Forgách család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Légifotó a gímesi várról

Ghymesi és gácsi gróf Forgách család alatt elsősorban azon családokat értjük melyek az Árpád-korból, és a gímesi váruradalom birtokosaitól eredeztetik magukat.

A család története[szerkesztés]

A Hontpázmány nemzetség[szerkesztés]

A Hont-Pázmán nemzetségből származott Ivánka 1226-ban nyerte adományul Ghymest II. András királytól.[1] IV. Béla király 1242-ben az alsóghymesi földterületet adományozta a családnak, ahol várat építettek. Ivánka fia András (1241-1290) királyi tárnokmester, Béla herceg udvarmestere (1256), IV. Béla királynak pedig igen kedvelt embere volt. 1268-ban a szolgagyőri várjobbágyok Szencse nevű birtokára nyert királyi adományt.[2] Az ő fiai: János kalocsai érsek, Tamás (1275-1295) nyitrai és barsi főispán és Miklós (1290-1295), a Forgách család őse. A család várát, 1311-ben Ivánkától Csák Máté elfoglalta, azonban Károly Róbert hívei azt visszafoglalták. A család ekkor Koszmályon "húzta" meg magát. Mária királynő juttatta a birtokot Forgách Balázs pohárnokmesternek, jutalmul amiért az halálosan megsebesítette Kis Károlyt. Forgách azonban bosszú áldozatává vált. Ezen eseményeket a népköltészet is megörökítette.[3] Ezek után a várat hosszú ideig a Forgách család bírta.

A ghymesi és gácsi Forgách család[szerkesztés]

A Forgách család 1564-ben és 1570-ben két ízben nyert új adománylevelet, amelyek szerint 36 község tartozott a birtokukba Bars vármegyében. Forgách Simon báró 1579-ben további pókateleki Szomor János tulajdonát képező helységeket és részbirtokokat nyert Rudolf királytól, melyek azelőtt is a gímesi vár tartozékai voltak, de azokat 1552-ben a Forgách család tagjai, az ellenük - Koppányi megöletése miatt - megindított főbenjáró per következtében kénytelenek voltak néhány száz jobbágyukkal, vérdíj fejében, kiszolgáltatni.

A család idővel két főágra szakadt: az idősebb, vagyis ghymesi, melynek III. Péter barsi főispán (1493-1505) és a gácsi ágazatra, melynek Gergely nyitrai főispán az alapítója. Tagjai sorából V. Ferenc, Bars vármegye főispánja volt és grófi rangot nyert († 1647). VII. András 1675-ben emeltetett grófi rangra.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után a gróf Forgách javakra már 1711-ben rá tette kezét a kamara. A gímesi uradalmat, amelynek gróf Forgách Simon volt a részbirtokosa, gróf Wratislau vette meg 130 000 forintért, ennek egy kis részét Forgách Pál gróf (András fia) már 1712-ben visszaváltotta. Forgách Simon kuruc tábornagy követte Rákóczit az emigrációba. A szatmári béke után kirekesztették az amnesztia lehetőségéből. Előbb Lengyelországban, majd 1716-tól Törökországban bujdosott. Egy ideig Rodostóban élt, de 1721/1722-ben visszatért lengyel földre. Magával vitte azonban a családi levéltárat is, melyet Lembergben helyezett biztonságba. A levéltár utóbb Jávorka Ádám közvetítésével került ismét Magyarországra.

Ettől kezdve a gímesi uradalom IV. Pál († 1746) ágának birtokába jutott, fia Károly († 1778) annak fia: III. József, akinek fia Károly (1783-1859) és az ő fia Károly (szül. 1825).

Tagjai közül kiemelkedtek:

  • I. Péter, főhadvezér a husziták ellen (1387-1420).
  • I. Zsigmond, királyi kincstárnok, 1525-ben címerújítást nyert. Fiai: III. Imre trencséni főispán, († 1589), III. Ferencz, történetíró, nagyváradi püspök, (1510-1577), I. Simon, dunántúli főkapitány († 1589). Simon fiai: IV. Ferenc, királyi helytartó, nyitrai püspök, bíbornok, majd esztergomi érsek (1566-1615), II. Zsigmond, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja, országbíró, majd nádor, (1565-1621), Miklós (1632-1636) és Ferenc (1636-1648) Bars vármegye főispánjai.
  • II. Zsigmond nádor fia I. Ádám, országbíró, Nógrád vármegye főispánja 1640-ben grófi rangra emeltetett. Fia II. Simon, II. Rákóczi Ferenc tábornoka (1669-1729), számkivetésben halt meg Zulkiván, Lengyelországban.

Napjainkban a gímesi vár turisztikai célpont, a család történetének is szentelt gímesi Forgách kastélymúzeum 2009 óta látogatható.

Címer[szerkesztés]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Hont-Pázmány János (?–1301 ?) kalocsai érsek, királyi kancellár.
  • Forgách Antal (1818–1899) honvédfőhadnagy
  • Forgách Antal (1819–1885) helytartó, kamarás, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos, főispán
  • Forgách Antal (1869–1931) császári és királyi huszárkapitány, országgyűlési képviselő
  • Forgách Ádám (1601–1681) magyar földbirtokos, várkapitány és országbíró.
  • Forgách Ágoston (1813–1888) címzetes püspök, nagyprépost, Esztergom vármegye főispánja.
  • Forgách Ferenc (1560–1615) bíboros, prímás, esztergomi érsek.
  • Forgách József (1756–1829) császári és királyi kamarás.
  • Forgách Miklós (?–1649 előtt) főtárnokmester.
  • Forgách Miklós (1731 vagy később–1795) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, nyitrai főispán.
  • Forgách Pál (1677–1746) esztergomi kanonok, császári tanácsos.
  • Forgách Pál (1696–1759) teológiai doktor, nagyváradi, később váci püspök.
  • Forgách Simon (1669–1729) császári és királyi tábornok, kuruc tábornagy, a családi levéltár megőrzője.
  • Forgách Zsigmond (1565–1621) Magyarország nádora.

Leszármazás[szerkesztés]

1. A Hont-Pázmány nemzetség Forgách ágának őse Iváncs, akinek fia I. Ivánka (1226-29). Az ő fia I. András (1293-97), annak fia II. Miklós (1307) a Ghymesi Forgách család őse.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fejér III, 2, 93.
  2. Fejér IV, 3, 431.
  3. Vágd csak fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gimes és Gács vagy Balázs öld meg a királyt, Neked adom Gimes vár(á)t (A Pallas nagy lexikona - Lantosok); Lengyel Dénes 1985: Régi magyar mondák. Debrecen, 246-250.

Források[szerkesztés]

  • Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
  • Huszár Mihály 2018: Egy grófi família múltjának töredékei. A Forgách hagyaték feldolgozásának lehetőségei. Történeti Muzeológiai Szemle 16.
  • Ján Hikker 2016: Forgáchovci šľachtici z Gýmeša a Haliče.
  • Miroslav Eliáš 2016: Pod zástavou Marsa.
  • Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V.
  • Janičkárová, Jolana 2014: Osudy slanských Forgáčovcov a Waldbottovcov.
  • Baxa, P. a kol. 2013: Kostoľany pod Tribečom.
  • Lukačka, J. 2003: Rod Forgáčovcov do polovice 15. storočia. Historický zborník 13/1-2, 66-79.
  • Peter Keresteš 2001: Neznáma ujlacká vetva Forgáčovcov. Genealogicko-heraldický hlas 2011/1-2, 27-39.
  • Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom.
  • Forgách Imre feljegyzései. Történelmi Tár 1890, 795-797.
  • Forgách Imre naplója. Közli: Komáromy András. Turul 7 1889, 70-78.
  • Forgách Imre naplója. Turul 1889, 70-96.