Lontó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lontó (Lontov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Turisztikai régióHont
Rang község
Első írásos említés 1236
Polgármester Štefan Kuczman
Irányítószám 935 75
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Népesség
Teljes népesség670 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság129 m
Terület15,06 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lontó (Szlovákia)
Lontó
Lontó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 02′ 30″, k. h. 18° 46′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 30″, k. h. 18° 46′ 40″
Lontó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lontó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lontó (szlovákul Lontov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 27 km-re délkeletre, a magyar határtól kb. 2 km-re, Tésával szemben – attól 3 km-re –, az Ipoly jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1236-ban "Lumptov" alakban említik először (1276-ban "Lomptou", "Lomptow"[2]). A középkorban több család is osztozott a község birtokán, főbb birtokosai a Kissallói, a Szécsényi, a Lévai Cseh, az Újlaki és az Országh családok voltak. A község 1552-ben török uralom alá került, ekkor a Honti náhijébe sorolták be.

Vályi András szerint "LONTO. Magyar falu Hont Várm. földes Ura Okolicsányi, és Podhorszky Uraságok, kiknek szép házaik vagynak itten, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Szakállosnak szomszédságában 1/2 órányira, és annak filiája; határja jó termékenységű, van gabonája, szénája, bora, erdője elég, malma is van, el adásra alkalmatos módgyok Báton."[3]

Fényes Elek szerint "Lontho, magyar falu, Honth vmegyében, Ipolyszakállashoz 1/2 mfd. 530 kath., 25 evang., 44 ref. lak., több uri lakházakkal és kertekkel. Határa mindennel bir: van szántófölde és legelője, tágas szőlőhegye, erdeje, sok gyümölcse. F. u. többen. Ut. posta Ipolyság."[4]

1854-ben 624 lakosából 520 katolikus volt. Még a 20. század elején is 11 kisebb nagyobb úrilak állt a faluban.

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 648 lakosából 598 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 703 lakosából 663 magyar és 17 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 874 lakosából 854 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 822 lakosából 806 magyar és 12 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 803 lakosából 716 magyar, 64 csehszlovák, 4 zsidó, 1 német és 18 egyéb külföldi volt.

1930-ban 896 lakosából 682 magyar, 172 csehszlovák, 5 zsidó és 37 állampolgárság nélküli volt. Ebből 821 római katolikus, 37 református, 21 izraelita, 16 evangélikus és 1 görög katolikus vallású volt.

1941-ben 914 lakosából 852 magyar és 59 szlovák volt.

1991-ben 689 lakosából 529 magyar és 149 szlovák volt.

2001-ben 629 lakosából 446 magyar és 155 szlovák volt.

2011-ben 702 lakosából 378 magyar, 283 szlovák, 17 cigány, 1-1 cseh, lengyel és morva és 21 azonosítatlan nemzetiségű, ebből 398 magyar, 195 szlovák és 84 cigány anyanyelvű lakos.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1742-ben épült, barokk stílusban. A templom mellett fa harangláb áll.
  • Nepomuki Szent János szobra a 18. század végén készült.
  • A Szentiványi-kastély 1760-ban épült barokk stílusban, ma romos állapotú. Egykor gazdag műtárgyai, szobrai az enyészet martalékai lettek.
  • A Jekelfalussy-kastélyban ma szociális otthon működik.
  • A Szabadhegyi-kúria.
  • A Rakovszky-kúria.
  • A községben ma is több régi, népi építésű lakóház áll.
  • A falunak gazdag népi hagyományai, népszokásai vannak.

Híres emberek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]