Andód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Andód (Andovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rang község
Polgármester Puss Péter
Irányítószám 941 23
Körzethívószám 00421 (0) 35
Forgalmi rendszám NZ
Népesség
Teljes népesség1472 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség126 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság113 m
Terület10,7783 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Andód (Szlovákia)
Andód
Andód
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 18° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 18° 07′ 00″
Andód weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Andód (szlovákul Andovce, korábban Ondod) falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. A község Érsekújvártól délnyugatra fekszik. A község határát és magát a községet is az 1889-ben mesterségesen kiépített Cergát kanális szeli keresztül.

Fekvése[szerkesztés]

Érsekújvártól 4 km-re nyugatra, a Vág és a Nyitra között fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu már a honfoglalás előtt lakott volt, területén újkőkori települést, illetve bronzkori, latén és római kori településeket tártak fel. Az 1936-os és 1937-es útépítést megelőző földmunkák során egy lovassírt bolygattak meg, mely feltehetően az avar vagy későbbi korból származhatott.[2] A településtől északra található Szentgyörgy pusztán középkori települést találtak, kálváriáján pedig római katonák temetőjét tárták fel a 110-350 közötti időből. Itt állt egy régi templom is.

Szent István király idejében a település határa királyi birtok volt. 1264-ben Ondod néven említik először a Hont-Pázmány nembeli Szegi-Andai család birtokaként. Egy ideig helyi birtokos volt Amádé soproni ispán is. Faluként 1421-ből maradt fenn első írásos említése. 1431-ben Ifj. Stiborici Stibor (Ctibor) vajda végrendeletében a községet a surányi uradalomból kivéve, az apja által alapított vágújhelyi Ágoston-rendi prépostságnak adományozta.[3] Így a község Beckó várának uradalmához került. A 16. században a beckói uradalom a Bánffy, majd a Nyári család birtokába került.

A törökök 1570-es adóösszeírásából (defter) kiderül, hogy a községnek 7 háza és 20 adókötelese volt. Alföldi jellegű település révén a házakat hagyományosan nádból építették, zsúpfedéllel. Égetett téglát és cserepet csak a 20. század elején kezdtek alkalmazni. Bár pontosan nem ismert, hogy mikor, de a község visszakerült a surányi uradalomhoz. A török uralom után a surányi uradalom új tulajdonosa Kaunitz Domonkos morva gróf lett. Kaunitznak a török kor után az uradalmat nem sikerült rendbehoznia, így 1730-ban Károlyi grófnak adta el. Az erdélyi birtokos az uradalmat rendbehozta. A község okiratokkal is alátámasztott első önkormányzatáról 1771-ből tudunk. Ekkor Bagara József volt a helyi jegyző és Kiss István a bíró. Ezen 1771-es oklevélen jelenik meg először a község pecsétje. A községben először 1779-ben említik (vélhetőleg egyházi) iskola létesítését. A 19. században a Károlyi grófok pénzügyi támogatásával óvodát is létesítettek a községben. 1838-ban Károlyi gróf községi kórházat (betegházat) létesít, melyet a tótmegyeri kórház alá rendel. A 20. század elején kezdtek kiépülni a község további részei: Kertalja, Bútorján, Mesterföld, Csallóköz.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. A csehszlovák hatóságok 1947-ben a lakosságcsere értelmében 80 helybéli magyar családot erőszakkal Magyarországra, Nyíregyháza környékére telepítettek. A 20. század 50-es, 60-as éveiben tömeges építkezés kezdődik el. 1953-ban bevezetik a villanyt. Mivel a helyi iskola kapacitása kicsi volt, ezért több ízben bővítették, de az 1980-as években a községi iskolák nagy részét, így az andódit is felszámolták. Az egykori óvoda helyett 1977-1980-ban új óvodát építettek. Az 1990-ben készült statisztika alapján a községnek 1245 lakosa, 387 háza van.

A község neve feltehetőleg vagy az Amádéktól (Omode → Ondod), vagy a Szegi-Andai családtól származik.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 751 lakosából 699 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 763 lakosából 740 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 848 lakosából 824 magyar és 23 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1012 lakosából 990 magyar, 22 szlovák anyanyelvű.

1921-ben 1109 lakosából 1062 magyar és 45 csehszlovák volt.

1930-ban 1291 lakosából 1212 magyar és 78 csehszlovák volt.

1941-ben 1515 lakosából 1512 magyar és 2 szlovák volt.

1991-ben 1248 lakosából 908 magyar és 323 szlovák volt.

2001-ben 1224 lakosából 818 (66,83%) magyar és 388 (31,70%) szlovák volt.

A 2006 augusztusában Miskolczi László polgármester elhunyta miatt tartott választásokat megelőzően a község lakossága 1296 volt. [1]

2011-ben 1358 lakosából 714 (52,58%) magyar és 548 (40,35%) szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1800. december 17-én Czuczor Gergely nyelvész, költő. Szülőházát az 1950-es években lebontották, azonban az egykor a szülőháza előtt elhelyezett emléktábla máig megmaradt.

Kulturális élet[szerkesztés]

  • Andódi asszonykórus

Források[szerkesztés]

  • Horváth, Z. 1998: És mi hazatértünk az andódi harangszóra. Bácsalmás-Nyíregyháza.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Zábojník, J.: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava 2004, 76.
  3. Wenzel Gusztáv 1874: Stibor vajda. Pest, 48-117; Matunák Mihály 1889: Nagy-surány hajdani vára történelmének vázlata. Érsekújvár, 9.

További információk[szerkesztés]