Loczka József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Loczka József
Loczka József.jpg
Született 1855. március 14.
Németpróna
Elhunyt 1912. március 8. (56 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Loczka Alajos
Foglalkozása kémikus
Munkáltató Magyar Nemzeti Múzeum
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Halál okaöngyilkosság
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Loczka József témájú médiaállományokat.

Loczka József (Németpróna, 1855. március 14.Budapest, 1912.március 8.) magyar ásványkémikus (mineralógus), a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató őre, több analitikai módszer kidolgozója; Loczka Alajos kémikus apja.

Életpálya[szerkesztés]

Loczka József timármester és Kotschner Róza fia. Elemi iskoláit szülőföldjén és a magyar nyelv elsajátítása végett Léván járta; ugyanott az I. gimnáziumi osztályt, a II-VI.-at Besztercebányán; a VII. és VIII. osztályt, miniszteri engedéllyel egy év alatt Nyitrán 1875. július 25-én végezte. Az önkéntességi szolgálatra a 32. ezredbe vétetett fel Pozsonyban, melynek kötelékébe 1878. január 26-ig tartozott, amikor tényleges szolgálatra jelentkezett és katonai felülvizsgálat alapján mint katonai szolgálatra alkalmatlant elbocsátották.

1875-ben a budapesti egyetem bölcseleti fakultásán a mennyiségtan-természettani szakra beiratkozott. De a következő évben a vegytant választotta tárgyául; azonkívül a természettant és ásványtant is hallgatta. A tanfolyam elvégzése után, Krenner József ajánlatára és Semsey Andor anyagi segélyezésével a Than Károly vezetése alatt álló egyetemi vegytani intézetben ásvány-elemzéssel foglalkozott. 1880-ban tornatanítói tanfolyamot látogatott és május 15-én tornatanítói oklevelet nyert. Majd a vegytanból és a természettanból a középiskolai tanári vizsgálatot letette és 1882. május 22-én tanári oklevelet kapott. Azon év október 2-án a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtáránál rendszeresített vegyészi állást elnyerte, 1912-ig volt az ásványtár munkatársa majd igazgatója.

1883-ban félévi szabadsággal Bécsben Ludwig egyetemi kémiaitanár laboratoriumában az ásványelemzésben tökéletesítette magát. 1893. június 17-én múzeumi őrré nevezték ki. Önkezével vetett véget életének.[1]

Hazai és külföldi ásványokon kívül sok régészeti tárgyat is elemzett. Számos tanulmánya és cikke a Földtani Közlönyben jelent meg. Doelter bécsi egyetemi tanár Handbuch der Mineralchemie című művének munkatársa volt.

Kutatási területei[szerkesztés]

Több analitikai módszert tökéletesített, az ásványok kémiai szerkezetének megállapításával is foglalkozott.

Művei[szerkesztés]

  • Egy földpát mennyiségi analysise. Bpest, 1880. (Közlemények a m. k. egyetem vegytani intézetéből, előadta Than Károly. Értekezések a term. tud. köréből X. 1. szám III.)
  • Ásvány-chemiai vizsgálatok. U. ott, 1884. (Wollastonit Rézbányáról, Schmithsonit Pelsőcz-Ardóról. Különnyomat a Természetrajzi Füzetekből. Németül: u. ott.)
  • Magyar arsenopyritek vegyi elemzése. U. ott, 1885. (Különny. a Természetrajzi Füzetekből. Németül: u. ott.)
  • Ásványelemzési közlemények. U. ott, 1885. (Értek. a term. tud. kör. XV. 1.)
  • Ásványelemzési közlemények. U. ott, 1887. (avalai arsenopyrit elemzése, Az arsenopyrit összetételének kipuhatolására vonatkozó néhány kisérlet. Különny. a Földtani Közlönyből. Németül: u. ott.)
  • Hazai bronzkori tárgyak vegyelemzése. U. ott, 1889. (Mathem. és Természettud. Értesítőből. Németül: u. ott.)
  • Ásványelemzések. U. ott, 1891. (Kősó Deésaknáról, Zirkon Ausztráliából, Egy Rákosról való közönséges opál belső fehér válmánya. Különny. a Földtani Közlönyből. Németül: u. ott.)
  • Ásvány-elemzések. U. ott, 1891. (Antimonit Felsőbányáról, Antimonit Magurkáról, hessit Botesről, Tellur Facebayáról, Haematit a Hargitáról, Tetradymit Rézbányáról, Fauserit Hodrusbányáról, Kősó Tordáról, Kősó Vízaknáról. Mathem. és Természettudom. Közlemények XXIV. 6.)
  • Adatok a pyrit chemiai constitutiójának ismeretéhez. U. ott, 1892. (Különny. a Földtani Közlönyből. Németül: u. ott.)
  • A thallium viselkedése savanyú oldatokban hydorgen sulfiddal szemben arsen, antimon és ón jelenlétében. U. ott, 1897. (Különnyomat a Magyar Mathem. Folyóiratból.)
  • A gyémántról. Crookes William után angolból. U. ott, 1898. (Különny. a Természettudom. Közlönyből).
  • Eine kleine Spritzflasche. Berlin, 1898. (Különny. a Zeitschrift für Analytische Chemieből.)
  • Az ókorban használt fémek. U. ott, 1899. (Gladstone I. H. után angolból. Különnyomat a Természettudományi Közlöny LII. Pótfüzetéből).
  • Irodalom. A mesterséges ásványokról. Ugyanott, 1899. (57 könyv és czikk ismertetése. Különnyomat a Földtani Közlönyből.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke EPA Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.