Ugrás a tartalomhoz

Lontó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lontó (Lontov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1236
PolgármesterŠtefan Kuczman
Irányítószám935 75
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség662 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság129 m
Terület15,06 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 03′, k. h. 18° 47′48.050000°N 18.783333°EKoordináták: é. sz. 48° 03′, k. h. 18° 47′48.050000°N 18.783333°E
Lontó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lontó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lontó (szlovákul Lontov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 27 km-re délkeletre, a magyar határtól kb. 2 km-re, Tésával szemben – attól 3 km-re –, az Ipoly jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1236-ban "Lumptov" alakban említik először (1276-ban "Lomptou", "Lomptow"[2]). A középkorban több család is osztozott a község birtokán, főbb birtokosai a Kissallói, a Szécsényi, a Lévai Cseh, az Újlaki és az Országh családok voltak. A község 1552-ben török uralom alá került, ekkor a Honti náhijébe sorolták be.

Vályi András szerint "LONTO. Magyar falu Hont Várm. földes Ura Okolicsányi, és Podhorszky Uraságok, kiknek szép házaik vagynak itten, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Szakállosnak szomszédságában 1/2 órányira, és annak filiája; határja jó termékenységű, van gabonája, szénája, bora, erdője elég, malma is van, el adásra alkalmatos módgyok Báton."[3]

Fényes Elek szerint "Lontho, magyar falu, Honth vmegyében, Ipolyszakállashoz 1/2 mfd. 530 kath., 25 evang., 44 ref. lak., több uri lakházakkal és kertekkel. Határa mindennel bir: van szántófölde és legelője, tágas szőlőhegye, erdeje, sok gyümölcse. F. u. többen. Ut. posta Ipolyság."[4]

1854-ben 624 lakosából 520 katolikus volt. Még a 20. század elején is 11 kisebb nagyobb úrilak állt a faluban.

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 648 lakosából 598 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 703 lakosából 663 magyar és 17 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 874 lakosából 854 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 822 lakosából 806 magyar és 12 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 803 lakosából 716 magyar, 64 csehszlovák, 4 zsidó, 1 német és 18 egyéb külföldi volt.

1930-ban 896 lakosából 682 magyar, 172 csehszlovák, 5 zsidó és 37 állampolgárság nélküli volt. Ebből 821 római katolikus, 37 református, 21 izraelita, 16 evangélikus és 1 görög katolikus vallású volt.

1941-ben 914 lakosából 852 magyar és 59 szlovák volt.

1991-ben 689 lakosából 529 magyar és 149 szlovák volt.

2001-ben 629 lakosából 446 magyar és 155 szlovák volt.

2011-ben 702 lakosából 378 magyar, 283 szlovák, 17 cigány, 1-1 cseh, lengyel és morva és 21 azonosítatlan nemzetiségű, ebből 398 magyar, 195 szlovák és 84 cigány anyanyelvű lakos.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1742-ben épült, barokk stílusban. A templom mellett fa harangláb áll.
  • Nepomuki Szent János szobra a 18. század végén készült.
  • A Szentiványi-kastély 1760-ban épült barokk stílusban, ma romos állapotú. Egykor gazdag műtárgyai, szobrai az enyészet martalékai lettek.
  • A Jekelfalussy-kastélyban ma szociális otthon működik.
  • A Szabadhegyi-kúria.
  • A Rakovszky-kúria.
  • A községben ma is több régi, népi építésű lakóház áll.
  • A falunak gazdag népi hagyományai, népszokásai vannak.

Híres emberek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]