Léva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Léva (Levice)
Levice.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang város
Polgármester Ing. Štefan Mišák
Irányítószám 934 01
Körzethívószám 00421 (0) 36
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 34 226 fő (2013)[1] +/-
Népsűrűség 571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 163 m
Terület 60,9963 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Léva (Szlovákia)
Léva
Léva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 12′ 59″, k. h. 18° 36′ 29″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 59″, k. h. 18° 36′ 29″
Léva weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Lévai várjáték
A lévai vár rekonstrukciós rajza
Léva ostroma, 1664. júliusa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léva témájú médiaállományokat.

Léva (szlovákul Levice, németül Lewenz) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Lévai járásának székhelye. Csánk, Génye, Hontkiskér, Hontvarsány, Horhi és Kereszthegy tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1347-ben említik először Leua néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév szláv változata.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. 1930-ban 72 darabból álló kelta érmeleletet találtak, amely ma a múzeum gyűjteményét gazdagítja.[2] Az 5. század közepén a hun birodalom jelentős hatalmi központja.[forrás?] Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. A város legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak.

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Zách Felicián Sebe nevű lányát.

1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen [3], de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek.

1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak.[4] 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta.

1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövedesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tabornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom.

1885. május 7-én nyitották meg Léván a Brach Ferenc megyei tisztiorvos kezdeményezésére társadalmi összefogással épült 2. megyei kórházat (az első Hizéren volt). A kórház első igazgatója 1905-ig Karafiáth Márius volt.[5]

A Magyar Királyi Honvédség fogadása a Kossuth Lajos téren – Léva, 1938. november 10-én

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok). 1945-ben a város magyar lakosságának háromnegyedét deportálták. A szlovák betelepítések hatására a magyarok aránya 90%-ról 9%-ra esett vissza.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Léva városnak:

1910-ben 9675 lakosából 8752 magyar , 688 szlovák és 199 német volt.

1991-ben 33 991 lakosából 28 126 szlovák (82,75%), 5156 magyar (15,2%), 438 cseh (1,1%), 159 cigány (0,5%) és 11 ruszin (0,03%) volt.

2001-ben 36 538 lakosából 30 984 szlovák (84,8%), 4457 magyar (12,2%), 365 cseh (1%), 146 cigány (0,4%) volt.

2011-ben 34 844 lakosából 27 050 szlovák (77,6%), 3202 magyar (9,18%), 229 cseh (0,65%), 153 cigány (0,43%), 38 lengyel (0,1%) 19 morva (0,05%), 12 német (0,03%), 12 bolgár (0,03%), 11 ukrán (0,03%), 7 orosz (0,02%), 5 horvát (0,01%), 4 ruszin (0,01%), 3 szerb (0,008%), 2 zsidó (0,005%), 64 egyéb (0,18%) és 4033 ismeretlen nemzetiségű lakosa (11,5%) volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 13. századi várának romjai a várostól északra emelkedő dombon állnak.
  • 12. századi várának maradványai a Baratka-dombon láthatók.
  • Barokk plébániatemploma van.
  • Ferences temploma és kolostora reneszánsz stílusban épült, majd barokk stílusban átépítették, később a piaristáké lett.
  • Református temploma is barokk stílusú. Két harangját 1916-ban a hadsereg elkobozta. Az új harangokat Budapesten Slezák László harangöntő mester készítette 1923-ban. A kisebbik 170 kg-os harangot 1943-ban ismét be kellett szolgáltatni. A H hangon szóló 435 kg-os nagyharang átvészelte a háborút. A kisebbik harangot 2008-ban pótolták, az E hangon szóló 145 kg-os harang az őrbottyáni Gombos Miklós alkotása. 2007 októberében emléktáblát avattak a Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben Csehországba deportált, valamint a Magyarországra kitelepített felvidéki magyarság tragikus meghurcoltatásának emlékére. Az emléktáblát Erdélyi Géza szlovákiai református püspök avatta fel.
  • Főterén 1945 októberében emlékművet emeltek a szovjet Vörös Hadseregnek. A 18.5 m magas, mészkőlapokkal borított obeliszket Taby Ica lévai szobrász tervei alapján építették. Oszlopfőjéről 1991-ben távolították el a kommunista jelképeket.[6]
  • Lévai Vadásznapok
  • Barsi Múzeum

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt halt meg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Randík, A.: Ornitologické poznámky z rybníkov pri Leviciach. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 1962, 103-107. o.
  • Ondrej Ožďáni: Nové praveké a včasnodejinné nálezy v Leviciach. AVANS, 1975, 172-173. o.
  • Kopčeková, Monika - Bielich, Mário - Čurný, Marián 2007: Záchranný archeologický výskum na Námestí hrdinov v Leviciach. AVANS, 2005, 104-107. és 240. o.
  • Jarmila Bátovská: Schoellerovci a Levice. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Šľachtici v Leviciach v dobe Esterházyovcov. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Lévai nemesek az Esterházy család birtoklása idején. In: Memoria Rerum - Tanulmányok Bán Péter tiszteletére, 2008
  • Keglevich Kristóf: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 2012, 178-179, 188, 193. o.
  1. http://www.scitanie2014.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v14.pdf
  2. levice.sme.sk
  3. [1] Tinódi Sebestyén: Szitnya, Léva, Csábrág, és Murán várának megvevése (1549)
  4. [2] Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  5. RNDr. PhMr. Ernest Alt, Eugen Bába, MUDr. Ladislav Huljak: Dejiny levickej nemocnice 1885-1985, OÚNZ Levice, 1985, magyar összefoglalóval
  6. Múlt-kor történelmi portál

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]