Németpróna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németpróna (Nitrianske Pravno)
Németpróna
Németpróna
Németpróna címere
Németpróna címere		 Németpróna zászlaja
Németpróna zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rangközség
Első írásos említés1393
PolgármesterJozef Balčirák
Irányítószám972 13
Körzethívószám046
Forgalmi rendszámPD
Népesség
Teljes népesség3163 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség103 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság354 m
Terület31,19 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 52′, k. h. 18° 38′Koordináták: é. sz. 48° 52′, k. h. 18° 38′
Németpróna weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Németpróna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Németpróna (szlovákul Nitrianske Pravno, korábban Nemecké Právno, németül Deutschproben, Deutsch Pranno) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. Felsőpróna és Nyitraszalka tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Privigyétől 10 km-re északra fekszik.

Története[szerkesztés]

A Nyitra-folyó felső folyásánál moustier-i kultúra leletei kerültek elő. A későbbiekben a lengyeli kultúra népe lakta ezt a vidéket. Késő lengyeli kultúrához tartozó csontvázas temetkezéseket tártak fel Felsőpróna vidékén. A kora bronzkorból szekerceleletet találtak. A középső bronzkorban a lausitzi kultúra települése és földvára állt a Felsőpróna feletti Vyšehrad hegyen. A kultúra népe egészen a vaskorig uralta ezt a területet. 1970-1978 között Vyšehrad hegyén 829 m magasságban hatalmas bronzkori földvárat tártak fel. A hallstatt és a La Tène-korból is ismertek leletek. Az i. e. 3. század közepétől kelta, majd germán törzsek jelentek meg itt. Vyšehrad hegyén kelta-dák és a puhói kultúrához tartozó leletek kerültek elő. A kora középkorban szláv törzsek jelentek meg a területen. A Vyšehrad hegyen álló erődítés a Nagymorva Birodalom idején is használatban volt.

A mai települést német aranybányászok alapították a 12. század közepén. Kezdetben a bajmóci váruradalomhoz tartozott, majd a Noffry család kihaltával királyi birtok lett. 1430-ban Luxemburgi Zsigmond oklevele már városként említi. 1489-ben Hunyadi Mátyás a bajmóci uradalommal együtt fiának, Corvin Jánosnak adta. A 16. század közepétől az Oszmán Birodalom terjeszkedése miatt viharosabb időszak következett a település életében, majd a 17. században az ellenreformáció és a Habsburg ellenes felkelés eseményei hátráltatták a fejlődést. A települést többször égették fel és rabolták ki. A 18. század közepén Németprónát 12 tagú magisztrátus irányította. 1772-ben megkísérelték újraindítani az arany kitermelését. Az arany kifogytával lakosai posztógyártásra, vászonszövésre tértek át. Fejlődött a kézműves ipar, megalakultak céhei is, melyek közül a legjelentősebbek a mészáros, szabó, fazekas, kőműves és csizmadia céhek voltak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PRÓNA. Német Próna, Daits Bren, Nemetzke Pravno. Nyitra Vármegyében, földes Ura Gr. Pálfy Uraság, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Bajmótzhoz másfél mértföldnyire; földgye meglehetős termékenységű, szőleje nints, hanem helyben piatza hasznos, jövedelme az országos vásárjaiból is van, fája, legelője elég, réttyei jók, első osztálybéli.”[2]

1827. július 22-én a települést súlyos tűzvész pusztította, melyben házai többsége leégett. 1845-ben a bajmóci uradalommal együtt a Pálffy család szerezte meg.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Próna, (Német), Deutsch Proben, Nemeczka Prauna), német m. v., Nyitra vmegyében, Thurócz vmegye szélén: 2722 kath. lak., kik nagy részint timárok, vargák és késcsinálók; egyébiránt tehetősek. Kath. paroch. templom; nagy erdő; jó legelő a hegyeken; sok szilva, sovány szántóföldek, 1827-ben 120 házai égtek el a kath. templommal együtt. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. Privigye.”[3]

1866-ban Németpróna elveszítette városi rangját és nagyközség lett.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Német-Próna, nagyközség a Nyitra jobb partján, 2486 lakossal, a kik közül 36 magyar, 146 tót, a többi német; néhány ágostai evangelikus és zsidó családon kívül valamennyi r. katholikus. Postája van, távirója és vasúti állomása Privigye. Keletről a Zsjár-hegység, északról a Klak, nyugotról a Kis-Magura-hegység, délről pedig síkság határolja. Északnyugoti határában terjedelmes kőmezők, keletnek pedig dombos földhányások terülnek el, melyek hajdan aranybányák voltak. Dr. Wenzel szerint e bányák, melyek már a quádok - e vidék első lakóinak - idejében megvoltak, az Anjouk korában már nem míveltettek. II. Géza alatt flammandok és frankok, később felső-szászok, sziléziaik, thüringiaiak és osztrákok telepedtek itt le. Irott följegyzések egész a XIII. század elejéig vezetnek vissza. A XIII. században a község a bajmóczi várbirtokok közé tartozott. Az egész terület az aranybányászat és mosás nyomait mutatja és még a mult században is két ízben kutattak arany után a Stoln és a Reisehorn nevü felhagyott bányáknál. Lakosai nagyrészt tímárok és posztószövők, a nők pedig aranyhímzéssel foglalkoznak. Van itt posztókészítők egyesülete, egy posztógyár és két társaskör. A lakosok hajdan szőlőmíveléssel is foglalkoztak, de a bor silánysága s ennek következtében olcsósága miatt abba hagyták e nem jövedelmező mívelési ágat. Egy 1275-iki oklevél szerint »Terra Prouna«-t, a mostani Német-Prónát, gróf Rechk kapta adományba. A XV. század végéig Ilosvay, azután a XVII. században a Thurzó-család és végre az erdődi gróf Pálffyak birtokába jutott. A község okiratai a XVI. században tűzvész következtében elpusztultak. A község és határa több ízben harcz színhelye is volt. A törökök feldúlták, Thököly és Bocskay hadai is pusztították, a harminczéves háboru alatt Mansfeld is itt bujdosott seregével, 1827-ben pedig az egész község leégett. Kath. templomát a XIV. században Ilsvay nádor építtette. Kibővítették és restaurálták a XVI. és XVII. században. Alatta két tágas sírbolt van. Van a községben egy apáczakolostor is, melyet Czeizel Venant sóskuti plébános 1889-ben alapított.”[4]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

1960-ban csatolták hozzá Felsőprónát és Nyitraszalkát.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2366-an, többségében német anyanyelvűek lakták, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel.

2001-ben 3134 lakosából 2957 szlovák és 94 német volt.

2011-ben 3197 lakosából 2855 szlovák és 60 német volt.

2021-ben 3163 lakosából 2932 (+27) szlovák, 4 (+5) magyar, 5 (+7) cigány, 77 (+15) egyéb és 145 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1742-ben Kiparszky Tóbiás János kegyes tanítórendi áldozópap és tanár.
  • Itt született 1769-ben Bresztyánszky András katolikus pap, szakíró.
  • Itt született 1781-ben Weszerle József történész, numizmatikus, főiskolai tanár, az éremtan professzora.
  • Itt született 1786-ban Bresztyenszky Béla bencés szerzetes, tihanyi apát, bölcsészdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
  • Itt született 1835-ben Czeizel Gábor római katolikus püspök, nagyprépost, apát-kanonok.
  • Itt született 1855-ben Loczka József ásványkémikus (mineralógus), az MNM ásványtárának igazgató őre, több analitikai módszer kidolgozója, Loczka Alajos kémikus apja.
  • Itt született 1855-ben Bossányi József(sk) pap, pedagógus, történész, nyelvész, természetkutató.[6]
  • Itt született 1868-ban Lányi József teológiai író.
  • Itt született 1872-ben Damkó József szobrász és iparművész.
  • Itt született 1873-ban Czeizel János irodalomtörténész, pedagógus.[7]
  • Itt született 1875-ben Szőnyi László művészeti író, könyvtáros.[8]
  • Itt született 1881-ben Eugen Filkorn szlovák pap, kanonok, pápai prelátus, a szlovák képviselőház tagja.[9]
  • Itt született 1899-ben Jozef Weber (Lackovič) szlovák egyházi író, műfordító, pedagógus, jezsuita.
  • Itt szolgált Barsi József publicista, statisztikai és filozófiai író, az MTA levelező tagja (1870).
  • Itt szolgált és nyugszik Raitsits Ferenc (1873–1932) katolikus esperes, tanfelügyelő, nyitrai kanonok, Raitsits Emil testvére.[10]
  • Itt tanult Kubinyi Zsigmond (1820-1880) ügyvéd, Nyitra vármegye tiszti főügyésze, alispánja, budapesti királyi táblabíró.
  • Itt tanult Nécsey József (1842–1929) verebélyi postamester, régiséggyűjtő, múzeumalapító.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Világháborús emlékmű
    Világháborús emlékmű
  • A község felett 829 m magasan állnak Vyšehrad várának maradványai. A vár a bronzkortól a Felső Nyitravidék egyik legjelentősebb erőssége volt.
  • Főtere a mai napig megőrizte középkori formáját.
  • Az egykori városi tanács épülete a 17. század első felében épült reneszánsz stílusban, ma a kárpát-medencei németek múzeuma látható benne.
  • 15-16. századi reneszánsz polgárházak.
  • Gótikus Keresztelő Szent János temploma 1400 körül épült, 1715-ben átépítették, a 19. században és a 20. század elején renoválták.
  • A Szűz Mária-kápolna a 19. században épült.
  • A Kálváriahegyen álló kálváriát 1934-ben szentelték fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  4. ↑ Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ knihydominikani.sk
  7. ↑ Gyászjelentése
  8. ↑ 2022 Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. Budapest, 336-337.
  9. ↑ 1998 Významné osobnosti Nitry. Nitra, 40.
  10. ↑ bbmesto.fara.sk; 1915 Magyarország tiszti cím- és névtára 34, 473.

Források[szerkesztés]

  • Richter Mátyás István 1914: A németprónai származású papok. Budapest
  • Schréter Zoltán 1915: Németpróna környékének földtani viszonyai. A Magy. Kir. Földtani Intézet 1914. évi jelentése, 98-111.
  • Krásy Slovenska, 1922
  • Jozef Kadvolt a kol. 1985: Nitrianske Pravno 1335-1985
  • Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, p. 668.
  • Miroslav Nemec 2012: Kriminalita a súdna prax v Nemeckej Ľupči v druhej polovici 18. storočia. Historické rozhľady VII, 163-177.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Nitrianske Pravno
A Wikimédia Commons tartalmaz Németpróna témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Németpróna&oldid=26956414”