Bártfai Szabó László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bártfai Szabó László
Született 1880. január 3.
Gyöngyös
Elhunyt 1964. augusztus 23. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész,
levéltáros,
könyvtáros

Bártfai Szabó László (Gyöngyös, 1880. január 3.Budapest, 1964. augusztus 23.) történész, levéltáros, könyvtáros. A neve előfordul Szabó László alakban is.

Élete[szerkesztés]

Szabó Sándor és Kovács Teréz iparos szülők fia. Ősei Sáros megyében III. Ferdinándtól kapták 1652. május 22-én a címert és nemesítést. Szabó szüleivel Budapestre költözött és itt járta középiskoláinak egy részét; érettségi vizsgálatot a rózsahegyi főgimnáziumban tett. A Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. 1904. október 1-jén bölcsészdoktori, 1906. január 24-én középiskolai latin–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1904. május 25-től a Nemzeti Múzeum gyakornoka, 1908. április 30-tól segédőr.[1] Az első világháború idején bevonult, de frontszolgálatot nem kellett teljesítenie.[2] 1918-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztályigazgatója és a levéltári osztály vezetője volt. 1924-ben helyezték át a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába, ahol – egyéb feladatai mellett – főként az ősnyomtatványok és a Régi Magyar Könyvek feldolgozásával foglalkozott 1935-ig.[3] 1908-tól a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, 1911-től a Magyar Történelmi Társulat igazgató és választmányi tagja. 1925-től a Szent István Akadémia rendes tagja.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Történészként oklevél- és pecséttannal, valamint család- és helytörténettel foglalkozott. Pályafutása elején feldolgozta Forgách Ferenc váradi püspök életét és a Forgách család történetét. Később – Fejérpataky László ajánlására – megbízást kapott a Széchenyiek történetének megírására. Kiadta a Csáky család oklevéltárát is.[2]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Ghymesi Forgách Ferencz 1535–1577. Egyetemi doktori értekezés. (Magyar történeti életrajzok. Budapest, 1904; digitális kiad. 2008) [1]
  • Ghymesi Forgách Ferenc váradi püspök évkönyvei, tekintettel művelődéstörténeti adataira. (Budapest, 1904)
  • Három Árpádkori pecsét (Turul, 1907)
  • A Hunt-Pazman nemzetségbeli Forgách család története (Esztergom, 1910)
  • A sárvár-felsővidéki gr. Széchenyi család története I–III. (Budapest, 1911–1926)
  • A körösszeghi és adorjáni gróf Csáky család története I/1–2. Oklevéltár (Budapest, 1919)
  • Gróf Széchenyi István könyvtára. 1808–1860. Összeáll. (Budapest, 1923)
  • Gróf Széchenyi István és kortársai (Budapest, 1926)
  • Naplók, emlékiratok és feljegyzések Magyarország történetéhez. 1815-1867. (Háborús Felelősség, 1928–1929)
  • Gróf Széchenyi György levelei br. Ebergényi Lászlóhoz I–II. (Budapest, 1929)
  • Széchenyi, Petőfi és az Ellenzéki Kör 1848-ban (Budapest, 1930)
  • Széchenyi gazdaságpolitikai tételei. (Közgazdasági Szemle, 1930)
  • Óbuda egyházi intézményei a középkorban (Budapest, 1935)
  • Mit várhatunk a Fehéregyház körül folyó ásatásoktól? (Budapest, 1936)
  • A Szent Ferenc-rendiek gyöngyösi temploma és kolostora. Csemegi Józseffel. (Gyöngyös, 1937)
  • Pest megye történetének okleveles emlékei 1002–1599-ig (Budapest, 1938)
  • Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808–1860 I–II. (Budapest, 1943)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai 1831–1949. MTA Könyvtára, Budapest, 1987. 139. o.
  2. a b Tóth András: Történelmi családok krónikása[halott link] Zuglói Lapok, 2002. jún. 11. 4. o.
  3. Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai 1831–1949. MTA Könyvtára, Budapest, 1987. 139–140. o.

Források[szerkesztés]