Maksay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Maksay Ferenc
Született 1916. október 21.
Budapest
Elhunyt 1984. december 11. (68 évesen)
Budapest
Foglalkozása történész

Maksay Ferenc (Budapest, 1916. október 21. – Budapest, 1984. december 11.) történész, a történelemtudomány doktora (1976).

Élete[szerkesztés]

1934-1939 között az Eötvös Kollégium tagjaként egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Itt 1939-ben szerzett történelem-latin szakos középiskolai tanári, 1940-ben pedig bölcsészdoktori oklevelet.

1940-1946-ban tanársegéd volt a budapesti tudományegyetemen. 1946-1949-ben a budapesti Néptudományi Intézet település- és parasztságtörténet előadója volt. 1949-től levéltáros a Magyar Országos Levéltárban, 1962-től pedig főlevéltárosa.

1967-től a Magyar Kamara levéltárának referense. 1965-ben lett a történelemtudomány kandidátusa. Pályája kezdetén település és népiségtörténeti kutatásokkal, később pedig kormányzattörténeti, történeti kartográfiával és levéltártudománnyal foglalkozott. Élete utolsó két évtizedében a közép- és újkori magyar agrár- és településtörténet terén folytatott alapvető kutatásokat.

Főbb művei[szerkesztés]

  • 1940 - A középkori Szatmár megye. Budapest.
  • 1958 - Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Budapest.
  • 1959 - Urbáriumok XVI-XVII. század. Budapest.
  • 1965-1968 - Kéziratos térkép a területi levéltárakban I-V. Budapest.
  • 1971 - A magyar falu középkori településrendje. Budapest.
  • 1990 - Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I-II. Budapest.
  • Maksay Ferenc: A szászság megtelepülése

Irodalom[szerkesztés]

  • Búzási János: Maksay Ferenc (Levéltári Közlöny, 1958. 1. sz.)
  • Bélay Vilmos: Maksay Ferenc (Levéltári Szemle. 1985. 1. sz.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]