Turócszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Turócszentmárton (Martin)
Turócszentmárton központja.
Turócszentmárton központja.
Turócszentmárton címere
Turócszentmárton címere
Turócszentmárton zászlaja
Turócszentmárton zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rang város
Első írásos említés 1264
Polgármester Mgr. art. Andrej Hrnčiar
Irányítószám 036 01
Körzethívószám +421-43
Forgalmi rendszám MT
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 57 428 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség848 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság402 m
Terület67.74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Turócszentmárton (Szlovákia)
Turócszentmárton
Turócszentmárton
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 03′ 46″, k. h. 18° 55′ 18″Koordináták: é. sz. 49° 03′ 46″, k. h. 18° 55′ 18″
Turócszentmárton weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Turócszentmárton témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Turócszentmárton (szlovákul Martin, korábban Turčiansky Svätý Martin, németül (Turz-)Sankt Martin) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásának székhelye. A Turóci-medence központja, Turóc vármegye egykori székhelye. Epres, Kossuth, Podháj, Révayfalva, Tomcsány és Zaturcsány tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

A Nagy-Fátra és a Kis-Fátra hegységek közt elterülő Turóci-medence északi részén, Zsolnától 27 km-re délkeletre, a Turóc folyó partján, 395 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta, előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Története[szerkesztés]

1264-ben említik először oklevélben Zenthmarton néven. Károly Róbert 1340-ben városi rangra emelte. 1433-ban a husziták felégették. A rendszeres heti vásártartás jogával 1489-ben ruházták fel. A 16. században lakosságának nagy része áttért az evangélikus hitre. Az ellenreformáció idején, 1639-ben az evangélikusok templomát és felekezeti iskoláját elkobozták. A várost a 13. században alapították, de fejlődése csak a 18. század közepén indult meg, ekkor fejlődött ki ipara.

A 19. században a szlovák nemzeti mozgalom központja. Az 1861. június 67-én itt megtartott szlovák gyűlés autonómiát, nyelvhasználatot és kulturális jogokat követelt. 186375 között, majd 1918 után itt működött a Matica slovenská, a szlovákok kulturális egyesülete. Bútorgyárát 1888-ban, sörgyárát 1893-ban alapították. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásának székhelye volt. 1918. október 30-án itt mondta ki a szlovák nemzeti tanács a Csehszlovákiához való csatlakozást.

Az 194445-ös szlovák nemzeti ellenállási mozgalom egyik központja, vasútállomásán robbantották fel Otto német tábornok vezérkarát. A város további nagymértékű iparosítása és ennek következtében lakosságának megtöbbszöröződése a II. világháborút követő évtizedekben történt, mely időszakban főként nehézgépipara fejlődött, de ezenkívül gyógyszer-, élelmiszer-, nyomda- és bútoripara is jelentőssé vált.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 2341 lakosából 1766 szlovák és 100 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 2860 lakosából 2223 szlovák és 223 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3357 lakosából 2501 szlovák és 421 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 4113 lakosából 2720 szlovák, 934 magyar és 392 német anyanyelvű volt.

1921-ben 5657 lakosából 5254 csehszlovák és 33 magyar volt.

1930-ban 8508 lakosából 7619 csehszlovák és 49 magyar volt.

1991-ben 58393 lakosából 56177 szlovák és 158 magyar volt.

2001-ben 60133 lakosából 57072 szlovák és 144 magyar volt.

2002-ben 61 300 lakosa volt (95%-ban szlovák nemzetiségű).

2011-ben 57 428 lakosából 46 931 szlovák, 576 cseh és 117 magyar volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született[szerkesztés]

  • Révayfalván született 1784-ben báró Mednyánszky Alajos magyar királyi belső titkos tanácsos, Nyitra vármegye főispánja, író, történész, az MTA tiszteleti tagja. A "Festői utazás a Vág völgyében" című útikönyv szerzője.
  • Révayfalván született 1938. május 5-én Adolf Scherer világbajnoki ezüstérmes labdarúgó
  • Révayfalván gyerekeskedett Rombauer Tivadar, az Ózdi Kohászati Üzemek megalapítója.

Itt hunyt el[szerkesztés]

Temetőjében számos neves szlovák író, költő, tudós és festő nyugszik.

Irodalom[szerkesztés]

  • Pavol Florek 1941: Turčiansky sv. Martin v stredoveku.
  • Ďuriška, Zdenko 2007: Národný cintorín v Martine. Pomníky a osobnosti. Martin.
  • Zuzana Ludiková - Mikó Árpád - Pálffy Géza 2008: A turócszentmártoni Szent Márton-templom késő reneszánsz és barokk funerális emlékei (16–17. század). Művészettörténeti Értesítő 57/2, 353–375.
  • T. Sv. Martin - Z príležitosti 600 ročného jubilea povýšenia na mesto.
  • Viliam Čičaj - Michal Bada (Eds.): Kvalita života v minulosti našich miest.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Turócszentmárton témájú médiaállományokat.