Bellegszencse

	Bellegszencse (Podhájska)
	; Bellegszencse zászlaja
	; Bellegszencse zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Rang	község
Első írásos említés	1075
Polgármester	Vladimír Bakoš
Irányítószám	941 48
Körzethívószám	035
Forgalmi rendszám	NZ
	Népesség
Teljes népesség	1077 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	96 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	137 m
Terület	11,12 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 06′ 20″, k. h. 18° 20′ 10″48.105556°N 18.336111°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 20″, k. h. 18° 20′ 10″48.105556°N 18.336111°E
	Bellegszencse weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bellegszencse témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bellegszencse (szlovákul: Podhájska) község Szlovákia Nyitrai kerületének Érsekújvári járásában. Kisbelleg és Szencse egyesítésével keletkezett.

Fekvése

A Garam-menti dombság nyugati részén, Lévától 26 kilométerre délnyugatra, Érsekújvártól 28 kilométerre északkeletre, Nagysuránytól 20 kilométerre keletre található, Rendve és Pozba között.

Története

A Tatár-hányás nevezetű dombon Alexander Ruttkay középkori váracskát feltételez.^[2]

1918 novemberében a helyi zavargások során kirabolták az elmenekült Deutsch Jakab zsidó bérlő kocsmáját, és elűzték a helyi kántortanítót. A tanító a lévai nemzetőrség segítségét kérte, akik a renitens személyeket megverték, és a lévai börtönbe zárták.^[3]

Területe a trianoni diktátumig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

A völgytalpi útifalu 1960-ban, Kisbelleg és Szencse egyesítésével jött létre. A fejlődés alapjait az 1973-as fúrások teremtették meg, amikor 1900 méter mélyről 80 °C-os termálvíz tört a felszínre. Már a kezdetekkor rájöttek, hogy a harmadkorból származó, literenként 6,69 g kationt és 11,024 g aniont tartalmazó szencsei víz üdítőleg hat a szervezetre. Gyógyító hatása leginkább a felső légúti megbetegedésekre, hátgerinc bántalmakra, ér és mozgásszervi betegségekre jótékony. Emellett gyógyítja a belső szerveket, segíti a csonttörések gyógyulását, bőrgyógyító hatású, csökkenti a reumatikus fájdalmakat és serkenti a pajzsmirigy működését. 1974-ben 4 800 000 csehszlovák korona költséggel megépült a 35x15x1,2 m-es termálvizes ülőmedence, valamint a 8x8,5x0,9 m-es gyermekmedence. A vendégek ellátását már ekkor több vendéglátóegység (Borinka Hotel, Termál Étterem, néhány büfé) biztosította. A „dolgozó népet szolgáló”, igénytelennek is nevezhető „szocreál komplexum” élte mindennapjait. 1991-ben némi felújítást végeztek, amely kiterjedt a Borinka Hotelre is. A falu 1993-ban, Csehszlovákia felbomlásakor Szlovákia része lett. A vidéki turizmus fellendítése érdekében 2003-ban létrehozták a Thermal mikrorégiót, amelyhez tizenegy környékbeli község csatlakozott. Az együttműködés első eredményeként a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem diákjai – szakmai gyakorlat keretében – kidolgozták a községek fejlesztési tervét és a majdani turisztikai útvonalakat (ezek mindegyike a szencsei termálvizes fürdőbe vezet).

Látnivalók

A falu környéki erdők és a kellemes környezet kirándulásra csábít. Érdemes meglátogatni az 1512-ből való máriacsaládi pálos kolostor közeli romjait; a tegzesborfői (Hont vármegye) sziklába vájt lakhelyeket; a mesterséges vízesést Újvárnál; a méntelepet Kistapolcsányon és a lévai várat. Feltétlen figyelemre méltók a környék festői szépségű dél-szlovákiai falvai is.

A termálfürdő

A fürdőben rejlő nagyobb lehetőségek felismerése az 1990-es évek második felére tehető. Előbb 1998-ban autóskemping épült, majd 1999-ben – a gyógyvízre támaszkodva – egy wellness-komplexum (relaxációs-regeneráló központ) is megkezdte a működését. Ez utóbbiban masszázs, elektromos kezelés, finn szauna, szolárium, kondicionálóterem, napfürdő, sőt fodrászat és kozmetika is helyet kapott. A 2003-ban végzett kutatások hangsúlyosan megállapították, hogy a fürdő vizének összetétele megegyezik a Holt-tengerével. Azóta szívesen nevezik Szlovákia Holt-tengerének (Mŕtve more) a fürdőt. Ekkortól vette kezdetét a termálfürdő „nemzetközi felfedezése”. (Egyre több cseh és német vendég érkezett.) A másodpercenként 50 l-es vízhozamú forrás 83 °C-os melegvize 4-7 bar nyomással tör a felszínre. Ilyen paraméterei egyetlen más termálforrásnak sincsenek a Felvidéken. 2003-tól – a megnövekedett érdeklődés hatására – a szabad ég alatti termálmedence télen is üzemel. Jelenleg a fürdő területén hét medence (két úszómedence, két nagymedence, egy ülőmedence, egy gyermekmedence és egy pezsgőfürdő) található. Télen – a szakaszos üzemmenetnél – az ülőmedence, a gyermekmedence és a pezsgőfürdő működik. A 14 hektár alapterületű termálfürdőt az idelátogatók egész évben használhatják, mert a melegvíz felszálló gőze minden évszakban melegíti a testet. A termálfürdő területén emellett – a teljesség igénye nélkül – röplabdapálya, strandröplabdapálya, gyermekjátszótér, csúszda, büfék, vendéglő, cukrászda várja a vendégeket. 2004-ben megkezdték a fedett téli uszoda építését. Nagy fejlesztések történtek, de 2020-ban tévesnek bizonyult hatósági vizsgálatok nagymértékben visszalökték a fürdőkomplexum látogatottságát, amit 2021-re sikerült főszezonban napi 2000 fő fölé emelni. A téli idényben átlagosan 600 látogató gyógyul itt. Nyugati országokból, de Magyarországról is sokan keresik fel a gyógyhelyet.

A település napjainkban

A lakosok döntő többsége római katolikus vallású, akik a nagymányai plébánia kisbellegi, illetve szencsi filiáját alkotják. Az itt élők közül a 2001-es népszámlálás során 1177 fő szlováknak, 8 magyarnak, 7 csehnek és 1 cigánynak vallotta magát. A település – többek között – óvodával, 1–4. osztályos alapiskolával, könyvtárral, postával, vasútállomással, orvosi rendelővel, pénzváltóval, két római katolikus templommal, benzinkúttal, nyári mozival, futballpályával, futballcsapattal, több kereskedelmi (élelmiszer, drogéria, cipő, textil) és vendéglátóegységgel rendelkezik. Országos, sőt nemzetközi ismertségét a szencsei területen található sósvizű termálfürdőnek köszönheti. Az ideérkező turisták több szálláshely közül választhatnak. Aktív korú lakói többségének jelenleg még a mezőgazdaság és a környék (leginkább Érsekújvár, Léva) ipari, kereskedelmi és szolgáltatóegységei nyújtanak megélhetést, de egyre több azok száma, akik a növekvő idegenforgalomból is profitálnak.

Népessége

1880-ban Kisbellegen 207 szlovák és 33 magyar anyanyelvű, Szencsén 411 szlovák és 7 magyar anyanyelvű élt.

1890-ben Kisbellegen 216 szlovák és 15 magyar anyanyelvű, Szencsén 440 szlovák és 6 magyar anyanyelvű élt.

1900-ban Kisbellegen 266 szlovák és 26 magyar anyanyelvű, Szencsén 500 szlovák és 17 magyar anyanyelvű élt.

1910-ben Kisbellegen 241 szlovák és 7 magyar anyanyelvű, Szencsén 571 szlovák és 17 magyar anyanyelvű élt.

1921-ben Kisbellegen 337 csehszlovák és 4 magyar, Szencsén 683 csehszlovák élt.

1930-ban Kisbellegen 422 csehszlovák, Szencsén 734 csehszlovák és 1 magyar élt.

1941-ben Kisbellegen 412 szlovák és 44 magyar, Szencsén 801 szlovák és 38 magyar élt.

1991-ben 1255 lakosából 1235 szlovák és 8 magyar volt.

2001-ben 1196 lakosából 1177 szlovák és 8 magyar volt.

2011-ben 1062 lakosából 985 szlovák és 12 magyar volt.

2021-ben 1077 lakosából 993 (+5) szlovák, 12 magyar, 1 ruszin, 37 (+1) egyéb és 34 ismeretlen nemzetiségű volt.^[4]

Irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Bellegszencse témájú médiaállományokat.

Ivan Kuzma 2012: Vojenské mapovania Uhorského kráľovstva na južnom Slovensku a diaľkový prieskum. Študijné zvesti 52, 63–117.
2011 Podhájska a jej okolie
Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527–1608). Budapest, 103.
Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123–140.
2006 Podhájska a okolie
2006 Mikroregión Termál
Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Kuzma 2012, 100–101.
↑ Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 50–59.
↑ ma7.sk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Kuzma 2012, 100–101.

[3] Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 50–59.

[4] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Érsekújvári járás m v sz Az Érsekújvári járás települései
Érsekújvár (Nové Zámky)
Andód (Andovce) · Bajta (Bajtava) · Bánkeszi (Bánov) · Barsbaracska (Bardoňovo) · Barsfüss (Trávnica) · Bart (Bruty) · Béla (Belá) · Bellegszencse (Podhájska) · Bény (Bíňa) · Csornok (Černík) · Csúz (Dubník) · Dögös (Rastislavice) · Ebed (Obid) · Fajkürt (Dedinka) · Fűr (Rúbaň) · Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) · Garampáld (Pavlová) · Gyarak (Kmeťovo) · Helemba (Chľaba) · Hull (Hul) · Ipolykiskeszi (Malé Kosihy) · Ipolyszalka (Salka) · Jászfalu (Jasová) · Jattó (Jatov) · Kamocsa (Komoča) · Kéménd (Kamenín) · Kicsind (Malá nad Hronom) · Kisbaromlak (Branovo) · Kisgyarmat (Sikenička) · Kisújfalu (Nová Vieska) · Kolta (Kolta) · Komáromcsehi (Čechy) · Komáromszemere (Semerovo) · Komját (Komjatice) · Köbölkút (Gbelce) · Kőhídgyarmat (Kamenný Most) · Kürt (Strekov) · Leléd (Leľa) · Libád (Ľubá) · Mánya (Maňa) · Muzsla (Mužla) · Nagysurány (Šurany) · Nána (Nána) · Nyitramalomszeg (Lipová) · Nagykér (Veľký Kýr) · Ohaj (Dolný Ohaj) · Özdöge (Mojzesovo)· Párkány (Štúrovo) · Pozba (Pozba) · Rendve (Radava) · Sárkányfalva (Šarkan) · Szentmihályúr (Michal nad Žitavou) · Szímő (Zemné) · Szőgyén (Svodín) · Tardoskedd (Tvrdošovce) · Tótmegyer (Palárikovo) · Udvard (Dvory nad Žitavou) · Újlót (Veľké Lovce) · Valkház (Vlkas) · Zsitvabesenyő (Bešeňov) · Zsitvafödémes (Úľany nad Žitavou)