Kaas Ivor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaas Ivor
Kaas Ivor 1888-51.JPG
Született 1842. január 24.
Lontó
Elhunyt 1910. december 2. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • újságíró
  • politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaas Ivor témájú médiaállományokat.

Báró reventlowi Kaas Ivor (Lontó, 1842. január 24.Budapest, 1910. december 2.) publicista, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Apai ágon dán eredetű volt. Atyja, Kaas Ede báró, mint a Walmoden lovasezred főhadnagya jött hazánkba, ahol megismerte és nőül vette Ivánka Idát. Felesége kedvéért otthagyta az osztrák hadsereget és Magyarországon telepedtek le. Ivor a Hont vármegyei Lontón született, középiskoláit 1853-1859 között Pozsonyban és Szarvason végezte. 1860. márciusban a Táncsics Mihály vezetése alatt álló osztrákellenes egyetemi diákszervezkedés néhány más részvevőjével együtt elfogták, 7 hónapot börtönben töltött. Ezután 1863-ig a pesti egyetemen jogot hallgatott; ekkor Amszterdamba ment bankárnak s itt 1865 januárig maradt; 1866-ban visszatért hazájába és a Hon, később pedig a Hazánk szerkesztőségébe lépett. 1868 őszén előbb Kelet-Ázsiába utazott, ahol meglátogatta, Sziámot, Kínát, Japánt, majd Fokföldet és Észak-Amerikát. 1870 februárjában visszatért és egy évig Andrássy Gyula gróf mellett volt fogalmazó. 1871-ben a Reform szerkesztőségébe lépett, később a Budapesti Hírlap és 1875-94 között a Pesti Napló főmunkatársa lett. Szerzőként közreműködött a Magyar Korona című napi-, majd hetilapban is. 1894-től a Budapesti Hírlap, 1903-tól az Alkotmány munkatársa.

Kaas Ivor, báró sírja Budapesten. Fiumei úti Nemzeti Sírkert 28-díszsor-27.

1875-től kezdve több alkalommal is országgyűlési képviselő volt. Az 1875-1878. évi országgyűlésen a hátszegi, az 1888-1892 közötti országgyűlési ciklusban a főváros IV. kerületét (Belváros) képviselte. 1875 és 1876 között a Szabadelvű Párt tagja volt, majd annak ellenzékéhez csatlakozott. Előbb Apponyi Albert Mérsékelt Ellenzékének (1891-től Nemzeti Párt) volt híve, a második Wekerle-kormány 1890-es évek eleji egyházpolitikai reformjai hatására pedig alapító tagja lett a Katolikus Néppártnak. E párt programja alapján választották országgyűlési képviselővé Zsámbokréten egy 1903-as időközi választáson, majd másodszor az 1905-ös általános választásokon is. Az 1905-ben győztes szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának, illetve a Petőfi Társaságnak is tagja volt.

Források[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Utcát neveztek el róla Budapest V. kerületében (ma Nyáry Pál utca). Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkert ben található.

További információk[szerkesztés]