Illés (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Illés (Ilija)
Ilija - Roman catolic church.jpg
Illés címere
Illés címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásSelmecbányai
Rang község
Első írásos említés 1266
Polgármester Milan Jokel
Irányítószám 969 03
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám BS
Népesség
Teljes népesség361 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság497 m
Terület10,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Illés (Szlovákia)
Illés
Illés
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 25′ 09″, k. h. 18° 53′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 09″, k. h. 18° 53′ 58″
Illés weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Illés témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Illés (1891-ig Illia, szlovákul Ilija) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Selmecbányától 4,5 km-re délre fekszik, országúton csak Selmecbányán át közelíthető meg.

Északról Selmecbánya, délnyugatról Bacsófalva, délről Berencsfalu és Béld, keletről pedig Szentantal községgel határos.

Története[szerkesztés]

A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a korai bronzkorban éltek emberek, később a laténi kultúra települése állt itt.

A falut 1266-ban "Sanct Egid" néven említik először, eredeti neve ugyanis temploma védőszentje után "Szentegyed" volt. 1504-ben "Ilesfalwa", 1558-ban "Illia" néven szerepel az írott forrásokban. A Hont-Pázmány nemzetség, majd a Csáky család birtoka. 1347-ben Nagy Lajos király oklevelében "Scenthegud" néven szerepel. A 16. században a litvai és a csábrági, majd a szitnyai váruradalom része. 1540-ben 11 és fél portát számláltak a faluban.

1548-ban a Balassáké, majd a 18. századtól a Koháry család birtoka, lakói főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, kézművességgel foglalkoztak. 1715-ben 26 adózó háztartása volt. 1828-ban 59 házában 355 lakos élt, akik erdei munkákkal, szénégetéssel, a 20. század elejétől bányászattal, szövéssel foglalkoztak.

A határában álló Szitnya vára a 13. század közepén a bányavárosok védelmére épült. A 16. században Balassa Menyhért hírhedt rablófészke volt, melyet 1547-ben Salm császári serege ostrommal elfoglalt. Ezután a Pálffyak és a Koháryak birtoka. A kuruc harcokat követően lerombolták, így a szabadságharcban már nem volt szerepe.

Vályi András szerint "ILLIA. Tót falu Hont Vármegy. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selymetzhez fél mértföldnyire, Szent Antalhoz 1 órányira, és annak filiája, földje terméketlen, sovány, nagyobb részént, erdőség a’ határa; többnyire a’ Bányákból való munkából, és szekerezésből élnek."[2]

Fényes Elek szerint "Illia, (Sz. Egyed), tót falu, Honth vmegyében, Sz. Antal mellett: 398 kath., 3 evang. lak. Nagy erdő. F. u. h. Coburg. Ut. p. Selmecz."[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

A falunak 1910-ben 606, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 340 lakosából 321 szlovák.

Szitnya várának romjai

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falutól délnyugatra 2,5 km-re, egy 1009 m magas hegy tetején láthatók Szitnya várának romjai.
  • A falunak román stílusú műemléktemploma van. A templom a 13. század első felében épült, főoltára 17. századi. Pieta és Madonna szobra 15. századi műalkotás. Eredeti gótikus táblaképeit a turócszentmártoni múzeum őrzi.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]