Léva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Léva (Levice)
Levice.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang város
Polgármester Ing. Štefan Mišák
Irányítószám 934 01
Körzethívószám 00421 (0) 36
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 34 226 fő (2013)[1] +/-
Népsűrűség 571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 163 m
Terület 60,9963 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Léva (Szlovákia)
Léva
Léva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 12′ 59″, k. h. 18° 36′ 29″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 59″, k. h. 18° 36′ 29″
Léva weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A lévai várjáték
A lévai vár rekonstrukciós rajza
Léva ostroma, 1664 júliusa

Léva (szlovákul Levice, németül Lewenz) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Lévai járásának székhelye. Csánk, Génye, Hontkiskér, Hontvarsány, Horhi és Kereszthegy tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

A Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

1347-ben említik először Leua néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév szláv változata.

Története[szerkesztés]

A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. 1930-ban 72 darabból álló kelta érmeleletet találtak, amely ma a múzeum gyűjteményét gazdagítja.[2] Az 5. század közepén a hun birodalom jelentős hatalmi központja.[forrás?] Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. A város legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak.

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Zách Felicián Sebe nevű lányát.

1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen,[3] de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek.

1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak.[4] 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta.

1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövidesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tábornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom.

1885. május 7-én nyitották meg Léván a – Brach Ferenc megyei tisztiorvos kezdeményezésére társadalmi összefogással épült – 2. megyei kórházat (az első Hizéren volt). A kórház első igazgatója 1905-ig Karafiáth Márius volt.[5]

A Magyar Királyi Honvédség fogadása a Kossuth Lajos téren – Léva, 1938. november 10-én

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok). 1945 után a város magyar lakosságának 8%-át deportálták, 9,3%-a elmenekült, túlnyomó többsége pedig reszlovakizált.[6] A szlovák betelepítések, a reszlovakizáció és az 1945 után a szlovák falvakból történő felgyorsuló betelepülés hatására a magyarok aránya 1961-re 16,9%-ra esett vissza. 19912011 között az asszimiláció révén ez az arány tovább csökkent 15,2%-ról 9,2%-ra.[7]

Népessége[szerkesztés]

Léva városnak:

1880-ban 6491 lakosából 5106 magyar és 778 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 7400 lakosából 6282 magyar és 784 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 8488 lakosából 7449 magyar és 785 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 9675 lakosából 8752 magyar, 688 szlovák és 199 német anyanyelvű volt.

1921-ben 10343 lakosából 6676 magyar és 2960 csehszlovák volt.

1930-ban 12576 lakosából 497 magyar és 5956 csehszlovák volt.

1941-ben 12758 lakosából 11763 magyar és 723 szlovák volt.

1991-ben 33 991 lakosából 28 126 szlovák (82,75%), 5165 magyar (15,2%), 438 cseh (1,1%), 159 cigány (0,5%) és 11 ruszin (0,03%) volt.

2001-ben 36 538 lakosából 30 997 szlovák (84,8%), 4469 magyar (12,2%), 365 cseh (1%), 146 cigány (0,4%).

2011-ben 34 844 lakosából 27 050 szlovák (77,6%), 3202 magyar (9,18%), 229 cseh (0,65%), 153 cigány (0,43%), 38 lengyel (0,1%) 19 morva (0,05%), 12 német (0,03%), 12 bolgár (0,03%), 11 ukrán (0,03%), 7 orosz (0,02%), 5 horvát (0,01%), 4 ruszin (0,01%), 3 szerb (0,008%), 2 zsidó (0,005%), 64 egyéb (0,18%) és 4033 ismeretlen nemzetiségű lakosa (11,5%) volt.

Csánknak 1880-ban 366 szlovák, 31 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1890-ben 351 szlovák, 85 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1900-ban 264 szlovák, 226 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1910-ben 295 magyar, 166 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1921-ben 315 csehszlovák, 126 magyar lakosa volt. 1930-ban 477 csehszlovák, 5 magyar lakosa volt. 1941-ben 305 magyar, 138 szlovák lakosa volt.

Horhinak 1880-ban 211 szlovák és 71 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1890-ben 240 szlovák és 87 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1900-ban 89 szlovák és 253 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1910-ben 133 szlovák és 220 magyar anyanyelvű lakosa volt. 1921-ben 250 csehszlovák és 83 magyar lakosa volt. 1930-ban 328 csehszlovák és 48 magyar lakosa volt.

Hontvarsánynak 1880-ban 213 magyar és 101 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1890-ben 215 magyar és 147 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1900-ban 249 magyar és 126 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1910-ben 218 magyar és 35 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1921-ben 263 magyar és 74 csehszlovák lakosa volt. 1930-ban 233 magyar és 272 csehszlovák lakosa volt. 1941-ben 318 magyar és 213 szlovák lakosa volt.

Hontkiskérnek 1880-ban 307 magyar és 37 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1890-ben 311 magyar és 35 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1900-ban 362 magyar és 67 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1910-ben 353 magyar és 59 szlovák anyanyelvű lakosa volt. 1921-ben 397 magyar és 33 csehszlovák lakosa volt. 1930-ban 220 magyar és 181 csehszlovák lakosa volt. 1941-ben 406 magyar és 5 szlovák lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • 13. századi várának romjai a várostól északra emelkedő dombon állnak.
  • 12. századi várának maradványai a Baratka-dombon láthatók.
  • Barokk plébániatemploma van.
  • Ferences temploma és kolostora reneszánsz stílusban épült, majd barokk stílusban átépítették, később a piaristáké lett.
  • Református temploma is barokk stílusú. Két harangját 1916-ban a hadsereg elkobozta. Az új harangokat Budapesten Szlezák László harangöntő mester készítette 1923-ban. A kisebbik 170 kg-os harangot 1943-ban ismét be kellett szolgáltatni. A H hangon szóló, 435 kg-os nagyharang átvészelte a háborút. A kisebbik harangot 2008-ban pótolták, az E hangon szóló 145 kg-os harang az őrbottyáni Gombos Miklós alkotása. 2007 októberében emléktáblát avattak a Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben Csehországba deportált, valamint a Magyarországra kitelepített felvidéki magyarság tragikus meghurcoltatásának emlékére. Az emléktáblát Erdélyi Géza szlovákiai református püspök avatta fel.
  • Főterén 1945 októberében emlékművet emeltek a szovjet Vörös Hadseregnek. A 18,5 m magas, mészkőlapokkal borított obeliszket Taby Ica lévai szobrász tervei alapján építették. Oszlopfőjéről 1991-ben távolították el a kommunista jelképeket.[8]
  • Lévai Vadásznapok
  • Barsi Múzeum

Képtár[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született[szerkesztés]

Itt hunyt el[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2014.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v14.pdf
  2. levice.sme.sk
  3. [1] Tinódi Sebestyén: Szitnya, Léva, Csábrág, és Murán várának megvevése (1549)
  4. [2] Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  5. RNDr. PhMr. Ernest Alt, Eugen Bába, MUDr. Ladislav Huljak: Dejiny levickej nemocnice 1885-1985, OÚNZ Levice, 1985, magyar összefoglalóval
  6. Popély Árpád: A Lévai járás etnikai arculata
  7. Szlovák népszámlálási adatok, 1991, 2011
  8. Múlt-kor történelmi portál

Források[szerkesztés]

  • Randík, A.: Ornitologické poznámky z rybníkov pri Leviciach. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 1962, 103-107. o.
  • Ondrej Ožďáni: Nové praveké a včasnodejinné nálezy v Leviciach. AVANS 1975, 172-173.
  • Kopčeková, Monika - Bielich, Mário - Čurný, Marián 2007: Záchranný archeologický výskum na Námestí hrdinov v Leviciach. AVANS, 2005, 104-107. és 240. o.
  • Jarmila Bátovská: Schoellerovci a Levice. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Šľachtici v Leviciach v dobe Esterházyovcov. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Lévai nemesek az Esterházy család birtoklása idején. In: Memoria Rerum - Tanulmányok Bán Péter tiszteletére, 2008
  • 2010 Levice - monografia mesta.
  • Keglevich Kristóf: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 2012, 178-179, 188, 193. o.

További információk[szerkesztés]