Komáromszemere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Komáromszemere (Semerovo)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rang község
Polgármester Ján Šima
Irányítószám 941 32
Körzethívószám 035
Forgalmi rendszám NZ
Népesség
Teljes népesség 1452 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület23,409 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komáromszemere (Szlovákia)
Komáromszemere
Komáromszemere
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″
Komáromszemere weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Komáromszemere (szlovákul Semerovo) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Érsekújvártól 15 km-re keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A község határában fekvő Váras nevű dombon egykor kelta erődítmény állt, melyet később a korai szlávok is használtak. A vár a történelem viharainak esett áldozatul.

Komáromszemere (Szemere) nevét Anonymus leírása említette először. A település a honfoglaló Huba vezértől leszármazott Szemere nemzetség ősi fészke volt. E nemzetségből származtak a Komárom megyei Csúzi, Lóti és Szemere családok is.

Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban.

1247-ben Szemerei Leusták Káva megosztásánál tanúskodott.

1328-ban Lóti Dama szemerei birtokrészét adta zálogba Sándor fia Bodov fia Miklósnak.

1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett.

A falu a 16-17. században a török támadások következtében teljesen elpusztult, de később Miava környéki szlovákokkal telepítették újra.

A község pecsétje 1775-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Szemere, tót falu, Komárom vmegyében, Érsekujvárhoz 1 1/4 mfd. 712 kath., 50 héber lakossal, kath. anyaegyházzal. Határa dombos, de igen jó fekete földje van, kiterjed 5768 4/10 holdra, mellyből 57 15/32 urb. telek után 2228 hold urbériség, 2851 hold majorság, 305 h. erdő, 131 hold szőlő. Birják Balogh, Jankovich, Halasy, Barlangy, Rozsos, Szombathelyi, Petrics, és többen. 1532-ben Puszta-Szentmihályi Tamás és András most Csúzyak, egész Szemere helységet örök áron megvették Várday Borbálától, Abaffy Ferencz hitvesétől." [1]

Tűzoltó egyesülete 1906-ban alakult. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.

A faluban kis zsidó közösség is élt, akiket a második világháború alatt koncentrációs táborba hurcoltak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1128 lakosából 977 szlovák, 147 magyar, 2 német és 2 más nemzetiségű.

2001-ben 1308 lakosából 1249 szlovák és 37 magyar volt.

2011-ben 1452 lakosából 1249 szlovák és 27 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1712-ben épült barokk stílusban, a korábbi lerombolt templom helyén. Az 1780-as vizitáció a templom előtt álló fa harangtornyot említ, melynek sorsa ismeretlen. Ma egy modern harangtorony áll a templom mellett.
  • Területén egy 229-ből, Marcus Aurelius korából származó római követ találtak, melyet a templom falába építtettek be.
  • A faluban forrás található, melyet soha be nem fagyó medencéjével római fürdő maradványának tartanak.
  • Nepomuki Szent János szobra 1836-ban készült.
  • Szent Flórián szobra 1868-ban készült.
  • A falu zsidó temetője már 1770-ben is megvolt, 1995-ben állították helyre.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Paterka Pál - Ján Tirpák 2016: Terénne a geofyzikálne prieskumy stredovekých sakrálnych objektov. Monument revue 5/1, 69-71.
  • Reško, A. - Szénássy, Á. 2006: Semerovo - pamätnica. Komárno.

Külső hivatkozások[szerkesztés]