Krenner József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krenner József

Krenner József (teljes nevén: Krenner József Sándor, (Buda, 1839. március 3.Budapest, 1920. január 16.) mineralógus, ásványkutató, az MTA tagja. Nevét a krennerit {(Au,Ag)Te2} ásványnév is őrzi.

Krennerit Krenner József rajza 1877. Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből

Életpályája[szerkesztés]

A budai politechnikumban műszaki, a bécsi műegyetemen építészeti, majd a bécsi és a Tübingeni Egyetemen természettudományi tárgyakat tanult. A természettudományi doktori fokozatot is Németországban, Tübingenben szerezte 1865-ben. Ifjabb korában Eötvös Loránd nevelője volt. 1874-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1888-tól rendes tagja. A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárát világhírű gyűjteménnyé tette. Támogatói voltak Pulszky Ferenc a múzeum igazgatója, Eötvös József és Semsey Andor. 1870-ben Pulszky elérte, hogy a Lobkowitz hercegek híres gyűjteményének megvásárlásához a képviselőház költségvetési támogatást szavazott meg. A gyűjtemény további gyarapodásában Krennert az évi rendszeres dotáció és Semsey összességében egymillió aranykoronát meghaladó támogatása segítette. Sajnos, 1956-ban a gyűjtemény legnagyobb része elpusztult. Az ásványtanon belül elsősorban kristályalaktannal (morfológiai krisztallográfia) és ásványoptikával foglalkozott.

  • 1866-1919 a Magyar Nemzeti Múzeum Természetrajzi Tárának segédőre (1866–69), tiszteletbeli őre (1869–70), az Ásvány-Őslénytár őre (1870-93), igazgatóőre (1893–1901), osztályigazgatója (1901–19).
  • 1870-1894 a Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének nyilvános rendes tanára.
  • 1894-1913 a budapesti Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Intézetének nyilvános rendes tanára.
  • 1895-1898 a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke.

Felfedezései[szerkesztés]

Számos új ásványfajta leírása az ő nevéhez fűződik, így

Andorit. Krenner rajza 1897, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.
  • andorit PbAgSb3O4. 1889-ben fedezte fel Felsőbányán (Baia Sprie, Románia) az ólom-ezüst-antimon-kénvegyületet, és kollégájáról, Semsey Andorról (1833–1923), a korszak kiemelkedő tudománypártoló és tudományszervező egyéniségéről nevezte el.
  • avasit (1881) 5Fe2O3.2SiO2.9H2O összetételűként leírt anyag, valószínűleg ásványkeverék. Az Avas-völgyi (Oaş, Románia) vasérctelepekről írta le Krenner.
  • dognácskait (1884) A Dognácska (Dognecea, Románia) település melletti bányákban talált réz-bizmut-szulfid, mely később ásványkeveréknek (inhomogén anyagnak) bizonyult.
  • fizélyit Pb14Ag5Sb21S48. A Fizély Sándor (1856–1930) felsőbányai bányafőtanácsos gyűjteményéből származó ásványt 1913-ban ismertette az akadémián. A részletes leírás csak 1925-ben jelent meg.
  • kornelit (1888) Fe2(SO4)37H2O. Lelőhelye Szomolnok (Smolník, Szlovákia). Hlavacsek Kornél bányafőmérnök küldte Krennernek meghatározásra. A beküldőről nevezte el kornelitnek.
  • krennerit 1877-ben Nagyág aranybányájában fedezte fel az új tellúrércet. Először bunseninnek nevezte el R. W. Bunsen német vegyész tiszteletére, azonban a névenek a bunsenithez (NiO) való zavaró hasonlósága miatt az ásványt 1878-ban G. vom Rath átkeresztelte krenneritre.
  • lorándit TlAsS2. Tallium-arzén-szulfid, Krenner egykori tanítványáról, későbbi elválaszthatatlan jó barátjáról, Eötvös Loránd fizikusról elnevezett ásvány. Származási helye Allchar bánya Rožden mellett (Macedónia).
  • pulszkyit Úrvölgyön (Špania Dolina, Szlovákia) található ásvány. Közelebbi adatait Krenner nem publikálta. Pulszky Ferenc politikus, régész, műgyűjtőről nevezte el.
Romboklász. Krenner rajza, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.
  • romboklász (1891) HFe(SO4)2.4H2O. Szomolnokon (Smolník, Szlovákia) talált ásvány.
  • schafarzikit (1915) FeSb2S6. Schafarzik Ferenc (1854–1927) geológusról, a budapest műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékének professzoráról elnevezett ásvány. Lelőhelye Pernek (Szlovákia).
  • semseyit Pb9Sb8S21. 1881-ben fedezte fel Felsőbányán (Baia Sprie, Románia), és Semsey Andor (1833–1923) a magyar tudomány legnagyobb korabeli pártfogója és támogatója tiszteletére nevezte el.
  • sjögrenit (1910) 5Fe2O3.3P2O5.8H2O összetételű ásvány, lelőhelye Cornwall, Nagy-Britannia. A svéd Hjalmar Sjörgen (1856–1922) geológusról kapta a nevét, ő a Bánság bányahelyein elismerésre méltó bányageológiai kutatásokat végzett. Krenner Stockholmban, a Nemzetközi Földtani Kongresszuson ismertette részletesen az ásványt. A kalkosziderittel (CuFe6(PO4)4(OH)8·4(H2O)) tartják azonosnak.
  • szomolnokit (1891) FeSO4.H2O, Szomolnokon (Smolník, Szlovákia) talált ásvány.
  • széchenyiit (1883) A richterittel megegyezőnek tartott amfibolfajta. Széchenyi Béla gróf kelet-ázsiai expedícióját id. Lóczy Lajos dolgozta fel tudományos szempontból öt kötetben. Az expedíció által hozott közetből származó ásvány leírását a harmadik kötet egyik cikkében tette közzé Krenner (vö. Vasárnapi Ujság, 1898. 5. szám 4. oldal). Származási helye Mianmar (Burma).
  • warthait (1909) Eredetileg Pb4Bi2S7 összetétellel leírt, később ásványkeveréknek bizonyult anyag. Wartha Vince (1844–1914), a Műegyetem vegyészmérnöki karának alapításában nagy szerepet vállaló kémikus és a kémiai technológia első professzora nevét viseli. Lelőhelye Vaskő (Ocna de Fier, Románia).
Semseyit. Krenner rajza, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.
Schafarzikit. Krenner rajza, Papp Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) szívességéből.

Művei[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Mauritz Béla: Krenner József emlékezete. /MTA Emlékbeszédek, 21 kötet, 18. szám/ Budapest, 1933.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 1016. o.  
  • A Pallas nagy lexikona
  • Szakáll Sándor: VIII. Tavaszi Ásványfesztivál Programfüzete Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc, 1990.
  • Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
  • Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966.
  • Nagy Béla: Krenner József. /A múlt magyar tudósai/ Akadémiai Kiadó, 1996.
  • Bidló Gábor: Krenner József Sándor. In: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk.: Nagy Ferenc. Bp.: Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története. /Topographia Mineralogica Hungariae VII./ Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 2002.

Lásd még[szerkesztés]