Ugrás a tartalomhoz

Garamszentgyörgy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garamszentgyörgy (Jur nad Hronom)
Katolikus templom
Katolikus templom
Garamszentgyörgy zászlaja
Garamszentgyörgy zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1303
PolgármesterJozef Kovács
Irányítószám935 57
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség984 fő (2024. dec. 31.)[1]
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság146 m
Terület15,189143 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 07′ 31″, k. h. 18° 37′ 38″48.125278°N 18.627222°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 31″, k. h. 18° 37′ 38″48.125278°N 18.627222°E
Garamszentgyörgy weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Garamszentgyörgy témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Garamszentgyörgy (szlovákul Hronsky Sväty Jur 1936-tól Sväty Jur nad Hronom, 1945 után Jur nad Hronom) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Lévától 10 km-re délre, a Garam bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorszakban lakott volt. Ebből az időszakból származnak a vonaldíszes kerámia, a bükk és morva festett kerámia kultúrájának leletei. A kalkolitikum időszakából a baden-péceli kultúra telepének, valamint a hallstatti, La Tène-i, római kor és a Nagymorva birodalom idejéből származó nyomokat találtak. Az Alsórét nevű részen három Árpád-kori telephelyet is feltártak illetve kutattak.

A falut 1276-ban „Sanctus Georgius” alakban, mint személynevet említik először. Szent György tiszteletére épült temploma a 13. század második negyedéből származik és román stílusban épült. 1292-ben „Villa S. Georgii”, 1424-ben „Zenthgywrgh” néven szerepel az írott forrásokban. 1312-ben Csák Máté serege foglalta el, akinek birtokában 1321-ig maradt.

A falu életében a továbbiakban az Esztergomi érsekség játszott jelentős szerepet, hiszen a település vált az egyik egyházi nemesi szék központjává. A szentgyörgyi széknek 1424-ből maradt fenn első írásos említése. A szék szervezete alá tartozott ekkor Nemesoroszi, Bernece és Veszele (1899-ben Tőre, ma Sáró része).

1439-ben szentmiklósi Pongrácz pusztította az esztergomi érsek birtokait. A szék predialistái harcoltak a mohácsi csatában Szalkai László esztergomi érsek zászlói alatt. A törökök hódításaival és az esztergomi szandzsák 1543 utáni megszervezésével a község is az adófizetőikké vált. 1553-ban a Garam árasztotta el a falu nagy részét. 1558-ban a törökök fosztották ki. Bár a feudális anarchia nyomán a földesúrnak való adózás időnként elmaradt és az érsekségen belüli kiváltságaikat sem tudták mindig érvényre juttatni, néha épp a szék vette át a helyenként akadozó vármegyei feladatköröket. A viszonyok rendezése érdekében a 16. század végén a szentgyörgyi és a verebélyi széket egyesítették. 1599-ben a török ismét feldúlta a falut, az 1601-ben történt összeírás szerint pedig malom is működött a faluban.

A 16. századtól kezdve itt is tért nyertek a reformáció irányzatai (főként Kálvin tanításai). Mivel az érsekség ezt nem tűrte, a protestánsokat időnként elűzték, illetve keményen megadóztatták. Az (érsek)újvári ejálet megszervezése után a falu ezen török közigazgatási egységbe tartozott, egészen Esztergom felszabadításáig és a török kiűzéséig ezen területről. A békeidőszak csak a Rákóczi-szabadságharc leverése után köszöntött a környékre, de időnként járványok tizedelték lakosait (például 1711-ben is). Az egyházak közti békés együttélést csak II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete garantálta. Egykori református temploma 1785-ben készült el. A század végén a faluban híres szarvasmarha és lótenyésztés folyt.

Vályi András szerint "SZENT GYÖRGY. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, fekszik Zsemlérnek szomszédságában, mellynek filiája; határbéli földgye jól termő."[2]

1819-ben az áradásokat elkerülendő kimélyítették a Garam medrét. A folyón komp közlekedett. A faluban többségbe kerültek a reformátusok. Az 1848-49-es szabadságharcban 6 lakos teljesített katonai szolgálatot. Az 1849. április 19-i nagysallói csata előtt a VII. honvédhadtest biztosította a Szentgyörgy és Kisveszele közti hídfőállást. Az 1855. március 6-i rendelettel megszüntették a prediális székeket, azonban a földek tulajdonosa nagyrészt továbbra is az érsekség maradt. 1888-ban tűzoltótestület alakult.

Fényes Elek szerint „Szent-György, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan bal partján, 217 kath., 3 evang., 452 ref. lak. Ref. anyatemplom. Legelőjök sok, s a Garan melletti füzesek fát eleget szolgáltatnak. F. u. a primás.”[3]

1906-ban alakult meg a fogyasztási és értékesítő szövetkezet. Az első világháborúban 36 helyi lakos esett el. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott.

A háború befejezésével a falu Csehszlovákiához került. Az érsekség birtokait elkobozták és részben felparcellázták. Az első bécsi döntés után, 1938 és 1944 decembere között ismét Magyarország része lett. A falubeliek közül 29-en vesztették életüket a harcmezőkön.

1945. március 26-án a községet elfoglalták a szovjet csapatok, májusban pedig visszacsatolták Csehszlovákiához. Az úgynevezett lakosságcsere egyezmény keretein belül kb. 300 magyart telepítettek át, valamint 282 embert deportáltak Csehországba, akik 1948-ban végül visszatérhettek. Helyükre többségében Nyíregyházáról és Pilisszentlászlóról telepítettek szlovák nemzetiségű családokat. A normalizáció után újraindult a kulturális élet, megalakult a Csemadok, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák Nőszövetség helyi szervezete, valamint további egyesületek is alakultak. 1957 óta működik a hangosbemondó. 1961-ben a község határában kőolajvezetéket fektettek. 1970-ben átadták az új kultúrházat. 1997-ben végbement a falu teljes gázművesítése és a telefonhálózat digitális átprogramozása.

Népessége

[szerkesztés]
Népességi statisztikák (10 év)[4]
Év:1994.2004.2014.2024.
Lakosság939944954984
Különbség +0,53 % +1,05 % +3,14 %
Népességi statisztikák[4]
Év2023.2024.
Lakosság985984
Eltérés-0,10 %

1601-ben malma és 51 háza állt.

1715-ben 2 malom és 18 adózó háztartás volt a településen.

1828-ban 93 házában 564 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, háziiparral foglalkoztak.

1880-ban 1168 lakosából 1102 magyar és 32 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1194 lakosából 1173 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1192 lakosából 1184 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1267 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 1155 lakosából 1137 magyar és 8 csehszlovák volt.

1930-ban 1126 lakosából 1011 magyar és 84 csehszlovák volt.

1941-ben 1103 lakosából 1099 magyar és 3 szlovák volt.

1991-ben 968 lakosából 445 magyar és 497 szlovák volt.

2001-ben 935 lakosából 519 szlovák és 391 magyar volt.

2011-ben 920 lakosából 562 szlovák és 318 magyar volt.

2021-ben 983 lakosából 667 (+12) szlovák, 254 (+11) magyar, (+1) cigány, 1 ruszin, 11 egyéb és 50 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • A falunak több kiváló református lelkésze volt.
  • A falu tiszteletbeli polgára Viliam Fischer szlovák kardiológus, aki 1998-ban Szlovákiában elsőként hajtott végre sikeres szívátültetést egy helybeli lakoson.
  • Itt született 1823-ban Molnár Sámuel református lelkész.[6]
  • Itt szolgált Újváry László (1930-2021) szlovákiai magyar pedagógus, a lévai magyar kulturális élet egyik szervezője.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent György tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. század első felében épült, 1499-ben gótikus stílusban építették át. 1937-ben bővítették.
  • Református temploma 1878-ban épült neoklasszicista stílusban.
  • Evangélikus templomát 1956-ban emelték.
  • A téren álló harangláb 19. századi.
  • Tájháza a 19. században épült, az itt lakók egykori életét mutatja be.

Néprajza

[szerkesztés]

1912-ben Kodály Zoltán itt gyűjtötte az Elesett a lúd a jégen régi stílusú magyar népdalt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

Források

[szerkesztés]
  • Martinák, M. 2015: Príspevok k stavebnému vývoju kostola Sv. Juraja v Jure nad Hronom. Acta Musei Tekovensis Levice X, 145-162.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Garamszentgyörgy&oldid=28226035”