Hont vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hont vármegye
Hont vármegye címere
Hont vármegye címere

Központ Hont, Korpona, Ipolyság
Népesség
Népesség 132.500
Nemzetiségek magyarok, szlovákok, németek
Földrajzi adatok
Terület 2 633  km2
Térkép
Hont vármegye térképe
Hont vármegye térképe
Hont vármegye domborzati térképe
Hont vármegye domborzati térképe
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hont vármegye témájú médiaállományokat.
Hont vmegye az első katonai felmérés térképén, 1780 körül
Hont vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Hont vármegye (szlovákul és németül: Hont; latinul: Hontiensis, Honthiensis, Hontensis, Honthum) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén. A vármegye legnagyobb része ma Szlovákiához, kis része Magyarországhoz tartozik.

Névadója és első ispánja Hont-Pázmány nemzetség egyik névadó őse, Hont (Hunt) lovag.[1]

Földrajza[szerkesztés]

A vármegye területének legnagyobb része hegyes, csak az Ipoly völgyében található síkság. A hegységek az Északi-Kárpátok csoportjai, a Selmecbányai-hegység, az Osztroski-hegység. Északról Bars és Zólyom vármegyék, keletről Nógrád vármegye, délről Esztergom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék, nyugatról pedig Bars és Esztergom vármegyék határolták.

Történelem[szerkesztés]

Hont vármegye a 11. században vált le a vele szomszédos Nógrád vármegyétől. Az 1300-as évek elején hozzácsatolták a Kis-Hont nevű régiót, amely 1802-ig volt része, akkor egyesült Gömörrel és létrejött Gömör és Kis-Hont vármegye, amelynek székhelye Rimaszombat lett.

1552 és 1685 között a vármegye az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt és a Nógrád szandzsákhoz tartozott.

1920-ban a vármegye északi, nagyobb része Csehszlovákiához került, a déli rész továbbra is Magyarországnál maradt. A Csehszlovákiához tartozó rész 1923-ig önálló megyeként tovább működött, 1923–1928 között Zólyom megyéhez tartozott, 1928 után viszont megszűntek a megyék Szlovákia területén. A Magyarországhoz tartozó rész először tovább működött Nagymaros székhellyel, majd 1923-tól 1938-ig Nógrád és Hont k.e.e. vármegye része volt.

Az első bécsi döntés 1938-ban Hont területének nagy részét Magyarországnak ítélte, ekkor jött létre Bars és Hont k.e.e. vármegye, amely 1945-ig létezett. A Csehszlovákiánál, majd Szlovákiánál maradt rész az 1938-ban az 1928 előtti Zólyom megye helyébe lépő Garam megye része lett.

A második világháború után helyreállt az 1938 előtti országhatár, és a magyarországi rész Nógrád-Hont vármegye része lett, majd nagy része 1950-től Pest megyébe olvadt be.

Közigazgatás[szerkesztés]

Hont vármegye a 20. század elején hat járásra volt felosztva:

A megyéhez tartozott ezen kívül Korpona rendezett tanácsú város.

Lakosság[szerkesztés]

1896-ban összesen 132.500 lakosa volt, ebből:

Főispánok 1525-ig[1][szerkesztés]

1001 – Hont (Hunt), 1156 – German, 1237 – 1239 - Lukács, 1247 – Márk, 1267 előtt - 1267 – Péter, 1269 – Hedrik, 1275 – 1278 – Demeter, 1291 – 1292 – Bogomér, 1298 – János, 1300 – Kemin curialis comes, első oklevél, 1313 – Péter, 1322 – Márk, 1322 – 1325 – Balázs, 1328 – János, 1329 – 1340 – Miklós, 1340 – 1346 – Moronchuk, 1350 – 1359 – Gilétfi Domonkos, 1375 – Nelepec fia Iván, 1376 – 1385 – Balázs, 1379 – Treutel János, volt szörényi bán, 1389 – Szécsényi Frank és Simon, 1396 – Miklós, 1406 – Tar Lőrinc, 1409 – Gyarmathy László, 1437 körül – Arani Miklós, 1454 – Szécsényi László, 1506 – 1510 – Szoby Mihály,

Alispánok 1525-ig[1][szerkesztés]

1325 – Cholnok, 1332 – János, 1343 előtt – Orrós Miklós, 1344 – János, 1347 – 1348 – Pál, 1351 – 1353 – Demeter, 1355 – Imre, 1361 – 1365 – Kürthy Antal, 1367 – Leszenyei Chako Pál, 1369 – Kürthy Antal, 1372 – Mata fia Miklós, 1382 – Bank, 1392 – 1393 – Muslay Jakab, 1404 – Rohman Imre, 1406 – 1407 – Gyallay Pál, 1408 – Koth Miklós, 1410 – Gyallay Pál 1411 – 1413 – Koth Miklós, 1414 – Fejes János és Maróthy János, 1417 – Fejes János és Szudy Zsigmond, 1418 – Szalatnay János, Thury Domonkos, Szudy Zsigmond, 1423 – Kürthy András és Szudy Zsigmond, 1424 – Szekellőy János és Szalatnay Simon, 1426 – Sáffár Tamás és Valkay János, 1427 – M...tha István és Szenterzsébeti Imre, 1427 – Valkay János, 1429 – 1430 – Berneczei Simon, 1431 – Piry Miklós, 1431 – 1432 – Szenterzsébeti Imre, 1434 – Szügyi Orbonáz András, Piry Miklós, 1436 – Csehy Balázs, 1437 – Hathy Ferenc és Libercsey Simon, 1438 – Balasethy Nagy Pál, 1447 – Kéry Benedek, 1448 – Balogi Lökös Simon és Simonyi György, 1450 – Kormos Ambrus, Darasy Péter, Dalyo Mihály, 1451 – Kormos Ambrus, Dersenyey Miklós, Dalyo Mihály, 1454 – 1455 – Szelényi Tamás és Zsembery Gergely, 1457 – Küstössy Zarka Gergely, 1462 – Dalyo Mihály, Csehy Miklós, 1462 – 1464 – Csehy Miklós, Királyfiay Péter, 1464 – Csehy Miklós, Horhy Miklós, 1465 – Csehy Miklós, Palásthy Domonkos, 1465 – 1466 – Maróthy György, 1467 – 1468 – György, Leszenyei Chako Pál, 1467 – 1471 – Deméndy Péter, 1472 – Nyéky Imre, 1473 – Nyéky Imre, Bory Osvald, 1474 – Nyéky Imre, 1475 – Nyéky Imre, Varsányi Benedek, 1478 – Darasy Simon, 1479 – 1484 – Darasy Simon, Csery Miklós, 1484 – Csery Miklós, Maróthy Péter, 1486 – Dalmadi Horváth János, Kürthy Uriel, 1486 – 1490 körül - Dalmadi Horváth János, Leszenyei Chako János, 1491 – Luka György, 1492 – Luka György, Kalonday György, 1493 – Csery Antal, Palásthy Paska János, 1494 – Csery Antal, Palásthy Paska János, Baloghy István, 1495 – Csery Antal, Palásthy Paska János, 1496 – Csery Antal, 1497 – Csery Antal, Baloghy István, Piry Bertalan, 1498 – Palásthy Paska János, 1499 – 1501 – Kalonday György, Teszéry Péter, 1502 – 1503 – Kalonday György, Baloghy István, 1504 – 1510 – Kalonday Péter, Csehy Joakim, Teszéry Péter, 1511 – 1513 – Kóváry Pál, 1516 – Szalatnay Jakab, 1516 – 1522 – Kóváry Pál, Sipeky László, 1523 – 1525 – Kóváry Pál,

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt, Magyar Országos Levéltár, Akadémia Kiadó, Budapest, 1971

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]