Kisölved
| Kisölved (Malé Ludince) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1255 |
| Polgármester | Csenger Beáta |
| Irányítószám | 937 01 |
| Körzethívószám | 036 |
| Forgalmi rendszám | LV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 170 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 27 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 132 m |
| Terület | 6,80 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisölved
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 47° 59′ 11″, k. h. 18° 41′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 11″, k. h. 18° 41′ 52″ | |
| Kisölved weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kisölved, (szlovákul Malé Ludince) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Lévától 30 km-re délre fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák települését találták itt meg a régészek.
1255-ben "Vlued" alakban említik először. Az esztergomi érsek birtoka, melyet a Pászthóiak pusztítottak el, lakosságát elűzték. 1571-ben 16 családja adózott. 1715-ben 17, 1720-ban 23 adózója volt. 1828-ban 56 házában 340 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1850 körül 504 református lakta. A falu szőlőtermesztéséről, borászatáról volt híres.
Vályi András szerint "Nagy, és Kis Ölved. Két magyar falu Hont Várm. földes Urok az Esztergomi Érsek, lakosai többen reformátusok, fekszenek Zalabához 1/2 órányira, Pasztohához 1 mértföldnyire, a’ Szikintze völgyön, melly víz a’ falu mellett foly el, határjok szoross, de meg lehetős termékenységűek, réttyeik elegendők, szőlejek jó borokat teremnek, Kis Ölvednek erdeje nints."[2]
Fényes Elek szerint "Kis-Őlved (Kis), magyar falu, Honth vmegyében, Ipoly-Pásztóhoz 1/2 mfd. 12 kath., 54 ref. lak. Ref. anyatemplom. Bora meglehetős. Földjei, rétjei jók. F. u. a primás. Ut. p. Kéménd."[3]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.
1944. karácsonya és 1945. húsvétje között Kisölved és környéke, a Garam mente csatatérré vált az előrenyomulóban lévő szovjetek és a visszavonuló németek közt. Kisölved és a környék más településeinek (Garamkissalló és Zalaba) csaknem teljes lakosságát kitelepítették, a falvakat kifosztották, de a lakosság a harcok elvonulása után visszatért. [1]
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 454 lakosából 439 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 470 lakosából 465 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 463 lakosából 462 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 440 lakosából 435 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 456 lakosából 455 magyar és 1 csehszlovák volt.
1930-ban 413 lakosából 393 magyar és 9 csehszlovák volt.
1941-ben 386 lakosából 385 magyar volt.
1970-ben 311 lakosából 286 magyar és 25 szlovák volt.
1980-ban 260 lakosából 233 magyar és 27 szlovák volt.
1991-ben 220 lakosából 187 magyar és 29 szlovák volt.
2001-ben 204 lakosából 169 magyar és 35 szlovák volt.
2011-ben 183 lakosából 148 magyar és 26 szlovák.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt szolgált Jókay Lajos református lelkész.
Nevezetességei[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
