Magyar Történelmi Társulat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Magyar Történelmi Társulat pecsétje a jelmondattalGróf Mikó arcképe be
Gróf Mikó Imre arcképe, Pollák Zsigmond metszete, 1876

A Magyar Történelmi Társulat a legkorábban (1867-ben) alapított, ma is működő tudományos társulat[1] Politikamentes szellemiségre törekszik. A történettudomány területén – a Magyar Tudományos Akadémia mellett – a legrégibb és legnagyobb hagyományokkal rendelkezik. A magyar történészek, történetírók, történelemtanárok és a történelem iránt érdeklődők központi társadalmi szervezete.[2]

Céljai[szerkesztés]

  • a hazai történettudomány művelése, népszerűsítése, levéltári kutatások rendezése, valamint a hazai történelmi források kiadása céljából. politikamentes szellemiségének megfelelően,
  • a magyar - és lehetőségei szerint az egyetemes - történettudomány újabb kutatási eredményeinek minél szélesebb körben történő ismertetése
  • hagyományos célja, hogy a magyar történelem kutatóit, oktatóit és a történelem iránt érdeklődőket összefogó, érdekeiket védelmező és képviselő nagy, informális "céhhé" váljon.[3]

Jelmondata[szerkesztés]

"Emlékezzünk régiekről!"

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

Az első értekezletet ez ügyben 1867. február 2-án Ipolyi Arnold hívta össze. Itt beszélték meg a társulat alakításának módozatait s küldtek ki egy bizottságot (Thaly Kálmán, Ipolyi, Pesty, Rómer Flóris) az alapszabályok kidolgozására. Az első közgyűlést 300 taggal május 15-én tartották a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében, amelyen megvitatták és elfogadták az alapszabályokat. A június 13-án tartott második közgyűlésen felolvasták a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokat, és megválasztották a vezetőséget. Az elnök gróf Mikó Imre, a másodelnök Horváth Mihály, harmadelnök Ipolyi Arnold lett. Megválasztottak továbbá 45 választmányi tagot. Ezzel a társulat megkezdte működését.[4]

A 19. század második felében[szerkesztés]

Az első titkár Thaly Kálmán volt, ugyanő lett szerkesztője a Társulat 1867. júliusban megindított szakfolyóiratának, a Századoknak is 1875-ig, amikor Szilágyi Sándor váltotta fel. Könyv- és levéltári kutatások céljából a történelmi kirándulások rendezését is ügykörébe vonta a Társulat, amelyeket kezdetben minden évben, később háromévenként tartottak. Első volt a kolozsvári, ezt követte a hontvármegyei 1869., avasvármegyei 1870., zemplén-ungi 1873., a zólyom-besztercebányai stb. kirándulás, amelyek során több mint 134 levéltárat kutattak át a társulat tagjai, miközben több nevezetes irodalmi felfedezést is tettek, így egy ilyen kirándulás alkalmával fedezték fel 1871. Csicseren a Szabács viadala című, 1473-ban írt magyar költeményt, 1874-ben Zólyom-Radványban Balassi Bálint ismeretlen költeményeit, amelyeknek kiadásáról is a társulat gondoskodott (1879). A Társulat alapításától kezdve tudományos és társadalmi téren is jelentős szerepet játszott. Tagjai a kezdetektől fogva - igen szoros együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával - meghatározó szerepet vállaltak a levéltári kutatásokban, a legfontosabb történeti iratokat közzétevő forráskiadványok összeállításában és a Magyarország történetének korszakait bemutató nagy tudományos és népszerűsítő összefoglalók (például a millenniumi tízkötetes magyar történet) elkészítésében egyaránt. A Társulat tevékenységi köre kiterjedt a történettudomány teljes területére mind időben (a legrégibb koroktól kezdve a 20. századig), mind tematikailag (a történelem és segédtudományai), ami még napjainkban is kiválóan tükröződik különféle Tagozatainak munkájában. A Társulat jelentős társadalmi szerepét a rendszeresen tartott budapesti és vidéki konferenciák, előadások, sőt tudományos céllal vezetett kirándulások mellett jól jelezte egyre növekvő (az 1880-as években már kb. 1850 fős) taglétszáma is.

A 20. század első felében[szerkesztés]

A Társulat a 19-20. század fordulóján egyre nagyobb nehézségekkel küszködött (anyagi problémák, csökkenő taglétszám, a vándorgyűlések elmaradása stb.). Új korszakot nyitotta Társulat életében Klebelsberg Kuno 1917-től 1932-ig tartó elnöksége. Klebelsberg kultúrpolitikája és szervezőtevékenysége idején ismét fellendültek (különösen a bécsi) levéltári kutatások, újra nagyobb számban jelentek meg forráskiadványok, immáron nem csupán a közép-, hanem az újabb és legújabb korra vonatkozóan is. Nagyobb monografikus összefoglalók és tanulmánykötetek (például a Magyar Művelődéstörténet) kiadására a társulat ebben az időben már ritkábban vállalkozott, a Magyar Történettudomány Kézikönyvei sorozatban 1934-ig mégis 13 kötetet sikerült megjelentetnie. S bár a Társulat a két világháború között társadalmi szerepéből is fokozatosan veszített, ennek ellenére a magyar történettudományban továbbra is meghatározó szervező és irányító szerepet játszott.

A második világháború után[szerkesztés]

A második világháború után - az MTA Történettudományi Intézetével való együttműködésben - a Társulatnak sikerült megőriznie fontos szerepét, bár forráskiadó szerepe csökkent. Jelentősen erősödött viszont - részben politikai okokból - társadalmi szerepe, elsősorban népszerűsítő kiadványainak, újabb vidéki szervezetek és tagozatok alapításának, valamint (a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal együtt) a történelemtanárok képzésébe és a tudományos nagyközönség rendszeres tájékoztatásába való bekapcsolódásának köszönhetően.

A 21. században[szerkesztés]

Elnökei[szerkesztés]

Hivatali ideje Elnök
18671876 Mikó Imre gróf
18771878 Horváth Mihály
18781886 Ipolyi Arnold
18871888 Kemény Gábor
18891894 Szécsen Antal
18941913 Teleki Géza
19131916 Thallóczy Lajos
19171932 Klebelsberg Kuno
19331944 Hóman Bálint
19461949 Eckhart Ferenc
19491958 Andics Erzsébet
19581966 Molnár Erik
19671975 Ember Győző
19751982 Berend T. Iván
19821985 Makkai László
19861990 Balogh Sándor
19911999 Diószegi István
19992007 Kosáry Domokos
20072015 Orosz István
2015 Hermann Róbert

Kiadványai[szerkesztés]

A Társulat kezdettől fogva számos könyvsorozatot és folyóirat indított, számos forráskiadványt publikált.

Történelmi tár és Történeti életrajzok[szerkesztés]

A társulat a Századok mellett 1885-ben a Magyar Tudományos Akadémia segélyezésével megindította a történeti anyag közlése céljából a Magyar Történelmi Tár (1856-1877) helyébe lépő Történelmi tár évnegyedes folyóiratot. 1885 után Történeti életrajzok címen történeti monográfiákat is kiadtak, melyek többek között Mária királynő, Zay Ferenc, Széchy Mária (II.) Forgách Zsigmond, Pázmány Péter, Kun László, (III.) Rákóczi Zsigmond, Bekes Gáspár, Béldi Pál, Nyáry Krisztina, (IV.) Thurzó Imre, Thököly Imre, Csák Máté, (V.) Bakócz Tamás, Maylád I., (VI.) Bethlen Gábor, Mátyás király, (VII.) Kovacsóczy Farkas, II. Rákóczi György, (VIII.) Nagy Lajos király, (IX.) Weiss Mihály, I. Rákóczi György, (X) Gvadányi József, Corvin János, (XI) Esterházy Pál és Zrínyi Miklós költő életrajzait közölték. Emellett 1895-ben népszerű felolvasások rendezését kezdték meg, amelyeket külön füzetekben ki is adtak.

Forráskiadványok[szerkesztés]

A társulat forráskiadványai: Hazai okmánytár, I. köt. (1879), A Zichy-család okmánytára I-VIII., Nagy Imre, újabban (6. és 8. köt.) Kammerer Ernő szerkesztésében (1871-95). A széki gróf Teleki-család oklevéltára I., II. Barabás S. szerkesztésében (1895).

Házi történelmünk emlékei[szerkesztés]

Egy másik nagy vállalkozása a Házi történelmünk emlékei következő négy osztállyal: 1. Udvartartás és számadás-könyvek. 2. Régi magyar szakácskönyvek. 3. Leltárak és hozományjegyzékek. 4. Házi orvoskönyvek. Szerk. Radvánszky Béla br. Eddig megjelent kötetei: Bethlen Gábor fejedelem udvartartása (1888) és Régi magyar szakácskönyvvek (1893). Pályadíjak kitűzésével is hatott a történettudomány fejlesztésére s Csánky Dezső, I. Mátyás király udvara, Corvin János életrajza stb. ezeknek köszönik létrejöttüket.

Századok[szerkesztés]

A tagság számára már az interneten digitalizálva is elérhető az 1867 óta kiadásra kerülő Századok. 2007-ben DVD-n is megjelentek az addig évfolyamok számai.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Történelmi Társulat rövid története. (Hozzáférés: 2010. május 13.)
  2. Magyar nagylexikon 12. kötet 542. old.
  3. A Magyar Történelmi Társulat rövid története. (Hozzáférés: 2010. május 13.)
  4. Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében (1882; reprint 1987).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]