Bát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bát (Bátovce)
Báti katolikus templom
Báti katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang község
Polgármester Peter Burčo
Irányítószám 935 03
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Népesség
Teljes népesség 1074 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 231 m
Terület 31,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bát (Szlovákia)
Bát
Bát
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 18′, k. h. 18° 45′Koordináták: é. sz. 48° 18′, k. h. 18° 45′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bát témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Báti evangélikus templom

Bát (korábban Asszonyvásár, szlovákul: Bátovce, németül: Frauenmarkt) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Elesfalu tartozik hozzá. 1922-ig járási székhely.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 14 km-re északkeletre, a Selmec patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időkben éltek emberek, ezt bizonyítja az a számos lelet, amely a régészeti kutatások során került itt elő. A kőkorszakból a lengyeli kultúra, valamint a vonaldíszes kerámiák népének cserépmaradványai, a bronzkorból bronz használati tárgyak, szekercék kerültek elő.

Bátot 1037-ben a bakonybéli Szent Móric kolostor alapításával kapcsolatban említi először írott forrás, mint a kolostor birtokát. A hagyomány szerint Salamon király hadvezére, "bátor" Opos alapította, innen ered a neve, mely névadója a nevezetes Báthori-családnak. Első keresztelőkápolnája 1070-ben már állt, majd a 13. században felépült a templom is. Még ebben a században német telepesek érkeztek ide és mezővárosi rangra emelkedett. Következő említésekor, 1086-ban Szent László király megerősíti a bakonybéli kolostort birtokaiban. A 14. században számos alkalommal történik említés a településről. 1320-ban Károly Róbert király az esztergomi érsekségnek adományozta. 1327-ben már német bányászok lakták. 1388-ra bányavárossá fejlődött. A 16. században már fejlett volt a báti kézművesség is, híresek voltak az itteni céhek. A 17. században török támadások érték. 1780-ban Hont vármegye egyik szolgabírói járásának székhelye.

Vályi András szerint "BÁT. Frauenmark. Batucze. Elegyes falu Hont Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik tót Bakának szomszédságában."[2]

Fényes Elek szerint "Báth, (Frauenmarkt, Bátovce), tót m. város, Honth vgyében,, Selmecztől délre 4 órányira, egy kies kellemes vidéken. Kath. és evang. anyatemplomok, több uradalmi épületek; boltok, és nemesi curiák; vendégfogadó, postahivatal. Lakosai, kik hajdan németek voltak, 480 kath., és 685 evang. mennek; s a régi időkben jeles szabadságokkal éltek, sőt bányájok is volt, de ezeknek ma csak nyomai látszanak. Határja nagy és termékeny; szőlőhegye tágas, legelője elég; tölgyes, bikkes erdeje jó karban tartatik; országos és hetivásárjai mind marhára, mind gabonára nevezetesek. F. u. Eszterházy herczeg."[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásának székhelye volt. 1943-ban Elesfalut csatolták hozzá.

A ma Báthoz tartozó Disznóspuszta (Kmetovce) egykor önálló község volt. 1312-ben említik először, amikor Zsemberi Ambrosius másfél ekényi itteni földjét lányának, Erzsébetnek adja. Többek között a Szigethy, Horváthy, Turcsány, Dalmadi, Szmrecsányi, Hancsók és Stummer családok birtokolták. A 19. század közepén 160-an lakták, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A falunak vízimalma is volt.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1318 lakosából 1021 szlovák és 260 magyar.

2011-ben 1074 lakosából 1029 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Báti vízduzzasztó
Báti vízduzzasztó