Kéménd (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kéménd (Kamenín)
Kéménd római katolikus temploma
Kéménd római katolikus temploma
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rang község
Első írásos említés 1183
Polgármester Jozef Grman
Irányítószám 943 57
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám NZ
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 1448 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
Terület28,06 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kéménd (Szlovákia)
Kéménd
Kéménd
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 53′ 17″, k. h. 18° 38′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 17″, k. h. 18° 38′ 40″
Kéménd weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéménd témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A két világháború áldozatainak emlékműve

Kéménd (szlovákul Kamenín) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Kisalföld peremén, Párkánytól 13 km-re északnyugatra, a Garam jobb partján fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban van egy gólyafészek és egy alátét, azonban korábbi költésekről nincsenek adatok.[2]

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban éltek emberek. Agancsból, csontból, pattintott kőből készített eszközeiket találták meg a környéken. Az i. e. 400 körüli időben kelták érkeztek a vidékre, a Garam jobb partján fekvő temetőjükből számos korabeli ékszer és cserépmaradvány került elő.[3] A falu legmagasabb pontját képező Várhegyen ebben az időben földvár állt. Valószínűleg a falu közelében zajlott az a döntő csata, melyet 173-ban Marcus Aurelius császár a kvádokkal vívott.[forrás?]

A falu első írásos említése 1183-ből származik "Camend" néven. 1217-ben a Hont-Pázmány nembeli Amadé volt a birtokosa. 1543-ban Esztergom eleste után a vidéket elfoglalták a törökök. 1595-ben a török ellen készülődő császári katonák fosztották ki a falut. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[4] 1683-ban a korábban a töröknek behódolt falut a párkányi csata után győztes lengyelek teljesen elpusztították.[5] 1696-ban mint lakatlan helyet említik, 1699-re azonban az esztergomi érsekség birtokaként újból benépesült, ekkor 54 adófizetője volt. 1705 augusztusában a kurucok ellen harcoló császári csapatok fosztották ki. A 18. században a falu fejlődésnek indult, 1755-ben már állt az új templom is. Iskolája 1732-ben nyílott. 1787-ben 151 házában 884 lakos élt. 1828-ban 173 háza állt 1039 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1849. április 20-án itt ugrasztotta meg egy magyar sereg Wyss vezérőrnagy császári seregét. 1885-ben a falut elérte a vasút is, a Párkány-Léva vonal egyik állomása lett. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A faluban olvasókör és önkéntes tűzoltó egyesület működött.

Vályi András szerint "KÉMÉND. Elegyes magyar, és tót falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize partyán, mellyen szép hídgya van, Párkányhoz mint egy más fél mértföldnyire, postája is vagyon, határbéli földgye jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlleji jó borokat teremnek; el adásra alkalmatos módgyok van, közel a’ Dunán, ’s Esztergomban, réttyeinek, és legelőjének egy részét Garam vize néha meg szokta önteni."[6]

Fényes Elek szerint "Kéménd, Esztergom, most Komárom vmegyében, régi magyar falu, a Garan jobb partján, Esztergomtól északra 2 mfd., a lévai és nyitrai országutban: 961 kath. lak. s egy jól dotált plébaniával. Határja egészen róna s első osztálybeli: van jó fekete földje, rétje, legelője bora, fája. Hajdan a Hunt Pazman fam. öröksége volt, de 1392-ben Ugrinus gróf az esztergomi érseknek kénytelenitetett általengedni, mivel testvérjei nagy pusztitást követének el az érseki jószágokban. Az itten volt postahivatal eltöröltetett, de ujra felállitatott. F. u. az esztergomi érsek. A lakosok birnak 1449 1/2 hold első, 724 h. második osztályu szántóföldet, 464 1/2 hold rétet, 983 1/2 kapa szőlőt."[7]

A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd a csehszlovák állam része lett. 1933. szeptember 24-én népgyűlést tartottak, melyen Esterházy János is szónokolt.[8] 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A Beneš-dekrétumok alapján 1947-ben 120 magyar családot erőszakkal Csehországba kényszermunkára deportáltak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1812, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 1529 lakosából 1374 magyar és 116 szlovák.

2011-ben 1523 lakosából 1179 magyar, 250 szlovák, 29 cigány, 13 cseh és 51 ismeretlen nemzetiségű.[9]

Gazdasága[szerkesztés]

A község legjelentősebb egykori munkaadója, a földműves szövetkezet – mely a szocializmus évtizedeiben több mint 400 személynek biztosított megélhetést – a rendszerváltást követő években megszűnt. A helyi pékség több mint 50 személyt foglalkoztat (2008-ban).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1755-ben épült. A 20. században új toronnyal bővítették.
  • Szűz Mária szobra 1883-ban készült.
  • Második világháborús hősi emlékmű.
  • A falunak jellegzetes (kurtaszoknyás) népviselete van,[11] emellett a népi építészet számos szép példája látható a településen.
  • Az Ördöngösi dűlőben fekvő Iszomfalva több mint 300 borpincéje és présháza, mely egyúttal kulturális rendezvények színhelye is.
  • A Garam mentén fekvő Szerelem-sziget ifjúsági tábora.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1888. augusztus 3-án Várkonyi Hildebrand Dezső bencés rendi szerzetes, tanár és pszichológus. Emléktábláját 2008-ban avatták fel.
  • Itt született 1922-ben Janisch Miklós parazitológus.
  • Itt született 1933-ban Bartusz György szlovákiai magyar képzőművész, szobrász, akcióművész, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2009).
  • Itt született 1952. április 12-én Zsákovics László szlovákiai magyar zenetanár, zeneszerző.[12]

Képtár[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Nevizánszky Gábor 1982: Meneles bejáratú házak Kéméndről. Castrum Novum 1, 63-75.
  • Jankus Gyula 1988: Kéménd (Kamenín) család- és ragadványnevei. Magyar Személynévi Adattárak 86.
  • Liszka József 1988 (szerk.): Új Mindenes Gyűjtemény 7. Kurtaszoknyás hatfalu. Bratislava, Madách.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Sztyahula László 2006: Kéméndi képes krónika.
  • Resko Sándor 2006: Kéménd (I. Ősi örökségünk). Komárno. ISBN 80-8056-573-2
  • Sztyahula László 2008: Kéméndi fényképek tükrében.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. bociany.sk No. 1748
  3. Maráz Borbála 1974: Chronologische Probleme der Spätlatènezeit in der Südtiefebene (Südost-Ungarn). JPMÉ XIX, 117, 122; Blažej Beňadik-E. Vlček-C. Ambros 1957: Keltische Gräberfelder der Südwestslowakei. Bratislava, 114, Taf. XLIII.
  4. UC 45:28, pag. 33b
  5. Deák Antal András 2012: Esztergom megszabadítása (1683) és egy kapucinus barát. In: Tari, E. - Tóth, E. (szerk.): Laudator temporis acti - Tanulmányok Horváth István 70 éves születésnapjára. Esztergom - Budapest, 418.
  6. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  7. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  8. Esterházy János tízéves pártelnökségének krónikája 1932-1942. Pozsony, 8.
  9. Archivált másolat. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  10. Kövesdi Károly írása a Vasárnap 2008. április 4-i lapszámában
  11. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól napjainkig
  12. http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1137

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéménd (Szlovákia) témájú médiaállományokat.