Agostyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agostyán
Agostyán, az Arborétum bejárata
Agostyán, az Arborétum bejárata
Közigazgatás
Település Tata
Városhoz csatolás 1985
Irányítószám 2835
Népesség
Teljes népesség 565 fő
Földrajzi adatok
Távolság a központtól 5 km
Elhelyezkedése
Agostyán (Komárom-Esztergom megye)
Agostyán
Agostyán
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
é. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 18° 23′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 18° 23′ 29″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Agostyán témájú médiaállományokat.

Agostyán (németül Augustin) egykori Komárom-Esztergom megyei község, 1985 óta Tata város része.

Története[szerkesztés]

Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetőt tártak fel.

Oklevélben először 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.

1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.

1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.

1985-ben Tatához csatolták.

Az arborétum[szerkesztés]

Arborétum, Agostyán

Fő nevezetessége az Agostyáni Arborétum, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Tata felől érkezve ezt az Agostyán és Tardos közötti Bocsájtó-völgy jobb oldalán találjuk.

A csodálatos fekvésű és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Esterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyőt kezdett itt telepíteni. Az erdőkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlődtek.

A későbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környező domboldalakétól. Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.

Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdődött. A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdőgazdaságilag jelentős fajok, változatok telepítése volt. A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelő, a hidegkúti források vizét összegyűjtő patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.

A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemző növényei.

Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle.

A gyönyörű luc-, páfrány- és selyemfenyő fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes tiszafa- (Taxus) gyűjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]