Tulipánfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Tulipánfa
Kínai tulipánfa (Liriodendron chinense) levelei és virágai
Kínai tulipánfa (Liriodendron chinense) levelei és virágai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Liliomfák (Magnoliales)
Család: Liliomfafélék (Magnoliaceae)
Nemzetség: Tulipánfa (Liriodendron)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tulipánfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tulipánfa témájú kategóriát.

A tulipánfa (Liriodendron) a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjának mindössze két fajt tartalmazó nemzetsége. Az egyik az Észak-Amerikában őshonos amerikai tulipánfa (L. tulipifera), a másik az Ázsiában honos kínai tulipánfa (L. chinensis). Mindkét faj értékes haszon- és díszfa.

Jellemzők[szerkesztés]

Amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera) - 15-30 méteres, keskeny koronájú, hosszú ideig élő nagy fa. Neve líra alakú leveleire, és tulipánszerű virágaira utal. Virágai hat szirmúak, kívül zöldessárgák, belül aranysárga színűek, feltűnőek és szépek, de a levelek miatt majdnem láthatatlanok. Termése hegyes szárnyú aszmagokból áll aszmagcsokor, ami érés után apró darabokban hullik a földre.[1][2]

Nagy, harangforma, a tulipánéhoz hasonló virágai három visszahajló csészelevélből és hat felfelé álló sziromból állnak, ez utóbbiak tövében egy-egy nektárt kiválasztó szerv (nektárium) ül. A szirmok száma tehát kötött, ellentétben a liliomfafélék legtöbb fajával, amelyek esetén ez a szám általában nem meghatározott, változó. A porzók és termők száma sok, és a termők felső állásúak. A megnyúlt virágtengelyen spirálisan, tobozformán csoportosulva helyezkednek el a elfásodott repítőszárnyas, fel nem nyíló aszmagtermések. A nóduszoknál gyűrűszerű ripacs fut körbe.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Hazája Észak-Amerika. Érdekes alakú, ősszel mélysárgára vagy dohánybarnára színeződő leveleivel nálunk is kedvelt díszfa. A nyirkosabb talajokat kedveli, de átlagos kerti viszonyok között is jól fejlődik.[1]

Szaporítása[szerkesztés]

Magvetés tavasszal, hidegágyba. Magját rétegezni kell. Egyenetlenül, sokszor csak a második évben kel. Csak az idős fák hoznak csíraképes magot, de ezek csíraképessége sem haladja meg a 20%-ot.[1]

Forrás[szerkesztés]

  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Franz Fukarek, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Christian O. Lehmann, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Dr. Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 295. o.  
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X