Agostyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Agostyán
Agostyán, az Arborétum bejárata
Agostyán, az Arborétum bejárata
Közigazgatás
Település Tata
Városhoz csatolás 1985
Irányítószám 2835
Népesség
Teljes népesség 565 fő
Földrajzi adatok
Távolság a központtól5 km
Elhelyezkedése
Agostyán (Komárom-Esztergom megye)
Agostyán
Agostyán
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
é. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 18° 23′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 05″, k. h. 18° 23′ 29″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Agostyán témájú médiaállományokat.

Agostyán (németül Augustin) egykori Komárom-Esztergom megyei község, 1985 óta Tata város része.

Története[szerkesztés]

Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetőt tártak fel.

Oklevélben először 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.

1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.

1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.

1985-ben Tatához csatolták.

Az arborétum[szerkesztés]

Arborétum, Agostyán

Fő nevezetessége az Agostyáni Arborétum, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Tata felől érkezve ezt az Agostyán és Tardos közötti Bocsájtó-völgy jobb oldalán találjuk.

A csodálatos fekvésű és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Esterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyőt kezdett itt telepíteni. Az erdőkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlődtek.

A későbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környező domboldalakétól. Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.

Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdődött. A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdőgazdaságilag jelentős fajok, változatok telepítése volt. A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelő, a hidegkúti források vizét összegyűjtő patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.

A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemző növényei.

Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle.

A gyönyörű luc-, páfrány- és selyemfenyő fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes tiszafa- (Taxus) gyűjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]