Turócszentmárton

Turócszentmárton (Martin)
Turócszentmárton központja.
Turócszentmárton címere Turócszentmárton zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Zsolnai
Járás	Turócszentmártoni
Rang	város
Első írásos említés	1264
Polgármester	Mgr. art. Andrej Hrnčiar
Irányítószám	036 01
Körzethívószám	+421-43
Forgalmi rendszám	MT
Testvérvárosok	Lista Kalisz Gotha Petrőc Balasiha Jičín Békéscsaba
Népesség
Teljes népesség	52 520 fő (2021. jan. 1.) 51 139 fő (2022. dec. 31.)
Népsűrűség	848 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	402 m
Terület	67.74 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Turócszentmárton Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 03′ 46″, k. h. 18° 55′ 18″49.062777777778, 18.921666666667
Turócszentmárton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Turócszentmárton témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Turócszentmárton (szlovákul Martin, korábban Turčiansky Svätý Martin, németül (Turz-)Sankt Martin) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásának székhelye. A Turóci-medence központja, Turóc vármegye egykori székhelye. Epres, Kossuth, Podháj, Révayfalva, Tomcsány és Zaturcsány tartozik hozzá.

Fekvése

A Nagy-Fátra és a Kis-Fátra hegységek közt elterülő Turóci-medence északi részén, Zsolnától 27 km-re délkeletre, a Turóc folyó partján, 395 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevének eredete

Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta, előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Története

1264-ben említik először oklevélben Zenthmarton néven. Károly Róbert 1340-ben városi rangra emelte. 1433-ban a husziták felégették. A rendszeres heti vásártartás jogával 1489-ben ruházták fel. A 16. században lakosságának nagy része áttért az evangélikus hitre. Az ellenreformáció idején, 1639-ben az evangélikusok templomát és felekezeti iskoláját elkobozták. A várost a 13. században alapították, de fejlődése csak a 18. század közepén indult meg, ekkor fejlődött ki ipara.

A 19. században a szlovák nemzeti mozgalom központja. Az 1861. június 6–7-én itt megtartott szlovák gyűlés autonómiát, nyelvhasználatot és kulturális jogokat követelt. 1863–75 között, majd 1918 után itt működött a Matica slovenská, a szlovákok kulturális egyesülete. Bútorgyárát 1888-ban, sörgyárát 1893-ban alapították. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásának székhelye volt. 1918. október 30-án itt mondta ki a szlovák nemzeti tanács a Csehszlovákiához való csatlakozást. 1919. augusztus 5-én ismét nagygyűlést tartottak a városban Šrobár, Hviezdoslav és Eugene Mittelhauer francia tábornok beszédeivel.

Az 1944–45-ös szlovák nemzeti ellenállási mozgalom egyik központja, vasútállomásán robbantották fel Otto német tábornok vezérkarát. A város további nagymértékű iparosítása és ennek következtében lakosságának megtöbbszöröződése a II. világháborút követő évtizedekben történt, mely időszakban főként nehézgépipara fejlődött, de ezenkívül gyógyszer-, élelmiszer-, nyomda- és bútoripara is jelentőssé vált.

Népessége

1880-ban 2341 lakosából 1766 szlovák és 100 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 2860 lakosából 2223 szlovák és 223 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3357 lakosából 2501 szlovák és 421 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 4113 lakosából 2720 szlovák, 934 magyar és 392 német anyanyelvű volt.

1921-ben 5657 lakosából 5254 csehszlovák és 33 magyar volt.

1930-ban 8508 lakosából 7619 csehszlovák és 49 magyar volt.

1991-ben 58393 lakosából 56177 szlovák és 158 magyar volt.

2001-ben 60133 lakosából 57072 szlovák és 144 magyar volt.

2002-ben 61 300 lakosa volt (95%-ban szlovák nemzetiségű).

2011-ben 57 428 lakosából 46 931 szlovák, 576 cseh és 117 magyar volt.

2021-ben 52520 lakosából 95 (+49) magyar, 48509 (+188) szlovák, 44 (+235) cigány, 35 (+72) ruszin, 897 (+141) egyéb és 2940 ismeretlen nemzetiségű volt.

Látnivalók

• 

  Római-katolikus templom

• 

  Evangélikus templom

• 

  Turócszentmártoni utcakép

• Szent Márton templomát Dancs mester, zólyomi főispán alapította a 13. század elején, eredetileg román stílusú, két oldalhajója a 16. század elején épült. 1642-ben reneszánsz díszítőelemeket kapott. Toronyórája 1690-ben készült.
• Evangélikus temploma 1784-ben épült empire stílusban.
• Az evangélikus lelkészlak falán látható az 1861. évi nemzeti memorandum emléktáblája.
• Az egykori vármegyeháza 1746-ban épült. Felújítását követően 1983-tól a Turóci Múzeum (szlovákul Turčianske múzeum) székhelye.
• Szlovák Nemzeti Múzeuma 1931-ben épült, az ország legnagyobb múzeuma.
• Színház
• Andrej Kmeť Turóci Múzeum
• Turóci Képtár
• Szlovák Nemzeti Temető. A 18. században alakult ki, eredetileg városi temető volt. 1967-ben nyilvánították nemzeti temetővé.

Híres emberek

Itt született

• Voit Paula (1857–1939) Bartók Béla édesanyja
• Janko Jesenský (1874–1945) szlovák író
• Milan Thomka Mitrovský (1875–1943) szlovák festő
• Hana Gregorová (1885–1958) szlovák írónő
• Peter Kompiš (1886–1945) szlovák író
• Zora Jesenská (1909–1972) szlovák írónő
• Teodor Šebo-Martinský (1911–1980) szlovák zeneszerző
• Alexander Avenarius (1942-2004) szlovák levéltáros, történész.
• Rastislav Piško (1962. április 7.) szlovák humorista
• Révayfalván született 1784-ben báró Mednyánszky Alajos magyar királyi belső titkos tanácsos, Nyitra vármegye főispánja, író, történész, az MTA tiszteleti tagja. A "Festői utazás a Vág völgyében" című útikönyv szerzője.
• Révayfalván született 1938. május 5-én Adolf Scherer világbajnoki ezüstérmes labdarúgó
• Révayfalván gyerekeskedett Rombauer Tivadar, az Ózdi Kohászati Üzemek megalapítója.

Itt hunyt el

• Révay Ferenc (1489–1553)^[forrás?] turóci főispán, jogtudós
• János Ernő (1594–1626. december 4.) weimari herceg, hadvezér
• Ján Šikura szlovák történész, középiskolai tanár.
• Szepesházy Bertalan (1890-1945) katonatiszt, politikus, aranysarkantyús vitéz, a szepességi magyarság szervezője a két világháború között.

Temetőjében számos neves szlovák író, költő, tudós és festő nyugszik.

Irodalom

• Pavol Florek 1941: Turčiansky sv. Martin v stredoveku.
• Ďuriška, Zdenko 2007: Národný cintorín v Martine. Pomníky a osobnosti. Martin.
• Zuzana Ludiková - Mikó Árpád - Pálffy Géza 2008: A turócszentmártoni Szent Márton-templom késő reneszánsz és barokk funerális emlékei (16–17. század). Művészettörténeti Értesítő 57/2, 353–375.
• T. Sv. Martin - Z príležitosti 600 ročného jubilea povýšenia na mesto.
• Viliam Čičaj - Michal Bada (Eds.): Kvalita života v minulosti našich miest.

Külső hivatkozások

• Turócszentmárton város hivatalos honlapja (szlovák, angol, német és olasz nyelven)
• A turócszentmártoni plébánia honlapja
• A város információs portálja
• Travelatlas.sk
• Slovakia travel
• Turócszentmárton régi látképe