Kisújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisújfalu (Nová Vieska)
Kisújfalu templom 1.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Turisztikai régióDunamente
Rang község
Első írásos említés 1295
Polgármester Geri Valéria
Irányítószám 943 41
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám NZ
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 696 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság133 m
Terület17,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisújfalu (Szlovákia)
Kisújfalu
Kisújfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 52′ 15″, k. h. 18° 27′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 15″, k. h. 18° 27′ 43″
Kisújfalu weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisújfalu témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisújfalu (szlovákul Nová Vieska) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Párkánytól 23 km-re északnyugatra fekszik. A község részét képezi még Aradpuszta település 1905 óta (30 ház), valamint a kataszterileg 2005 óta, de közigazgatásilag a második világháború óta a községhez tartozó Réva település (12 ház).

Élővilága[szerkesztés]

1966-óta védett területe a Párizsi-patak mocsaras környéke, híres madárátvonuló hely. A homokbányánál több kisebb madárfaj fészkel.

Története[szerkesztés]

1233-ban egy adásvételi szerződésben "Ösztövér" néven szerepel először. 1263-ban a Hontpázmány nembéli András birtokolja. 1394-ben annak kapcsán említik, hogy Köbölkúti György lerombolja Forgács János ösztövéri birtokát. 1437-ben már "Újfalu" néven szerepel Zsigmond király várlistáján. 1531-ben a Báthoryak birtoka négy portával. 1570-ben az esztergomi török szandzsák összeírásában lakatlanként tüntetik fel. 1601-ben szerepel először „Kisújfalu” néven, ekkor már valószínűleg a mai helyén állt, 1½ portával adózott. 1647-ben a Keglevich család birtoka 3½ portával. 1650 körül lakói reformátusok lettek.

1664-ben a török adóösszeírásban 39 háztartást és 60 adófizetőt említenek. 1683-ban a Bécs alól visszatérő lengyel seregek feldúlják a települést. 1696-ban már a Pállfyak birtoka, ekkor 93 lakosa volt. 1710-ben pestisjárvány pusztítja a község lakosait. 1715-ben 16 adózó háztartást számlál. Bél Mátyás „Notitia Comitatis Strigoniensis” című művében érdekességként megemlíti a község határában lévő "úszó szigeteket", a mai párizsi mocsarak vidékét. 1766-ban 90 adófizető háztartása létezett 222 családtaggal. 1787-ben újra megnyílt református iskolája és a templomot is újraépítették. Ekkor 70 háztartását 476-an lakták.

Az 1820-as években csatorna kiásásával lecsapolták a határában levő mocsarat, melynek területe ekkor lényegesen csökkent.[2] 1828-ban 80 háztartásában 605 lakos élt. Már 1850-ben elérte a vasútvonal a települést.

1851-ben Fényes Elek így ír róla "Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik." [2]

Az 1869-es népszámlálás szerint 739 lakosa volt. 1874-ben tűzvész pusztított, melyben 10 ház kivételével az egész falu leégett. 1880-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A falu kataszteri térképe 1888-ból ismert.[3] A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott.

Az első világháborúban 26 kisújfalusi esett el. Az első bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháború harcaiban a község 31 lakosa veszítette életét és 4 ház dőlt romba. A háború idején a falu határában zuhant le egy német Messerschmitt típusú vadászrepülőgép. A világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták. 1947-ben a csehszlovák hatóságok 60 magyar családot telepítettek ki Magyarországra. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult meg.

1993-ban Csehszlovákia kettéválása után Szlovákia része lett. A község határában 2003-ban II. világháborúból származó, földbe fúródott repülőbombákat találtak, melyeket felfedezésük helyszínén robbantották fel a tűzszerészek.[4]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 881 lakosából 880 magyar, 1 szlovák.

2001-ben 799 lakosából 703 magyar és 91 szlovák volt.

2004-ben 781 lakosának nemzetiségi megoszlása: 90% magyar és 10% szlovák. Felekezeti megoszlás: református falu, evangélikus és baptista kisebbséggel, és kb. 10%-nyi római katolikus hitvallású lakossal.

2011-ben 737 lakosából 645 magyar és 84 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma.
  • 1966-óta védett területe a Párizsi patak mocsaras környéke, mely egyedülálló vízinövény és állatvilággal rendelkezik.

Híres emberek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vlačiky, M. et al. 2008: Fauna a sedimentológia lokality Nová Vieska (Vilafrank, SR). Acta Mus. Moraviae Sci. geol. LXXXXIII, 229-244.
  • Kisújfalu. HKk 285.
  • Csengerné Kovács, E. (összeáll.) 2000: „Mint tudomány vásárjába...” Kisújfalu élete és iskolájának története. Dunaszerdahely.
  • Kis Róbert 2000: Kisújfalu története a kezdetektől 1900-ig.
  • Liszka József 1983: Népi építkezés a kisújfalusi szőlőhegyen. Castrum Novum 2, 197–213.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. A mocsarak és a falu helyzete egy 1819-es térképen is látható (S 12 Div XI No 0129:1-2 [1]).
  3. S 78 Esztergom m. Kisújfalu 001-040. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
  4. A Vasárnap 2003. szeptember 19-i lapszáma.
  5. Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009
  6. Testvértelepülés kapcsolatok. mezofalva.hu (Mezőfalva Nagyközség hivatalos honlapja) (Hozzáférés: 2014. máj. 23.) (php)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisújfalu témájú médiaállományokat.