Alsógalla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alsógalla
Alsógalla - katolikus templom
Alsógalla - katolikus templom
Közigazgatás
Település Tatabánya
Városhoz csatolás 1947.
Korábbi rangja község
Irányítószám 2800
Polgármester Schmidt Csaba
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Alsógalla (Magyarország)
Alsógalla
Alsógalla
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 34′ 15″, k. h. 18° 25′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 15″, k. h. 18° 25′ 04″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsógalla témájú médiaállományokat.

Alsógalla 1947. óta Tatabánya városrésze, azelőtt község volt Komárom vármegye Tatai járásában. A klasszikus egyutcás település északkeleti szélén az M1-es autópálya, a délnyugati szélén közvetlenül a főutca házai mögött pedig az 1-es főút és a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal húzódik. Alsógalla megállóhelyen személyvonatok állnak meg.

Nevének eredete[szerkesztés]

Háromféle változat terjedt el:

  • Nevének eredete a monda szerint Galla római vezértől származott, amely hiedelmet megerősítette az is, hogy a 18. század közepén egy itteni földműves szántás közben alsógallai földjén kőkoporsót talált, ami azt bizonyítja, hogy már a római korban is lakott hely volt.
  • A másik alapján a település nevében a „galla” szó a magyar Gál személynévből eredeztethető, valószínűleg egyik földbirtokosáról kaphatta Felsőgallával együtt a 13. században.
  • A harmadik lehetőség szerint a „galla” a galya szóból ered, amelynek a magyar nyelvben jelentése van. Az Untergalla német név a magyar tükörfordítása.

Története[szerkesztés]

A település nevét 1251-ben említették először az oklevelekben, amikor Gallai udvarnokról írtak. Alsó- és Felsőgallát, a két szomszédos települést az oklevelek általában együtt említik.

1391-ben Galya, 1440-ben Kysgallya néven ismert. 1459-ben Vitány várához tartozó település, de mint Alsó-, mint Felsőgallán még több kisnemes is birtokolt.

1529-ben a törökök mindkét Gallát elpusztították, s csak a 18. században népesült be újra.

Alsó- és Felsőgalla a hódoltság után a szomszéd településekkel együtt 1727-ben az Esterházy család birtoka lett. Esterházy József Würzburgból és Elzászból katolikus vallású bajor-elzászi-württembergi németekkel telepíttette be. Az új telepesek adókedvezményt, pénzbeli robotmegváltást, szabad költözési jogot, birtokot kaptak: alig egy évtizedre rá templomuk is megépült.[1]

1897-ben Alsó- és Felsőgalla környékén szenet tártak fel, s a szénbánya körül telep alakult ki, mely Tatabánya középpontjába esik. Ez a település közigazgatásilag 1897-től 1902-ig Alsógallához tartozott. 1902-től önálló kisközség. 1923-ban már nagyközségként tartották számon.

1933-ban az eddig Alsógallához tartozó Suligói telepeket is hozzácsatolták, és így területe jelentősen növekedett.

Berencse[szerkesztés]

A mai Alsógalla területén feküdt Berencse – a valószínűleg a törökök alatt - elpusztult Árpád-kori falu is.

Berencsét az oklevelek 1226-ban említik először, nevét ekkor Berense alakban írták.

Ekkor éltek Berencsei Buda és fiai, akik gallai udvarnokok ispánjai voltak: Miklós 1226-ban Vinér falunál (Fejér megye) tanúskodott, Marcel 1236 körül Győr- és Komárom megyei nemesek közt szerepelt.

A tatárjárás után Buda fiai, Márton és Ondoch elfoglalták az elmenekült gallai udvarnokok földjét, de mikor azok visszatértek, kénytelenek voltak visszaadni a Racus (Barus) patak keleti oldalán 25 hold gallai földet, melytől északra Buda fiainak földje Berencse terült el.

1325-ben Kocsi Fekete (Niger) Pál, Galla és Berencse felét, az utóbbit Szent Péter templomával együtt fiának, Jánosnak engedte át.

Berencse egyházának papja 1333-ban 40 kisdénár pápai tizedet fizetett.

Berencse helyét leginkább a mai Alsógalla területén feltételezik.[2]

Forrás[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]