Ény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ény (Iňa)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang község
Első írásos említés 1156
Polgármester Jozef Rosipal
Irányítószám 935 35
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Népesség
Teljes népesség 200 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 171 m
Terület 5,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ény (Szlovákia)
Ény
Ény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 18° 25′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 18° 25′ 04″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ény (szlovákul Iňa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 15 km-re délnyugatra, a Garammenti dombság északkeleti részén, a Lyska-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1156-ban „Eng” néven említik először, amikor az esztergomi érsek tizedét a káptalannak adja.[2] 1251-ben „En”, 1332-ben „Hem” néven szerepel az írott forrásokban. 1275-ben Bars várának tartozéka volt, később több nemesi családé. Utolsó birtokosai a Balogok és a Majtényiak voltak. 1601-ben 17 ház állt a faluban. 1715-ben mindössze két háztartást számláltak és 1720-ra a falu el is néptelenedett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „INY. Elegyes falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez két mértföldnyire, határja jó.[3]

1828-ban 29 házában 203 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Ény, (Inn), Bars m. tót-magyar falu, 216 kath., 9 evang., 20 ref. lak. F. u. többen. Ut. p. Léva.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Bars vármegyét tárgyaló része szerint: „Ény, a verebélyi járásban fekvő magyar és tót kisközség, hol azonban a magyarok többségben vannak. Vallásuk túlnyomóan róm. katholikus, számuk 331. E községről csak 1573-ban találunk említést, a mikor a törökök garázdálkodtak benne. Földesurai a XVII-XVIII. században a Kálnay, Balogh, Eördögh, Péli-Nagy családok és utóbb a Majthényiak voltak és ekkor Inny, később Inn alakban találjuk említve. Most Janicsek Nándorné, született Vandra Máriának van itt nagyobb birtoka. Postája Garamlök, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.[5]

A trianoni diktátumig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 326 lakosából 49 szlovák és 266 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 348-an lakták, ebből 72 szlovák és 267 magyar anyanyelvű.

1900-ban 331 lakosából 117 szlovák és 204 magyar anyanyelvű.

1910-ben 322 lakosából 181 szlovák, 133 magyar, 2 német és 6 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 315-en lakták: 70 csehszlovák, 231 magyar.

1930-ban 346 lakosából 217 csehszlovák és 115 magyar volt.

1941-ben 320-an lakták, ebből 2 szlovák és 301 magyar.

1991-ben 259 lakosából 243 szlovák és 14 magyar volt.

2001-ben 209 lakosából 184 szlovák, 17 magyar.

2011-ben 200 lakosából 193 szlovák és 7 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [1]

További információk[szerkesztés]