Ény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ény (Iňa)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang község
Első írásos említés 1156
Polgármester Jozef Rosipal
Népesség
Teljes népesség 200 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 171 m
Terület 5,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ény (Szlovákia)
Ény
Ény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 18° 25′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 18° 25′ 04″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ény (szlovákul Iňa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 15 km-re délnyugatra, a Garammenti dombság északkeleti részén, a Lyska patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1156-ban „Eng” néven említik először, amikor az esztergomi érsek tizedét a káptalannak adja.[2] 1251-ben „En”, 1332-ben „Hem” néven szerepel az írott forrásokban. 1275-ben Bars várának tartozéka volt, később több nemesi családé. Utolsó birtokosai a Balogok és a Majtényiak voltak. 1601-ben 17 ház állt a faluban. 1715-ben mindössze két háztartást számláltak és 1720-ra a falu el is néptelenedett. 1828-ban 29 házában 203 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

Vályi András szerint „INY. Elegyes falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez két mértföldnyire, határja jó."[3]

Fényes Elek szerint „Ény, (Inn), Bars m. tót-magyar falu, 216 kath., 9 evang., 20 ref. lak. F. u. többen. Ut. p. Léva."<ref>Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 326 lakosából 49 szlovák és 266 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 348 lakosából 72 szlovák és 267 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 331 lakosából 117 szlovák és 204 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 322 lakosából 181 szlovák, 133 magyar, 2 német és 6 egyéb anyanyelvű.

1921-ben 315 lakosából 70 csehszlovák és 231 magyar volt.

1930-ban 346 lakosából 217 csehszlovák és 115 magyar volt.

1941-ben 320 lakosából 2 szlovák és 301 magyar volt.

1991-ben 259 lakosából 243 szlovák és 14 magyar volt.

2001-ben 209 lakosából 184 szlovák és 17 magyar volt.

2011-ben 200 lakosából 193 szlovák és 7 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [1]

További információk[szerkesztés]