Kálvária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kálvária (latinul: calvaria), Krisztus kereszthalálának helyszíne Jeruzsálemben. A magyar elnevezés a héber „gulgólet” (גֻּלְגֹּלֶת koponya) szóból ered, melynek arámi változata (גֻּלְגֹּלְתָּא gulgóltá). A görög evangéliumi fordításokban „kranion”, a latinban pedig „calvaria” alakban maradt meg, ebből származik a mi kálvária szavunk. A szó jelentése: koponyák helye. Josephus Flavius zsidó történetíró leírásából ismert, hogy a hegyet az "asszírok táborának" hívták.

„Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak Jézusnak inni, de mikor megízlelte, nem akarta meginni”
– (Mt 27,33-34)

A középkorban sok-sok keresztény zarándok látogatta a Jeruzsálemi keresztutat, főleg a ferences rendi atyák vezetésével. Ők „szent circulus”-nak, körjáratnak nevezték.

Mivel nem kereshette fel minden hívő a Szentföldet, ezért a római Szentszék („Sedes Sancta”) megengedte, hogy másutt is állítsanak fel kereszteket és képeket, amelyek a keresztút jeleneteit ábrázolják, és azoknak, akik ezeken a felállított keresztutakon ájtatosságukat végezték, hasonló búcsút engedélyezett.

A Ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak. Különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd (1676-1751) római ferences tűnt ki ebben, és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. (Itália „apostolának” is nevezték.) 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.[1] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferencesekre ruházták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, hogy egy keresztút érvényességéhez feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

Keresztút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húsvétot megelőző Nagyböjt péntekjein keresztutat járnak a katolikus hívők, amely a templomokban, illetve sok településen szabadtéren lévő (kálvária) tizennégy stációja előtti imádságból áll. Az egyik leghíresebb keresztút a római Colosseum keresztútja. A hagyományos keresztútjárás az apostolok koráig nyúlik vissza. A keresztút az az útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Ezt nevezik a szenvedés vagy fájdalmak útjának (via dolorosa), illetve a kereszt útjának (via crucis).

Stációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztút állomásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fájdalmak útja Via dolorosa, Jeruzsálem
A keresztút állomásai (Stációk) Evangéliumi forrás
*I. stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust „Akkor kezükbe adá Őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16)
*II. stáció: Jézus vállára veszi a keresztet „keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17)
*III. stáció: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt „Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4)
*IV. stáció: Jézus szent anyjával találkozik „Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán”(Stabat Mater)
*V. stáció: Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet „Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26)
*VI. stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak „Követé Őt a nép és az asszonyok nagy sokasága” (Lk 23,27)
*VII. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össz (Iz 53,5)
*VIII. stáció: Jézus szól a síró asszonyoknak „Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett” (Lk 23,28)
*IX. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel „Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába” (Zsolt 21,16)
*X. stáció: Jézust megfosztják ruháitól „Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek” (Zsolt 21, 19)
*XI. stáció: Jézust keresztre szegezik Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34)
*XII. stáció: Jézus meghal a kereszten „Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét” (Jn 19,30.)
*XIII. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik „Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit” (Stabat Mater)
*XIV. stáció: Jézust sziklasírba temetik „Volt pedig azon a helyen, ahol Őt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust” (Jn 19,4142)
  • Jézus harmadnapra feltámad
"Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította őket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!"
– (Mk 16,1-7)

A keresztút állomásai Merazhofen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kálváriák Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kálváriák világszerte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálvária témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A keresztút állomásai témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Via Dolorosa témájú médiaállományokat.