lakosa volt a községnek, 1754-re viszont a katolikusok kerültek többségbe (780 katolikus, 367 református, 54 evangélikus). A 18. században már postaállomás is volt a faluban. 1763. június 28-án a földrengés súlyos károkat okozott Perbetén is, lerombolta a templomot is, melyet 3 évvel később építettek újjá. 1718-ban az ellenreformáció során elűzték Perbetéről a lelkészt és az iskolamestert és a helyi reformátusok 1781-ig nem gyakorolhatták szabadon vallásukat (Madarra jártak templomba). 1781-ben Bese István udvarában építettek imaházat, majd 1784-86 között felépült a "türelmi" református templom, torony nélkül, de haranglábbal. 1784-ben 204 házában 1897 lakos élt. 1828-ban 309 háza és 2291 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal, állattartással és állatkereskedéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint „PERBETE. Magyar falu Komárom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik az ország-útban, Komáromhoz két mértföldnyire, határbéli földgye jó termékenységű, legelője elég van, réttye néhol tsekély, szőleji jó borokat teremnek, első osztálybéli.”[5]

Fényes Elek szerint „Perbete, magyar falu, Komárom vmegyében, az Esztergomtól Érsekujvárra menő országutban; Esztergomhoz 3 1/2 mfdnyire, 1718 kath., 817 ref., 15 zsidó lak., kath. és ref. anyatemplomokkal, postahivatallal. Ennek határa, melly csak délről dombos, mint a többi érseki helységé szabályzatlan, s van 56 régi telke; a szántóföldek és rétek itt első osztálybeliek (hires a perbetei búza). F. u. az eszt. érsek.”[6]

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a faluból negyvenen álltak be honvédnak. 1849 áprilisában (köbölkúti csata) rövid ideig katonaság táborozott Perbetén. Kálazdy Mór katonai kórházat létesített itt Komárom ostroma idején. 1851-ben adták át a Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg-vasútvonal Párkány és Pozsony közötti szakaszát, melynek egyik állomása Perbete lett. 1867-1886 között itt működött az Udvardi járás járásbírósága, melyet ezután Ógyallára helyeztek át. 1880-ban a filoxéra elpusztította a perbetei szőlőket. Perbete a 19. században lótenyésztéséről és gabonatermesztéséről is híres volt. 1897-ben eklektikus stílusú zsinagóga épült a községben, melyet 1945-ben bombatalálat ért és később lebontották. Gazdaszövetkezetét 1906-ban alapították. A század első évtizedében iparoskör, fogyasztási-, hitel- és tejszövetkezet (1902-1914), valamint gyógyszertár (1904-től) működött a faluban. 1906-ban új katolikus elemi iskola, 1914-ben új óvoda épült, 1909-ben létesült a községi könyvtár, 1911-ben pedig a telefonállomás.

Az első világháborúban 115 perbetei vesztette életét. 1919 májusában és júniusában környékén harcok folytak a magyar Vöröshadsereg és a csehszlovák légiósok között. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. A háború után szlovák telepesek érkeztek a községbe (az akkor még létező uradalmi birtokokra), akik 1938-ban elmenekültek innét. 1921-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegyesület, 1923-ban református iskola épült. 1929-ben kezdődött a község villamosítása. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. A második világháborúban 217 perbetei vesztette életét, köztük 1944-ben koncentrációs táborba hurcolt zsidó lakosok (22 család, 106 személy). A szovjet csapatok 1945. március 29-én vonultak be Perbetére. 1947-ben magyar lakosságának mintegy egynegyedét (226 családot, 834 lakost) Magyarországra (főként Tolna megyébe) telepítették, helyükre 150 magyarországi szlovák család települt be Békés megyéből. 130 családot hurcoltak csehországi kényszermunkára.

A mezőgazdasági szövetkezet (JRD) 1949-ben alakult meg Perbetén, ekkor indult újra az 1945 után megszüntetett magyar nyelvű oktatás is. 1959-ben pékség létesült a községben, 1962-ben megépült a kultúrház. A falu életében a legnagyobb fejlődés az 1970-es években következett be, amikor kedvező feltételek nyíltak a lakásépítésre, közutak és intézmények épültek (1976-ban egészségügyi központ, 1978-ban szolgáltatások háza, 1979-ben az új községháza).

Perbetén 2002 óta minden évben megrendezik a helyi borversenyt.

Népesség[szerkesztés]

Községi hivatal

1910-ben 3438 lakosából 3421 magyar.

1921-ben 3653 lakosából 3378 magyar (92,5%), 152 pedig szlovák (4,2%) nemzetiségű volt.

2001-ben 3137 lakosából 2403 magyar (76,6%) és 713 szlovák (22,7%) nemzetiségű. Ugyanekkor a lakosság 64,3%-a (2017 fő) volt római katolikus, 22,1% (693 fő) református, 7,7% (240 fő) evangélikus vallású.

2011-ben 2974 lakosa volt, ebből 2192 magyar és 750 szlovák.

Év Lakosság
1910 3438
1921 3653
1980 3719
1990 3311
2001 3137
2011 2974

Neves személyek[szerkesztés]

Önkormányzat[szerkesztés]

A községi önkormányzat élén a polgármester (2010 óta Kósa József, korábban Gellérthegyi László) áll, a képviselőtestület 11 tagú.

Perbetén községi rendőrség működik.

A községi önkormányzat lapja a Perbetei Hírmondó (Pribetský spravodaj).[8]

Oktatás, kultúra[szerkesztés]

A községben magyar és szlovák nyelvű alapiskola és óvoda működik.

Az első katolikus iskola a községben 1775-ben épült, majd 1885-ben és 1912-ben is tűzvész pusztította el. Az új, a magyar és szlovák iskolának otthont adó objektum 1962-ban épült, a régi iskolaépület jelenleg[9] a katolikus egyház tulajdonában van. A reformátusoknak 1783 óta volt iskolájuk a községben. 1875-1911 között zsidó iskola is működött Perbetén.

Gazdaság[szerkesztés]

Mezőgazdasági szövetkezet

A hagyományosan mezőgazdasággal (a szőlőtermesztésnek igen kedvező adottságai vannak) foglalkozó település lakóinak többsége Ógyallára, Gútára vagy a magyarországi komáromi ipari park üzemeibe ingázik. 1992 óta bútorokat, faházakat előállító fatelep működik a községben.

A szövetkezet ma[10] is működik, 230 hektáron termelnek kék szőlőfajtákat. Az érsekújvári főút mentén zöldmezős beruházásként rozsdamentes csöveket előállító üzem létesítését tervezik. Az elképzelések szerint a jövőben a falutól keletre szélerőműveket telepítenek majd.[11]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • A falu fő műemléke a barokk stílusban, 1733-ban épült Szentháromság-templom, melyet az 1763-as komáromi földrengés elpusztított, majd 1766-ban klasszicista stílusban építették újjá. Kapuja felett a 18. századból származó magyar címer látható. Az eredetileg a Szűz Mária-kápolnának Ordódy György által ajándékozott, Szűz Máriát ábrázoló festmény ma a templomban található.
  • A református templom 1784-1786 között épült torony nélküli imaháznak, tornyát csak 1841-ben emelték. 1840-ben kibővítették. A klasszicista szószék egyidős a templommal, az Úr asztala (a süttői Müller József munkája) és a keresztelőmedence (1937) vörösmárványból készült. A kisharangot 1787-ben öntötték Pesten.
  • Evangélikus temploma 1972-ben épült.
  • A katolikus plébánia egyemeletes, későbarokk stílusú épülete 1766-ban épült.
  • A régi katolikus iskola épülete a katolikus templom mellett található. 1912 után építette Bocha János tervei alapján az érsekújvári Holota Dezső építész, a tűzvészben elpusztult korábbi iskola helyén. 1950-ben átépítették, majd a szlovák iskolának adott otthont 1962-ig, amikor az új iskola megépítésével eredeti funkcióját elveszítette.
  • A régi református iskola épülete szecessziós stílusban épült Tuba Károly tervei alapján (Wollner Adolf vezetése alatt) 1923-ban. 1944-ben az épületben katonai kórházat rendeztek be, majd 1951 után itt kapott helyet a magyar tanítási nyelvű alapiskola 1962-ig.
  • A régi malmot 1860-ban építtette Czetmayer Antal, 1906-tól gőzmalom, kétszer leégett (1922, 1930), a jelenlegi épület 1937-ben épült.

Emlékművek, emléktáblák[szerkesztés]

  • A katolikus templom melletti téren áll a millenniumi emlékmű, mely egyben a második világháború áldozatainak is emlékműve (2001). Középen egy diadalkapu található, tetején a magyar koronával, és 12 vörösmészkő tábla veszi körül.
  • A katolikus templom udvarában található az első világháború katolikus áldozatainak emlékműve. Az obeliszk formájú emlékmű tetején angyal található, 1931-ben készítette az érsekújvári Feller kőfaragó.
  • Az I. világháború református és zsidó áldozatainak emlékművét az 1920-as években az érsekújvári Stern kőfaragó készítette. Az obeliszk tetején eredetileg turulmadár is volt, de később eltávolították.
  • A második világháborúban elesettek reformátusok emlékművét 1991-ben avatták fel.
  • Az idegenben nyugvó perbeteiek jelképes sírhelye a katolikus temetőben található.
  • A honfoglalás 1100. évfordulóján, 1996-ban avatták fel a kultúrközpont udvarán található kopjafát.
  • A felszabadulás emlékműve (1975) a kultúrközpont előtt áll.
  • A kitelepítettek és meghurcoltak emléktábláját a kultúrközpont falán 1997-ben helyezték el. Ugyanitt található a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójára (1999) elhelyezett emléktábla.
  • A reformáció emléktáblája a református templomban (1917).

Szakrális kisemlékek[szerkesztés]

  • A katolikus templom udvarában 1788-ból származó barokk Immaculata-szobor áll. Ugyanitt található a kereszténység felvételének 900. évfordulójára, 1900-ban állott feszület.
  • 1752-ben emelt, 1900-ban felújított feszület a református templom előtti téren található. Ugyanekkor emelték a temetői nagykeresztet is.
  • A község határában található, a nyilvánosságtól elzárt kálvária barokk-klasszicista Szűz Mária-kápolnája 1762-ben épült egy régi remetelak helyén. A 17. századtól éltek remeték a perbetei erdőben és az utolsó remete, Sebők Pál halála után építették a kápolnát. Az 1763-as földrengés megkímélte a kápolnát, amit csodának tartottak, ekkor ajándékozta Ordódy György a Szűz Máriát ábrázoló oltárképet a kápolnának. A kápolnát 1909-ben átépítették. A kálvária 14 mezei oltárát 1925-ben állította özvegy Ladányi Albertné, a nagykeresztet 1902-ben állították. A búcsút szeptember 12-én, Szűz Mária névnapján tartják.
  • Az újgyallai út mellett található vörösmészkő keresztet Szetey János állította 1815-ben.
  • Az egykor Bajcsra vezető országút (ma elhanyagolt földút) mellett található vörösmészkő keresztet a katolikus olvasótársulat állította 1882-ben.
  • A kálvária közelében, az Újgyallára vezető út mentén található fakereszt.
  • A falu északi szélén, a Koltára vezető út mentén található fakereszt eredetijét 1752-ben állították.
  • Szoborfülkés kőkereszt a falu főutcáján, 1935-ben Sukola István állította.
  • A katolikus templom közelében áll az EU-csatlakozás emlékére 2005-ben állított fa emlékkereszt.
  • A Bátorkeszire vezető földút mellett 1900-ban Oláh Miklós állított kőkeresztet, mely később elpusztult.

Képtár[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Alexander Ruttkay 1975: Waffen und Reiterausrüstung des 9. bis zur ersten Hälfte des 14. Jahrhunderts in der Slowakei I. Slovenská archeológia XXIII-1, 171; Dienes István 1959: A perbetei lelet. Arch. Ért. 86, 145-158; Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Bratislava, 37; Kovács László 2013: A Kárpát-medence honfoglalás és kora Árpád-kori szállási és falusi temetői. In: Révész László-Wolf Mária (szerk.): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Szeged, 549.
  3. Blazovich László-Géczi Lajos 2005: Anjou-kori oklevéltár XXI 1337. Budapest-Szeged, 112-115 No. 197.
  4. UC 45:28, pag. 12a
  5. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  6. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  7. Elhunyt nagy László atya. Tatabánya város honlapja, 2014. október 2.
  8. http://www.pribeta.ocu.sk/spravodaj.php
  9. 2011-ben
  10. 2006-ban
  11. Delta IV/23., 2006. június 5.

Külső hivatkozások[szerkesztés]