Avar Kaganátus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Avar Birodalom szócikkből átirányítva)
Avar Kaganátus
568803
Az avarok és a szlávok 680 körül
Az avarok és a szlávok 680 körül
Kormányzat
Államforma kaganátus
Elődállam
Utódállam
Frank Birodalom 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Avar Kaganátus témájú médiaállományokat.

Az Avar Kaganátus a kelet-ázsiai eredetű avarok európai birodalma volt a 6. század utolsó harmadától a 9. század elejéig.

Az Ozora-Tótipusztai közép avarkorból származó leletegyüttes Klösz György fényképén

A birodalom története[szerkesztés]

Európa térképe 569-ben

Korai avar kor[szerkesztés]

Az I. Justinianus bizánci császár idején tomboló pestisjárvány és földrengések a bizánci császárságot nagyon meggyengítették úgy gazdasági, mint katonai téren. Ez több, keletről induló népmozgás megindulását elősegítette. Az avarok 552-ben jelentek meg Európában, a Türk Birodalom fennhatósága elől menekülve, amikor átkeltek a Volgán.[1] 558-559 fordulóján követet küldtek az idősödő bizánci császárhoz, Justinianushoz. A következő megegyezés született: Az avarok harcolnak a lázongó gentes (népek) ellen, cserébe évi adót kapnak és egyéb juttatásokat. Az elkövetkező húsz évben az avarok Baján kagán alatt ennek megfelelően háborúkat folytattak az antok, szlávok, gepidák és utrigurok ellen, miközben a birodalom irányában inkább a tárgyalás, mint a háború álláspontjára helyezkedtek. A bizánci adófizetés az avaroknak egészen a 626-os sikertelen avar hadjáratig megmaradt, és elérte a 200.000 solidust. Egyrészt a bizánciak így tudták sakkban tartani ezen népeket, másrészt viszont az avarok, ennek tudatában, egyre több pénzt követeltek, mondván sokba kerül ezen népek pacifikálása. E feszültség vezetett végül kenyértöréshez a 620-as években az avarok és bizánciak között.[2]

567-ben a longobárdokkal szövetségben birtokba vették a Kárpát-medence Dunától keletre eső részét, majd 568 húsvétja után – miután a szövetséges longobárdok állataikat hátrahagyva a később róluk elnevezett Lombardiába menekültek az avaroktól való félelmükben – az egykori Pannonia területét is. Vezetőjük az isteni eredetűnek gondolt, korlátlan hatalmú Baján kagán volt, akit a trónon közvetlen leszármazottai követtek.[1]

Az Avar Birodalom megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A kagán székhelyeként emlegetett avar körgyűrű, a kilenc fallal körülvett táborhely belül falvakkal, valószínűleg legenda. A régészeti leletek alapján azt valószínűsítik, hogy a kagáni központ a 630-ig terjedő időszakban a mai Siófok körzetében volt.[1] Az avarok a Kárpát-medencébe mint nagyállattartók települtek be, itt azonban egy évszázad alatt teljesen megváltozott az életmódjuk és a földművelésé lett a vezető szerep gazdálkodásukban.

Az egész Kárpát-medence az övék volt, ami a déli irányt kivéve jól védhető terület volt. Ezért hadjárataikat főleg dél felé folytatták, hogy onnan biztosítsák a birodalom határait.[1] 582-ben elfoglalták Sirmiumot Bizánctól, majd 584-ben Singidunumot (Belgrád). Folytatták Bizánc elleni hadjárataikat szláv szövetségeseikkel karöltve. 586-ban már Thesszaloniké is az övék volt, és nem sokkal később a szlávok elözönlötték a Peloponnészoszi-félsziget nyugati részét. 626-ban sikertelenül ostromolták meg Bizáncot, ami súlyos vereségként hatott, abbamaradt a bizánciak adófizetése. Ez megrázta a birodalmat, az alpesi szlávok fellázadtak. Az onogur-bolgár birodalommal is háborúzniuk kellett. Ekkoriban dinasztiaváltásra utalhat az, hogy a kagánok jelvénye az onogur-bolgárok méltóságaihaz hasonlóan az arany álcsatos öv lett.[1] A kagáni székhely ezután valószínűleg végig a Duna-Tisza közén volt, az egyetlen, gazdagsága miatt kagáninak tartott temetkezés Kunbábony mellett került elő.[1]

A késő avar kor[szerkesztés]

A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó négy oldalán, összesen 59 betűből álló rovásfelirat látható, ez az írás lényegében azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető rovásírással

Az egyes vélemények szerint az első magyar nyelvű írásos emlék ebből a korból származik. A Szarvason talált tűtartó rovás felirata Vékony Gábor szerint magyar nyelven ad értelmes szöveget. Róna-Tas András ugyanakkor ótörökül fejtette meg a feliratot. Biztosnak tekinthető olvasata nincs.[3]

670 után véget értek az avarok Bizánc elleni háborúi, miután a Balkánon új államot teremtő, onoguroknak is nevezett bolgártörökök Aszparuh kán vezetésével beékelődtek a két birodalom közé. Ugyanekkor új etnikum jelent meg a Kárpát-medencében is, amely szintén onogurokként szerepel a forrásokban (uniguri, ungri). Őket általában az Onogur-bolgár birodalom népeivel azonosítják, de néhányan a László Gyula által kidolgozott kettős honfoglalás elmélet alapján a magyarok első bevándorlási hullámát látják bennük.

A bizánci forrásokban 670-790 között csend övezi az avarokat.

A Frank Birodalom terjeszkedése során 788-ban indította első hadjáratát Nagy Károly az avarok ellen, amely 791-ben a frankok súlyos vereségével ért véget. Az Avar Birodalmat azonban belső nyugtalanság sújtotta, és polgárháború tört ki az uralkodó, a kagán és fővezére, a jugurrus között. Egyes vélemények szerint az éghajlat felmelegedése a Kárpát-medencében ekkoriban hosszan tartó, súlyos aszályt okozott, ez pedig éhínséghez vezetett. Ebben a helyzetben támadtak a frankok 796-ban és 803-ban ismét, ami az Avar Birodalom összeomlásához vezetett. 796-ban a nyugati országrészt (Dunántúl) uraló tudun megkeresztelkedett. A frank uralmat el nem fogadó avar elemek a Dunántúlon kívülre költöztek.[forrás?]

„Egy görög író beszéli, hogy miután az avarok birodalmát Nagy Károly megsemmisítette, a híres bolgár király, Krum, tudni óhajtván azt, mely okok voltak azok, melyek a bolgárokkal szövetséges avar nép felbomlását előidézték, a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé s ezeknek e kérdést tevé föl: «Mely okoknak kell tulajdonítani fejedelmetek és nemzetetek bukását?» A foglyok közül a legtekintélyesebb így válaszolt: «Óh király, annak sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a birák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjök, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszöket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.» Bármily mesésnek lássék is ez elbeszélés, annyi mégis kiviláglik belőle, hogy a henyeség egészen megrontotta az avar nép erkölcseit s teljesen alkalmatlanná tette azt arra, hogy országát megerősítse és biztosítsa. A kormány renyhesége, a bírák romlottsága, részegeskedés és fényűzés voltak Avarország sírásói.”[4]

Az utolsó csapást Krum bolgár kán hadjárata jelentette az avar hatalom számára. Utoljára 822-ben hallunk róluk, amikor az avar követek megjelennek a Frank Birodalom frankfurti birodalmi gyűlésén. Ennek ellenére az avar népesség töredékei még bizonyíthatóan fennmaradtak a 10. századig.

Hol és mennyi idővel élte túl a Közép-Duna-medencében a 800 körüli éveket az avarság? … A Dunántúlon legalább a 870-es évekig, a magyar Alföldön Árpád honfoglalásáig, Horvátországban[5] pedig a 950-es évekig éltek avarok.
– Olajos Terézia: Az avar továbbélés kérdéséről PDF

Avar méltóságok[szerkesztés]

A birodalom végnapjairól szóló frank tudósításokból ismerjük az avarok méltóságneveit. A legfőbb uralkodó a kagán volt, felesége a katun. A többiek a késő avar korban tűntek fel a forrásokban, talán az új politikai helyzet hozta létre őket. A rangban második a vezére, a jugurrus. A nyugati részek irányítója pedig a tudun. A kagán kíséretében tarkanok voltak találhatók, és létezett még a kapkan cím.[1]

Kárpát-medencei rovás[szerkesztés]

Az 1980-as és 90-es években a rovásírással foglalkozó vezető kutatók egyre több ismeretet gyűjtöttek az Avar Kaganátusban használt kárpát-medencei rovással és a későbbi időkben ismert székely–magyar rovásírással kapcsolatban. Ezt a folyamatot segítette a Szarvas közelében felfedezett csont tűtartó, amelyen a Nagyszentmiklósi aranykincs rovásfelirataival megegyező írás látható, a Szarvasi rovásfelirat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Magyarország története térképeken elbeszélve 1. (Magyar Történettudományi Intézet •  História Alapítvány) ISBN 963 8312 32 7 Ö, ISBN 963 8312 33 I. k., ISSN 1219 5855
  2. Walter Pohl: Conceptions of ethnicity in Early Medieval studies. Archaeologia Polona vol. 29:1991 43.old
  3. Vékony Gábor: Magyar őstörténet - Magyar honfoglalás (Nap, 2005) ISBN 9639402168
  4. Nagy képes világtörténet (szerk. Marczali Henrik)
  5. J. Kovačević szerint az avarok megszállták az Adriára vezető utakat (Takács Miklós 1991: A Kárpát-medence, az Alpok délkeleti része és a Balkán-félsziget kapcsolatai a 7-9. században - A jugoszláviai kutatások újabb eredményei. MFMÉ 1984-85/2, 516).