Kistorboszló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kistorboszló (Trebostovo)
A Révayak reneszánsz kastélya
A Révayak reneszánsz kastélya
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Zsolnai
Járás Turócszentmártoni
Turisztikai régió Turóc
Rang község
Első írásos említés 1262
Polgármester Ivan Trimaj
Irányítószám 038 41
Körzethívószám 043
Forgalmi rendszám MT
Népesség
Teljes népesség 487 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 471 m
Terület 13,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kistorboszló (Szlovákia)
Kistorboszló
Kistorboszló
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 18° 51′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 18° 51′ 40″
Kistorboszló weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistorboszló témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kistorboszló (szlovákul Trebostovo) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Turócszentmártontól 10 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területén már az időszámítás előtt a puhói kultúra megerősített települése állt, majd ezt felhasználva a kelták építettek kisebb várat itt. A mai települést 1261-ben "terra Treboztou" néven Tarnó szomszédságában említik először. 1267-ben "Turbuztou", 1309-ben "Tribuzlow", 1383-ban "Kystorbozlo", 1389-ben "Torbozlo", 1391-ben "Tribozlo" néven szerepel a korabeli forrásokban. Kezdetben területe királyi birtokként a zólyomi várispánsághoz, majd 1267-től rövid ideig az árvai várispánsághoz tartozott. Ezután hosszú ideig nem szerepel az írott forrásokban. Következő említése 1360-ban történik, amikor a necpáli és gyulafalvi uradalom részeként Szerafin István fiainak birtoka, majd Szerafin Jánosé, akinek 1381-ben bekövetkezett halála után Mária királynőre szállt. A királynő 1383-ban "Kystorbozlo" falut a liptói Soldó Egyed fiainak Jánosnak és Mártonnak adta. Az adomány és a tulajdonosok tiltakozása ellenére azonban még 1389-ig királyi birtok maradt mint Szklabinya várának tartozéka. Ekkor Luxemburgi Zsigmond és Mária házassága után újabb adományozás révén került jogos birtokosaihoz. A falu Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a 14. század közepén épült gótikus stílusban. Eddig nem tisztázott körülmények között a 15. században nagyselmeci nemesek birtoka lett. 1488-ban részben Blatnica várának tartozéka, részben a Révay családé lett. 1545-ben tűnik fel a Révayak helyi ágának első tagja Torboszlói István. 1715-ben 28 portája adózott. 1785-ben 78 házában 551 lakos élt. 1828-ban 69 háza és 516 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel, gyógyolaj készítéssel foglalkoztak. A 19. században jellemzően agrártelepülésnek számított.

Vályi András szerint "TREBOSZTO. Tót falu Túrócz Várm. földes Ura Révay Uraság, lakosai evangelikusok, fekszik Szent Péterhez 527közel, mellynek filiája; ékesíti e’ helységet hármas kastéllya; földgye jó, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája van, piatza Mosóczon, és Sz. Mártonban; gyümöltsössei szépek."[2]

Fényes Elek geográfiai szótárában "Trebosztó, tót falu, Thurócz vmegyében, 175 kath., 337 evang., 4 zsidó lak. Sok legelő és gyümölcs, 3 kastély. Nevezetes egy a hegy tetején lévő taváról. F. u. a Révay család. Ut. p. Th. Zsámbokrét." [1]

A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. A második világháború alatt lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 421 lakosából 403 szlovák, 15 magyar és 3 német volt.

2001-ben 458 lakosából 454 szlovák volt.

2011-ben 487 lakosából 479 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]