Berekalja (Szlovákia)
| Berekalja (Podlužany) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Polgármester | Ida Kováčová |
| Irányítószám | 935 27 (pošta Hronské Kosihy) |
| Körzethívószám | 036 |
| Forgalmi rendszám | LV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 764 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 86 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Terület | 8,75 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Berekalja
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 15′ 15″, k. h. 18° 36′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 15″, k. h. 18° 36′ 25″ | |
| Berekalja weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Berekalja (1890-ig Podluzsány, majd 1899-ig Dobóberekalja, szlovákul Podlužany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Lévától 4 km-re, északra található.
Története[szerkesztés]
1275-ben „Podlusan” néven említik először, majd 1302-ben „Plosan” alakban szerepel. Neve a szláv pod lužane (= erdő alattiak) kifejezésből származik. Régi nevének előtagja az egykori birtokos Dobó családra utal. 1275-ben Bars várának tartozéka volt, majd 1388-tól a lévai uradalom része. 1536-ban 8 portája létezett. 1601-ben 45 ház és a barsi főispán majorja volt a településen. 1715-ben 23 adózó háztartása és egy malma volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PODLUSÁN. Garam Podlusán. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Garam Újfalunak szomszédságában, mellynek filiája, határjában vagyon fája, termékeny szőlei, helyben borait könnyen eladgya, gyümöltsös, és káposztás kertyei jók, malma helyben, keresetre módgya Sz. Benedeken, és Báton, első osztálybéli.”[2]
1828-ban 71 házában 468 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Podluzsány, (Garan), tót f., Bars vmegyében, ut. post. Lévától északra 1 mfd., 468 kath. lak., kik bort és hires káposztát termesztenek. Erdeje s vizimalma van. F. u. h. Eszterházy.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Bars vármegyét tárgyaló része szerint: „Dobóberekalja, Hont vármegye határán fekvő tót kisközség, 762 róm. kath. lakossal. Azelőtt Podluzsány volt a neve. 1255-ben Vancsay István bibornok unokaöcscse: Dénes úr, itt Szent Erzsébet tiszteletére egyházat alapított. 1506-ban Ulászló Haraszti Ferenczet és nejét iktattatja e birtokba és ettől fogva a község a lévai uradalomhoz tartozik és a lévai vár urainak változásával változtatja gazdáit. A XVIII. század elején már az Eszterházyak a birtokosai. Régi temploma több izben elpusztult. Legutóbb 1893-ban restaurálták alaposan. Postája Garamújfalu, távirója és vasúti állomása Léva. Ide tartozik Richnyava puszta is.”[4]
A trianoni diktátumig Bars vármegye Lévai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 477 lakosából 23 magyar és 438 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 460 római katolikus, 7 református, 5 evangélikus, 3 izraelita és 2 egyéb vallású volt.
1890-ben 602 lakosából 59 magyar és 541 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 762 lakosából 145 magyar és 617 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 793 lakosából 281 magyar és 512 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 786 római katolikus, 4 református és 3 evangélikus vallású volt.
1921-ben 772 lakosából 9 magyar és 761 csehszlovák volt.
1930-ban 728 lakosa mind csehszlovák volt.
1991-ben 782 lakosából 775 szlovák volt.
2001-ben 779 lakosából 2 magyar és 771 szlovák volt.
2011-ben 752 lakosából 1 magyar, 4 cseh és 734 szlovák volt.
2021-ben 764 lakosából 4 magyar, 745 (+3) szlovák, 4 (+6) egyéb és 11 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1897-ben épült romantikus stílusban, a korábbi gótikus templom helyén.
- Szent Orbán és Nepomuki Szent János szobra.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
- ↑ ma7.sk
Források[szerkesztés]
- Štefan Obert: 15 rokov Jednotné roľnícke družstvo Podhoran - Podlužany 1974-1989.
