Kistapolcsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kistapolcsány (Topoľčianky)
Topolcianky kastiel.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Aranyosmaróti
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1293
Polgármester Juraj Mesko
Irányítószám 951 93
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám ZM
Népesség
Teljes népesség 2747 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 104 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 226 m
Terület 26,33 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kistapolcsány (Szlovákia)
Kistapolcsány
Kistapolcsány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 25′ 10″, k. h. 18° 24′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 10″, k. h. 18° 24′ 40″
Kistapolcsány weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistapolcsány témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A kistapocsányi kastély a 20. század elején

Kistapolcsány (szlovákul Topoľčianky, korábban Malé Topolčianky) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Aranyosmaróttól 4 km-re északkeletre, a Zsitva partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már a 6. században szláv település állt a területén.

A mai települést 1293-ban Topolchan néven említik először. Királyi birtok, majd 1307-ben Károly Róbert Haslav comesnek, a Kistapolcsányi család ősének adta, aki királyi engedélyt kapott arra, hogy a Leves patakban arany után kutasson. Mai kastélya eredetileg késő gótikus vízivár volt, melyet előbb a johanniták, majd Csák Máté birtokolt. Az első plébániatemplomot a 14. század első felében építették. Várkastélyát a 15. században a Kistapolcsányi család építtette. 1559-ben az országgyűlés mint szükségtelen erődítményt le akarta bontatni, 1578-ban azonban mégis újjáépítéséről döntöttek.

A település 1600-ban mezőváros lett. 1611-ben kihalt a Kistapolcsányi család és 1616-ban a birtok a Rákóczi-családé lett. 1662-ben a várat átépítették, 1664-ben kirabolták a császáriak. 1696-ban itt született II. Rákóczi Ferenc első fia, György Lipót. 1705 januárjában itt volt Rákóczi főhadiszállása. 1708-ban, a kurucok elleni győzelme után Heister tábornok serege foglalta el. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a Rákóczi birtokok, így Kistapolcsány is a kincstárra szálltak, melytől 1710-ben a Coburg család vásárolta meg, majd 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. A Zichy család 1742-ben a horvát származású Keglevich családnak adta el. A Keglevichekkel számos dalmát telepes is érkezett, akik fellendítették a zöldség és gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést és sörfőzést. 1787-ben Keglevich Károly a korábbi gótikus templom helyett új barokk templomot építtetett. 1890-ben a Habsburg család lett a kistapolcsányi uradalom birtokosa.

Vályi András szerint "Kis Tapolcsány. Mezőváros Bars Várm. földes Urai Gr. Keglevics, és Gr. Koháry Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik hegyek között, Aranyos Maróthoz 1 mértföldnyire. Hajdani Tapolcsányi Tamás nevezetes vala kövérségéért, a’ kit FERDINÁND Tsászár lefestetni kivánt 1565. Azután Rákóczi Lászlónak bírtoka vala, a’ mint 1662-dikben épűltt kastéllyának felűlírattyából kitetszik, vólt erőssége lerontattatván 1578-ban megújjíttatott; Ispotállyát Bánfi Erzsébet, Rákóczinak Hitvese szerzette; új kastéllyával, ’s jeles Szentegyházával díszesíttetik; díszes úri kertye, szép majorsága, ’s vadas kertyei is vagynak itten az Uraságnak, ’s posztót készítő műhelye; Ebedecznél savanyú vize van; földgye jó, réttye számos, fája van, legelője elég, jó borait könnyen eladgya, piatza helyben, és másfél órányira." [2]

A Zsitvavölgyi helyi érdekü vasút egyik állomása.[3] A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1328 lakosából 1096 szlovák és 59 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1363 lakosából 1212 szlovák és 85 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1583 lakosából 1356 szlovák és 166 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1602 lakosából 1274 szlovák és 311 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 1782 lakosából 1706 csehszlovák és 54 magyar volt.

1930-ban 1976 lakosából 1942 csehszlovák és 6 magyar volt.

1991-ben 2890 lakosából 2861 szlovák és 5 magyar volt.

2001-ben 2888 lakosából 2854 szlovák és 3 magyar volt.

2011-ben 2747 lakosából 2688 szlovák és 3 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Várkastélya a 15. században épült, 1662-ben átépítették. A 18. század végén tovább bővítették, majd 1830-ban Hild József klasszicista stílusban tervezte át. Több tulajdonos után, 1890-ben Habsburg főhercegi birtok lett. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök nyaralója volt.
  • A település 12 hektáros vadasparkjában még egy klasszicista vadászkastély is áll.
  • Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt plébániatemploma búcsújáróhely, búcsúja a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. A templom 1784-ben Hefele Menyhért tervei alapján épült barokk-klasszicista stílusban. Kegyképét Emerich Károly festette 1730-ban, eredetileg a kastély kápolnájában volt. A búcsújárás eredete a birtokos Rákóczi Erzsébettől ered, aki 1683-ban fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha a várost megmenti a töröktől, zarándoklatot tesz a Szentföldre. A Szentföldről, Kármel hegyéről azzal a meghatalmazással jött haza, hogy megalapíthassa a Kármelhegyi Boldogasszony Társulatot; XI. Ince pápa pedig engedélyezte a kegyhely alapítását.
  • A település népművészetét néprajzi kiállítás mutatja be.
  • Az országban egyedülálló lovasmúzeum is látható itt.

Gazdasága[szerkesztés]

Kistapolcsány legfontosabb üzeme a szőlőfeldolgozó és borüzem (Vinárske závody Topolčianky s.r.o.).

Ismert emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1855. február 14-én Staud Lajos kúriai bíró, az MTA levelező tagja.
  • Itt hunyt el 1856-ban Keglevich János főispán, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos és főudvarmester.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Pallas Nagy Lexikona; Moldoványi Béla: Bars vármegye közlekedésügye.; Kormos, A. (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 1917-1918 I. Budapest, 430; Csal. mar. II/1.

További információk[szerkesztés]